Dátum: 2019. október 22. kedd    Mai névnap(ok): Előd


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

„Portréi a művészetet és az igazságot szolgálják”
A régi Színházi Élet egyik képe villant fel emlékezetemben, amikor Lázár Egontól, a Vígszínház egykori gazdasági igazgatójától megtudtam, hogy Roboz Zsuzsi, Roboz Imrének a Vígszínház legendás igazgatójának leánya „hosszú betegség után elhagyott bennünket, 2012. július 9-én londoni lakásán örökre lehunyta ragyogó fekete szemeit”.
A fényképen Roboz Imre és kislánya úszik a Balatonban. Csak a fejük és a két, egymáshoz kísértetiesen hasonlító szempár látszik ki a vízből. Idilli a kép – milyen furcsa, hogy csak vidáman sugárzó portréit ismerjük a színidirektornak, holott a legnehezebb években irányította a Vígszínházat. Nevét Jób Dánielével együtt emlegették, mert ketten álltak az amerikai érdekeltségű vállalkozás élén. A munkamegosztás szerint Jób volt a művészeti igazgató, míg Roboz a pénzember. Ám jó néhány olyan dokumentum maradt fenn, mely arról tanúskodik, hogy a színház valamennyi ügyével Roboz Imre foglalkozott. Úgy tűnik, hogy értett a színházhoz. Amikor törvényekkel tiltották meg, hogy zsidó származású igazgatók vezessék a színházakat legyen, a háttérből továbbra is ő irányított, ő állt a sikerek mögött. Budapest ostromát azonban nem élte túl. Állítólag Bajor Gizi menedéket nyújtó házába igyekezett, de már nem ért oda, mert a nyilasok az utcán meggyilkolták.

Roboz Imre - Roboz Zsuzsi
 
Árván maradt kislányát Földes Lajos, a család rokona, az Universal filmgyár európai és afrikai központjának vezére neveltette. Roboz Zsuzsi 1947-ben került Londonba, ahol elvégezte a Royal Academy Scool of Art-ot, majd Firenzében Pietro Annigoninál tanult.
Első munkáját még otthonról hozott kapcsolatainak köszönhette: 1956-ban Korda Sándor színészeiről készített portrésorozatot. Első önálló kiállítását 1960-ban a londoni Walker Galériában nyitották meg. Két évvel később Párizsban a Galérie André Weilben, 1980-ban Brüsszelben, 1982-ben pedig Bostonban rendezett önálló tárlatot.
Szülővárosában csak 1982-ben állított ki; a Műcsarnokban ekkor Tisztelet a szülőföldnek címmel a külföldön élő magyar művészek mutatták be munkáikat. Ezután csakhamar az Erkel Színházban (1985), majd a Vigadó Galériában (1988) nyílt képeiből tárlat.

John Russel Taylor, a The Times kritikusa azt írta a művésznő munkásságáról készített összefoglalójában, hogy leányként és fiatalasszonyként az élet legnehezebb és legsötétebb oldalát ismerte meg. Ennek az időszaknak szörnyű álmait és vízióit nehezen tudta feledni. Szerencsére humorérzéke nem hagyta el, s ez a legfájdalmasabb pillanatokon is átsegítette.
Taylor mintaszerűen elemezte a változatos életművet, elsőként a zseniális portréfestőt említette: „Nem mintha az akarna lenni. Nagyon ritkán vállal portrémegbízásokat. De még mindig szívesen rajzolja-festi barátait, vagy bárkit, akit érdekesnek talál.”
Norman Lebrecht újságíró pedig ezt írta: „Zsuzsi portréi nem kicsinyítenek, nem nagyítanak, nem hízelegnek és nem hazudnak. A művészetet és az igazságot szolgálják – tárgyilagos műalkotások a rohanás és ál-szentség korában.”

A budapesti színházlátogatók maguk is meggyőződhetnek Roboz Zsuzsi portréfestő-erejéről; közel huszonöt éve látható az édesapjáról készített festménye a Vígszínházban. Ez a kép már nem a haláláig optimista színházigazgatót ábrázolja, az alkotó fájdalmas gyásza visszatükröződik Roboz Imre szemében.

Roboz Zsuzsi (1991)
 
Roboz Zsuzsi nemcsak a portréval állított méltó emléket édesapjának – a Vígszínházban alapítványt tett 1991-ben. Évente annak a művészeti dolgozónak, ítélik oda a Roboz Imre Művészeti Emlékdíjat, aki társadalmi szerepvállalásával is erősíti színháza hírnevét.
A díjat első alkalommal Horvai Istvánnak ítélték oda, de elnyerte Lázár Egon, Kapás Dezső, Marton László, Alföldi Róbert, Radnóti Zsuzsa, Kútvölgyi Erzsébet, Börcsök Enikő, Hegedűs D. Géza, Igó Éva, Rajhona Ádám és Eszenyi Enikő is. Az idén Fesztbaum Béla a díjazott.

A Roboz-család gyászában sem feledkezett meg a Vígszínházról: Roboz Zsuzsi unokatestvére, Roboz Tamás – a Terézkörúti Színpad egykori igazgatójának, Roboz Aladárnak fia – vállalta, hogy nagybátyjára emlékezve továbbra is biztosítja a Roboz Imre Művészeti Emlékdíj fennmaradását.
A Vígszínház társulata, a magyar színházművészek és a színházszerető közönség sem feledkezhet meg soha a Roboz-családról és a nagyszerű képzőművészről és nagylelkű mecénásról, Roboz Zsuzsiról.

[Gajdó Tamás]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Hofi Best Of

X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu