Dátum: 2019. október 23. szerda    Mai névnap(ok): Gyöngyi


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Bessenyei Ferenc Művészeti Díjas a hetven éves Jordán Tamás
Az elismerést B. Élthes Eszter, a hódmezővásárhelyi születésű, 2004-ben elhunyt Bessenyei Ferenc özvegye és Almási István polgármester adták át a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett keddi díszközgyűlésén.
Jordán Tamás - Almási István - B. Élthes Eszter .
 
A hódmezővásárhelyi önkormányzat 2008-ban alapította meg a Bessenyei Ferenc Művészeti Díjat. A kétszeres Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művészről, Hódmezővásárhely szülöttéről és díszpolgáráról elnevezett – az első három évben városi hatáskörű, de az elmúlt évtől a magyar nemzet egészére kiterjesztett – elismerést minden esztendőben az amatőr és hivatásos színjátszás, népdal, magyar nóta, instrumentális zene, kórus, néptánc, vers- és prózamondás területeiről jelöltek közül egy személy és egy csoport érdemelheti ki.

Jordán Tamás - Bessenyei Ferenc
 
Jordán Tamás a békéscsabai Jókai Színházban rendezte Zalán Tibor – Huzella Péter: Hetvenhét című interaktív mesejátékát és a bemutatót követő napokban a hetvenedik születésnapját ünnepelte. A darab röviden arról szól, hogy a mesebeli király a 77. születésnapját ünnepli, természetesen hatalmas tortával és ünnepléssel – ahogy kell… Fekete Péter igazgató irányításával a színház társulata elkészítette a kellék-torta valódi mását a 70-es számmal a tetején, a darabbéli köszöntő éneket pedig a szerzők „áthangszerelték” a hetven évre. Az éneket titokban felvették CD-re, majd a bemutatót követően elénekelték és – ahogy az előadásban is – betolták a tortát a színpadra. Én több mint ötven éve ismerem Jordánt, ez idő alatt soha nem láttam elérzékenyülni, most ez is megtörtént!

Olvasópróba a Jókai Színházban
 
„Döntő szempont, hogy mi Fekete Péterrel a 90-es évektől ismerjük egymást. Én ugyan nem találkoztam még rajta kívül olyannal, aki így tudna szervezni, mint ahogyan ő. Az egyszerűen bámulatos, hogyan érti a csínját-bínját, és milyen jól bonyolítja. Én is nagyon díjazom azt, ami Békéscsabán régóta történik, nagymértékben hasonlít azokhoz a törekvésekhez, amiért a szombathelyi színház létrejött. Tehát részben ez, másrészt, konkrétan a Hetvenhét című mesejátékban dolgozhattam, amikor azt bemutattuk a Merlin Színházban. Nagyon szép emlékeink vannak és tevőlegesen részt vett annak a létrehozásában. Amikor megcsináltam a Hetvenhét-et Szombathelyen, tartottuk a kapcsolatot, találkozgattunk és felmerült, hogy meg kéne itt is csinálni, meg plusz Zalán Tibor itt dramaturg. Huzellát meg Zalánt összeköti egy nagyon erős szakmai és magánéleti barátság is. Minden adott volt, hogy ez itt összejöjjön. Most már mondhatom, mert itt van egy nagyon kedves és nagyon áldozatkész, és úgy tűnik, nagyon tehetséges csapat.

 
- Próbáljuk a hetven évet, tízéves ugrásokkal áttekinteni.

Azért jó ez, mert tízes ugrásokban történt az életem. Mondjuk azt, hogy 18 éves vagyok, az év 1961. Tíz év Egyetemi Színpad, sok mindenre emlékszem, A Nemzeti Színház-i pályázatom első mondata az volt, hogy mindennek az Egyetemi Színpad az oka. Nagyon boldog és gazdag tíz év volt 61-től 70-ig, mert közben elvégeztem az Építőipari és Közlekedési Egyetemet, földmérő mérnök lettem. Dolgoztam a szakmában két évet a Fővárosi Tanácsnál telekkitűző földmérnökként és közben párhuzamosan jártam az Egyetemi Színpadra. 1967-ben megnősültem. 68-ban született az első fiam, Tamás, 70-ben a második Péter, Ezzel a néhány mondattal is lehet érzékeltetni, hogy rettenetesen gazdag évtized volt.
1970-ben megalakul egy - most már alig-alig ismert – progresszív társulat, a Huszonötödik Színház, Berek Kati és Gyurkó László vezetésével. Én, mint mérnök dolgoztam, és abba is akartam hagyni a színházat, nem gondoltam, hogy színész leszek, nagyon ki voltam békülve a mérnökséggel, de a 25. Színházban a Horvát Jenő által rendezett Szókratész Védőbeszédében - amelyben Haumann alakította a legendás Szókratészt -, meghívtak egy börtönszolga szerepre. Akkor úgy gondoltam, egy kicsit mérnökösködök, közben ezt eljátszom, pénzt keresek vele. Aztán jött a következő szerep, majd a következő. Gyurkó feltette a kérdést ’73-ban - akkor már nagyon sok darabban voltam benne és nem ment a mérnökség egyszerre a színészettel – hogy nem akarok-e színész lenni. Akartam. A munkakönyvembe bekerült, hogy színész vagyok. ’77-ben történt egy nagy átalakítás a színházi életben, Összevonták a Huszonötödik és a Déryné színházat, akkor felrobbantották a kecskeméti, a kaposvári, a szolnoki társulatot, vitték Zsámbéki- és Székely Gábort a Nemzeti Színházba, Ruszt Józsefet igazgatónak a Várszínházba. Én a 25.Sz-ban maradtam, de az közben Népszínház lett és ott voltam ’71-től nyolcvanig.

 
A következő szakasz a 25. Színház. 1976-tól Lázár Katival együtt kezdtünk élni, ami fontos a magán életemben meg a szakmai életemben is, az 1980, akkor mentünk a legendás Kaposvárra. Nyolcan szerződtünk oda, ebből visszament a Koltai Róbert - Pogány Judit házaspár, az akkor végzett főiskolás Básti Juli, Lázás Kati, Máté Gábor, Eperjes Károly, Bezerédi Zoltán és én. Már ez az akkor leszerződött nyolc ember is egy színházi csapatot jelentene, és ha hozzátesszük azokat, akik ott voltak előtte: legendás nevek. ’80-tól ’91-ig volt Kaposvár.

- A 90-es évek elején jöttek a nagyon nagy változások a világban és körülötted is.

Pont akkor jöttünk el, amikor ez bekövetkezett. Lehetőség nyílt arra, hogy Lázár Katival létrejöhessen egy alapítványi színház, a Merlin. Ez tartott 2002-ig. De mindegyik nagy változás volt az életemben. Ebből is érzékelhető, hogy a szerencsével jó cimboraságban voltam mindig érzem, hogy a lehető legjobb helyen voltam és a kellő ideig. Tizenegy évig volt a Merlin Színház, nagyon sok jó dolog történt, lubickoltam a lehetőségekben.

a-közben a Színész Kamara (akkor még hitegettek a politikusok, hogy kamara) elnöke lettél. Sikerült elindítani a Pécsi Országos Színházi Találkozót (POSzT) amely nagy közönségsiker lett. Ebben te, mint a szakmában kiegyenlítő személyiség, oroszlán részt vállaltál. Emlékszem arra a POSzT-ra amikor szakma nagy része győzködött, hogy ha már úgy alakult az új Nemzeti Színház sorsa, ahogy, akkor pályázd meg.

- Nehéz nekem elhinni, de eszem ágában nem volt pályázni a színházra. Akkor derült ki, hogy pályáztatás lesz. Görgey Gábor miniszter megijedt a közvéleménytől - bár jogában állt kinevezni Huszti Pétert – szakmai nyomásra elfogadta a lemondását. Akkor zajlott a második POSzT sorban jöttek és bogarat ültettek a fülembe. A következő döntötte el, hogy megvizsgáljam a lehetőségeket és pályázni fogok. A Nemzeti Színház épületének a Dunára néző oldalán van egy szabadtéri színpad, amely semmire sem jó. A pályázatomnak a döntő része az arról szólt, hogy azt én beépíttetem és lesz egy fedett, technikával rendelkező, 160 személyes kis kamaraszínház. Miközben a színház a Gobbi Hildáról elnevezett kamaraterme teszi a maga dolgát, aközben lehetne olyan eseményeket rendezni, amelyeket én a Merlinben elkezdtem és az egyebek kategóriájába tartoznak. Megtörtént minden annak érdekében, hogy ez meglegyen.
Siklós Máriával tudtam hangot találni, pedig nagyon össze akartak bennünket veszíteni, egymásnak ugrasztottak a beépítés miatt. Ő megcsinálta a beépítés tervét, meg volt rá az építési engedély, a banki konstrukció, amivel banki kölcsönt kapunk, és hogy ezt a színház fizeti öt évig, csak nem sikerült aláíratni a miniszterekkel. Többes számban mondom, mert volt a Görgey meg a Hiller, lényegében ez nem történt meg.

 
Nagyon fontos dologhoz érkeztünk, mert ha azt mondom, hogy egy színházi évadban van nyolc értékes hónap, akkor az 30 hét egy évadban, az én öt és fél évemmel számolva százötven hét állna úgy mögöttem, hogy minden héten legalább két esemény lett volna. Ezt szerényen számítom, mert több lett volna. Ebből a 300 eseményből 30 olyan lett volna, amiről az egész város, ország beszélt volna, akkor tudtam volna azt elképzelni, hogy oda vonzom a társadalmat. A NSZ amely akkor nem élvezett legitimitást, sőt kígyót-békát kiabáltak rá mindkét oldalról. 2003. február 8.-i Farsang volt amely megváltoztatta a hangulatot.
Amiről kevesen tudnak, hogy a Gyömrői úti műhelyház – amelyet pénz hiányában nem sikerült fölszerelni – üresen állt. Arra gondoltam, hogy a Bodó Viktorral megcsináljuk egy alternatív paradicsomnak. Meg kellett volna az épület hőszigetelését oldani, lehetett volna előadásokat tartani, filmeket forgatni. Más alternatív színházak is játszhattak volna. Nagyon jól hangzott volna: a NSZ alkotó műhelye, nem volt rá pénz, nem tudtuk megvalósítani. Amennyiben ez a két elképzelésem megvalósult volna, állítom, hogy a magyar színházi élet nagy innovációja lett volna.

Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de világ életemben úgy gondoltam: bennem van felelősség érzet azzal kapcsolatban, ami a világban történik. Ez sokáig nem derült ki, de amikor eljött a rendszerváltás, akkor éreztem meg. A civil társadalom, 4-5% - a eljár színházba, egy vidéki városban van 5 ezer ember aki jár, miközben az a város 80 ezres, Pesten a 2 millióból jár 160000? A színháznak nagyon nagy hatalma van még mindig – bár nagyon veszít a presztízséből -, de ahhoz, amit én gondolok a társadalom befolyásolásáról, ahhoz kevés az előadás.
Most kissé fellengzősnek ható dolgokat is mondok: én elértem mindent, amit egy 18 éves színházról álmodozó fiatal elérhet: megvannak a díjaim, szakirányú képesítés nélkül az ország első színházának igazgatója voltam. Nem tudtam volna 18 éves koromban olyat írni, ami ne teljesült volna. A NSZ-ban vagyunk: nem elég, hogy jó előadások legyenek, vagy, hogy egy kritikus jó kritikát írjon az előadásomról, vagy a színészeim milyen szerepeket játszanak. Amíg a szellemi kapacitásom teljében vagyok, úgy érzem, hogy az energiáimat jobban is fel tudom használni. Költői kérdéseket teszek föl. Hol találkozzanak egymással az emberek? Nem úgy, hogy megnéznek egy focimeccset, együtt vannak, aztán hazamennek. Nincs piactér, nincs Agora, nincsenek kávéházak, amelyek az én fiatalabb koromban még foszlányaiban megvoltak. Hol cserélnek gondolatokat úgy általában az emberek? Most nem arra gondolok, hogy a kocsmában lehet egy kicsit zajongani. Hol lehet értelmes beszélgetéseket folytatni? Hol van lehetőség arra, hogy közösségek születhessenek? Sehol máshol nincs, csak a színházban, ahol az előadások mellett talál olyan eseményeket (Egyetemi Színpad, Merlin Színház) ami összehozza az embereket.
Adva van egy város, Szombathely, ami nagyon áhítja a színházat, de nincs neki. Találjak terepet ennek az elmondottaknak a kifejtésére. Csak olyan város jöhet szóba, ahol nincs színház, mert ahol meg már van a színház, ott adottak a keretek. A fizikai meg a szellemi alapokat szűz terepen lehet letenni. Mivel nekem Szombathellyel szoros kapcsolatom volt a Karnevál Színház és a barátaim miatt, úgy nézett ki, hogy nekem lehetőségem van arra, hogy ez létrejöjjön. Én most úgy vagyok Szombathelyen…

 
Most van a tízes számtani rendszerben egy bukfenc, mert 5 és fél év volt a Nemzeti, és most nemsokára öt és fél év lesz a szombathelyi is. Nagy dolog, hogy megmaradtam a pozíciómban, mert most az gyakorlat, hogy akiket az előző kurzus nevezett ki, azok már elvből nem maradhatnak a helyükön. Lehet mondani, csoda történt Szombathelyen, mert győzött a józan ész, és az, aki a színházat létrehozta és olyan szakmai múltja van, amivel én rendelkezem, meghagyták a helyén. Érthető-e az, hogy nekem a működésem az jobban hasson a társadalomra, mintha csak igazgató lennék. Én az embereket akarom jobban mozgósítani, mert azt vélem, hogy bennem van az a képesség, hogy meg tudjak szólítani embereket, hogy közösségeket teremtsek.
A József Attila-i „és egész népemet fogom, nem középiskolás fokon…” no, idáig már nem vetemedek, de nem tudom, hogy érthető-e az, hogy ez egy nagyon erős motíváció. Mivel én mélységesen determinista vagyok, úgy érzem, a gondviselés úgy intézte velem, hogy ő tudta, hogy a végállomás az Szombathely.

-Főiskola nélkül, gyakorlati önbizalommal, eleinte elsősorban a versek kapcsán váltál országosan, megérdemelten ismertté. Mikor érezted úgy, hogy már nem csak versmondó vagy, hanem színész?

Egyáltalán nem volt önbizalmam, sőt rendkívül kishitűen és gyáván kezdtem el, csak egyengették az utamat. De nagyon hamar bizalmat kaptam. A színészetre akkor gondoltam, amikor két nagy esemény volt, az egyik: a 25. Színházban rám írták a Berek Katiék a Don Quijote-t, az egy nagyon nagy szerep volt, és eljátszhattam a VI. Richárdot a tv-ben, amelyet az Edelényi János rendezett és azért nem adták le, mert ő disszidált. Abban benne volt Básti Lajos, Kőmíves Sanyi bácsi, Őze Lajos, Gelley Kornél, Lukács Sanyi, és Bujtor Pista.

Országos csodálatot váltott ki a civilekből és szakmabeliekből, hogy fölvállaltad, hogy befejezed azt, amit Őze Lajos elkezdett, a Hány az óra, Vekker úr?-at. És ezt kitűnően teljesítetted…

Hallottam ellenvéleményeket. Ez egy ilyen szakma. Őzével én nagyon jóban voltam. Ő is kitüntető kedvességgel volt irányomban és megrendítő az a pillanat, hogy úgy forgattunk, hogy még szó sem volt arról, hogy én fogom azt a szerepet játszani, de velem volt jelenete. Ott volt az orvos, hogy most 10 percig dolgozhat Lajos. És aztán beültünk a kocsiba, és ahogy ott üldögéltünk, rátette a combomra a kezét, és azt mondta: „Tamás, sose siess!” Ez volt az utolsó mondat, amit tőle hallottam. Nagyon szerettem. Igazán mélyen érzett gyász közepette…. De hát, végül is ez az életnek a könyörtelen rendje, aminek meg kellett történnie...

Az, amire vágytam, az itt Békéscsabán létrejött, amit az olvasópróbán is elmondtam, hogy hetven évesen nekem már nagyon fontos, hogy a hétköznapjaink hogyan telnek, hogy a próbafolyamat és a bemutató öröm legyen, én azon vagyok, hogy ez így legyen.”

[Kadelka László]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Hofi Best Of

X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu