Dátum: 2019. október 15. kedd    Mai névnap(ok): Teréz


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Ez már nem az én világom
A Pesti Broadway Komédiás-teraszán ücsörgünk. 8 óra van. Most nyitott. Látod azt a nagy vermet a Mikroszkóp Színpad előtt, kérdi Verebes István. Igen, felelem gyanútlanul, cserélik a burkolatot. Azért van ott ideiglenesen a gödör. Verebes csóválja a fejét: „Szerintem az sírgödör, itt lesz valamikor a műfaj temetése. A kabarét temetik a Hofi szobor mellett…”
Ez az első interjúm „hajnalban”. Eddig azt hittem, nem csak az operisták, a prózisták is ódkodnak a korai keléstől.

V. E.: Én mindig korán kelek. Ha hajnali háromkor fekszem le, akkor is. Viszont körülöttem mindenki – az összes feleségem, beleértve a jelenlegit is - hétalvó.

Innen hová?

V. E.: Délelőtt próbám van a Karinthy Színházban a Lovagias ügyből. Ősszel lesz a premier, de tartunk egy elő-bemutatót júliusban, Tihanyban. Az eredeti Hunyady Sándor-darabból és annak Nóti-féle filmváltozatából készítettem egy harmadik példányt. Zenés vígjáték, tele Márkus Alfréd dalokkal.

Habkönnyű mulatság?

V. I.: Nem annyira. Például Bajor Imi szerepe most nem afféle „bajoriáda”. Ez egy drámai karakter. Egy embert megütnek a munkahelyén, ahol harminc éve dolgozik és ezt a megaláztatást kell neki valahogy lenyelnie az életben maradásért.

Az ántivilágban.

V. I.: Az „ántivilág” ugyanolyan, mint a mai világ. Játszódhatna ma is. Csak mondjuk, a bája mégis odaszól. Egy ilyen darabnál becsvágyam, hogy olyan pontos legyen, mint amilyen pontos a Katona József Színházban egy veretes kortárs mű. Nem vagyok hajlandó különbséget tenni a tüzetesség, pontosság, hitelesség tekintetében a műfajok között. Lehet, hogy csak hatot lépnek Bodor Johanna koreográfiájára, de az olyan legyen!

Kik a játszók Bajor Imrén kívül?

V.E.: Többek közt Lorán Lenke, Csoma Judit, Árpa Attila (mint bonviván) és Balázsovits Edit. Nagyon helyes társaság. Karinthy Marci pedig egy színházi fenomén. Miközben osztálytársai depressziósan gyártják a maguk előadásait a különféle állami színházakban, Marci, olyan, mint egy gyerek, aki a mackójával vagy a legójával játszik. Csakhogy ez a játékszer egy színház, a saját színháza a Bartók Béla úton. Ezt építgeti, szépítgeti. Kibővíti az előcsarnokot, megvesz egy lakást a színház fölött, abból csinál egy próbatermet, amelyhez a karzatról egy lépcső vezet majd fel, hogy ott lehessen stúdió előadásokat tartani. Hihetetlen! Szinte jobban fizeti a színészeket, mint az állami mecenatúra. Nem beszélve a közönségről, amely - ellentétben a fővárosi teátrumok többségével – teljesen heterogén összetételű. Öreg, fiatal, szegény, gazdag, ide az megy, aki oda akar menni, s nem az, aki odaszokott.

 

A becsvágyadban benne van az is, hogy tudod, a szakma fél szemmel csak odasandít, mit művel ez a Verebes?

V. I.: Egy fenét. Ilyesmi nincs bennem. Én már partvonalon lévő ember vagyok. Ám nehogy azt hidd, hogy bármiféle sértettség van bennem. Nem számoltam utána, de százharminc körül lehet a rendezéseim száma és nagyon meg kéne erőltetnem magam, ha meg kéne neveznem azt a két darabot, amit nem sikerült eddig megcsinálnom. Tudod, azt veszem észre, hogy akármerre megyek színházba, ott mindaz, amit mi megtanultunk Várkonyitól, Vámostól, Nádasdytól, az mind elavult. Nem kell. A közönség befogadóképessége az elmúlt húsz évben annyira lezüllött, vagy legalábbis félrevezetett, hogy megnéz egy előadást-amelyen halálosan unatkozik, s a végén azt mondja, hát lehet, hogy ez a jó, csak én nem értek a művészethez.

Te értettél a sikercsináláshoz.

V. I.: A siker ma már nem ugyanazt jelenti, mint régen. Amikor milliók nézik a Barátok köztöt vagy a Megasztárt meg a Való Világot, akkor egy egészen másfajta élményinger válik elfogadottá. Amikor a ’80-as években csináltam egy előadást a Játékszínben, amiről jó volt a vélemény, akkor az eseménynek számított. Ma, ha az Ascher Tamás a világ legjobb előadását rendezi a Katonában, vagy Darvas Iván feltámad és eljátssza újra az Egy őrült naplóját, „megy bele a levesbe”, mintha nem is történt volna meg. A remekmű és a lószar között a maga publicitását és a taps mértékét tekintve őrületesen pici a különbség.

A színpad törvényei is változtak?

V. I.: A tekintetben mindenképp, hogy a színpad nem bír ki huzamosan unalmas pillanatokat. Mondok egy példát: Mensáros László a múlt század hetvenes éveiben tartott estjén vagy 300-szor odaállt egy pulpitus mögé, s másfél órán keresztül mondott verseket és szemelvényeket a világirodalomból. Kérdem, ki a túró nézné ma végig?

Rosszabb lett ettől a világ?

V. I.: Nem rosszabb, hanem más. Ma már az Ipadon olvasnak regényeket. Én nem tudnék. A könyv beleszokott a kezembe.

Volt egyszer egy Kabaré 24 a Mikroszkóp Színpadon, amelyet rövid ideig igazgattál. Mit csinálnál ma másképp?

V. I.: Semmit. Amikor én elkezdtem, azt mondtam, olyan színházi kabarét szeretnék, ahol a jelenetekben az emberábrázolás nem riszálásokból áll, hanem jellemekből, és a mulatságos jelenetek között volt kettő - az egyiket a Karinthy írta, a másikat Márai Sándor – amelyeken röhögni nem lehetett, mosolyogni igen. És volt egy szomorú dal is. Kedvencem volt ez a három opus, de ki kellett vegyem az előadásból, olyan módon utasította el a közönség. Jöttek a levelek, hogy „mi felhőtlen kabarét akarunk”. Én meg azt mondtam, felhős időket élünk. Felhős időkben miért kellene a kabarénak egyöntetűen felhőtlennek lenni?

Figyelemmel kíséred, mi történt azóta? A társulatot ugye szélnek eresztették, de legalább az épület megmenekült. Nincs a helyén bank vagy biztosító társaság.

V. I.: De hol vannak a színészek? Hol van a Sas, a Beregi, a Heller? Egyáltalán melyik színész szervezet állt fel, hol volt a Teátrum Társaság vagy a másik gittegylet, a Maszk Országos Színészegyesület, hogy tiltakozzon, amikor pályatársaikat kiebrudalják az utcára. Belenyugodtak, Belenyugodtunk. Pedig holnapután velük is megtörténhet ugyanez.

 

Kern Andrással köztudott a barátságotok. Túl a hatvanon tovább mélyül ez a kapcsolat, vagy egyre inkább a saját életetekkel vagytok elfoglalva?

V. I.: A mi barátságunk alapgaranciája, hogy soha nem kényszerítettünk egymásra olyat, ami a másik habitusától idegen, miközben a habitusunk homlokegyenest különböző. Csak annyit mondok, Andris a 42. szezonját éli a Vígszínházban, én meg öt percig nem maradtam sehol. Ez volt, ami összetartott bennünket és elsősorban a humorunk. Az elmúlt tíz évben a kapcsolatunk mélyen érzelmesebb lett. Amikor a másik valami veszélyes helyzetbe kerül, én legalábbis azt szeretném, hogy ő legyen ott az én temetésemen. Mert ha fordítva történne, akkor a jobbik felem odavész.

A Vígszínházban több ízben rendeztél. Emlékszel még A farkasra?

V. I.: Hogyne. Azt nagyon elszúrtam. Strindberget rendeztem Molnár Ferencből. „Vittem magammal az erdőbe” Bánságit, Tordyt és Lukácsot. Bánky Zsuzsa mindig azt kérdezte, nem lesz ebből baj, Pista? Én meg azt gondoltam, ugyan már, öreg színésznő, mit tudja, mi a modern színház. Kaposvárról jöttem, majd én megmutatom, hogy kell Molnárt játszani. Tíz nappal a bemutató előtt már tudtam, hogy baj van. De akkor már nem lehetett mit csinálni.

Úgy hírlik, kiszerettél Pestből. Tényleg?

V.I.: A könyvemben a kisfiamnak írom, hogy két városról fogok neked mesélni. Az egyiket úgy hívják, hogy Budapest, a másikat meg úgy hogy Budapest. Az a régi kopott, szürke város, poros kirakataival a körúton, abban a perspektívátlan szocializmusban tele volt bájos emberekkel. Lehetett beszélgetni, nem kellett irigynek lenni, kapzsinak lenni, mert se meggazdagodni, se lerongyolódni senki sem tudott annyira, és ha egy kicsit szlalomozott, csak odajutott valahova. Ehhez képest a mai Pest csillogó, villogó, triviális, ócska, alávaló, kapzsi, és vérszomjas. Én már el nem tudnám képzelni például, hogy castingra járjak, ha maga Várkonyi Zoltán hívna, akkor sem.

Pedig ez a világon mindenütt így működik.

V. I.: De ez már nem az én világom. Nem ehhez szoktam hozzá.

A fent említett Pók című köteted a közelmúltban jelent meg. Miről írsz mostanában?

V.I.: Arról, hogy vége a favoritoknak, az outsiderek világa jön. A történet egy pedikűrösről szól, akit egy artista ügynök – mivel régen jó tornász volt – bevisz az éjszakai életbe, ahol kötéltáncosként lép fel. Csakhogy a pasi nem tud kötél táncolni. Néha ugyan fönt marad, de gyakran leesik. Kiröhögik, ki akarják rúgni. Aztán egyszer csak világszám lesz. Mert üzletet csinálnak belőle. A mágnások zártkörű klubjában óriási összegekben fogadnak rá, hogy fennmarad-e a kötélen? S mire megtanulja a szakmát, az üzlet, a fogadások miatt már nem csinálhatja meg a kunsztokat…

Számodra sem kunszt egyeztetni a rendezést az írással.

V.I.: Arra a kevésre, ami adódik, már igent és nemet tudok mondani. Két ajánlatom van a következő szezonra, egy Komáromból, egy Kecskemétről. Jött egy harmadik felkérés, anyagilag is jó ajánlat, de valószínűleg azt már nem fogom elvállalni. Otthon is kellene lenni egy kicsit. Az ember hatvanon túl már kapaszkodik a feleségébe. Ha nincs mellettem a nejem, elárvultnak érzem magam, olyan bizonytalannak, megtámadhatónak. Ez már az öregség küszöbe.

Ő meg nyilván beléd kapaszkodik.

V. I.: Nem tudom. Ezt majd vele beszéld meg!

[Kiss Péter]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu