Dátum: 2019. október 21. hétfő    Mai névnap(ok): Orsolya


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Zsaki nyári álma
„Ha tiszta szívvel nekilátok, hegyek omlanak, s születnek óceánok…” Andrádi Zsanett – barátainak „Zsaki” – saját sorsával, eddigi pályájával hitelesíti a Vad Fruttik dalszövegét. Azt álmodta, hogy saját produkcióban musical-bemutatót tart nyáron a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Olyan ez, mintha valaki oxigénpalack nélkül indulna a Mount Everestre. Csakhogy Zsakinak van levegője. Meg becsvágya, fantáziája, szíve és kitartása. Az álom június 28-án válik valóra. Ekkor lesz az Érinthetetlenek című pop-musical bemutatója.
Neked aztán énekelheti Zorán, hogy „ne várd a májust!” S nem csupán, mert május 27-én van a születésnapod. Inkább azon oknál fogva, hogy májusban veled mindig jó dolgok történnek. Négy éve például javában próbáltad Sarah-t a Vámpírok báljában…

A. Zs: Van annak már öt éve is. A Robin Hood próbafolyamata tavalyelőtt valóban májusra esett. És tényleg májusban kezdtük el próbálni az Érinthetetleneket.

Ugye megmondtam.

A. Zs.: Amúgy én inkább nyári lány vagyok. Szeretem a nyarat, a nyári színházat, szeretem azt, hogy dolgozom nyáron. Más hangulata van egy nyári produkciónak, főleg, ha szabadtéri.

Önfeledtebb, szertelenebb?

A.Zs.: Nem. Talán a nyári munkában benne van a félelem is, hogy nem fogjuk játszani többet, csak pár alkalommal. Ezért az ember külön is gyűjti rá az energiáit, annyira jól akarja csinálni, annyira ki akarja élvezni. Hál’istennek vannak kivételek. A Robin Hood műsoron maradt – a Ram Colosseumban -, a Vámpíroknak pedig szeptemberben lesz a 175. előadása.

Remek végszót adtál. A Vámpírok bálja kirobbanó sikerét követően nem lett belőled hulló csillag. A Centrál Színház több előadásában – Ájlávju, Avenue Q, A hangvilla titka – és másutt is főszerepeket bíznak rád. Úgy véled, a tehetség elegendő a talpon maradáshoz?

A.Zs.: Nem hiszem ezt. Amíg társulatban dolgoztam Kecskeméten, viszonylagos biztonságban éreztem magam. De miután felkerültem Budapestre és szabadúszó lettem, rá kellett jönnöm, ez a világ elmúlt. Menni kell a munka után. El kell járni meghallgatásokra, szereplőválogatásokra. Igenis meg kell tanulni – félretéve hiúsági kérdéseket meg a félelmet – kiállni a színpadra, amikor csak pár perce van az embernek arra, hogy bebizonyítsa, ő a legmegfelelőbb a szerepre. Azt gondolom, ez ma már lassan megúszhatatlan.

Te viszont nem vagy egy „megúszós” típus. Sőt. Amellett, hogy az Érinthetetlenek női főszerepét játszod, társ-producerré is avanzsáltál…

A.Zs.: Producer-társammal, Lugosy T. Ádámmal először saját dalaim kapcsán találkoztunk. Hallotta az egyiket, nagyon tetszett neki, ezért elkezdett foglalkozni vele. S minél többet beszélgettünk, egyszer csak kiderült, hogy van egy színházi ötlete. De mivel azelőtt ő soha nem foglalkozott ilyennel, kézenfekvő volt, hogy a művészeti részét én veszem a kezembe. Az olvasópróbán pont erre gondoltam, hogy ültünk egy asztalnál és kitaláltuk mindezt. S most itt ülünk egy még hosszabb asztalnál közel negyvenen és létrehozzuk a dolgot. Harminckét éves vagyok májusban. Látom az emberek megrökönyödését a szakmában: itt ez a pici lány a társ-producer…?! Kiosztottam a szövegkönyveket, figyeltem, helyükön ülnek-e a színészek, ott vannak-e a táncosok, az akadémisták, majd elkezdtük olvasni a darabot. Aztán csend lett. Majd derültség. Csak egyet felejtettem el: nekem is kell olvasni. Felocsúdok, úristen, én vagyok a főszereplő.

 
 
 

Egy korábbi beszélgetésünk során azt mondtad – kicsit talán ironikusan -, hogy te színésznő vagy és nem színművésznő, mert nem végezted el a Színművészeti Egyetemet. Ám azért volt neked egy nagyon komoly alma matered, a Nemzeti Színház Színiakadémiája.

A.Zs.: Ha az embert nem veszik fel a Színművészeti Egyetemre, azt nekem senki ne mondja, hogy nincs benne csalódottság a kudarc miatt. A Nemzetibe Akadémián és később a Kecskeméti Katona József Színházban viszont nagy szeretetben voltam tartva. Szóval hiszek abban, hogy a Jóisten tudja, mit csinál.

Nyilván nem véletlen, hogy a Pesti Magyar Színiakadémia növendékei lépnek színpadra a kisebb szerepekben.

A.Zs.: Naná. Elmentem a vizsgáikra, megnéztem őket. Remekül énekelnek, táncolnak, tehetségesek, fiatalok. Egyébként sem tudtam volna elképzelni, hogy a saját produkciómba casting alapján válogassam ki a szereplőket. Nem tennék ki ennek senkit. Olyan színészeket kértem fel, akiknek a tudásában tökéletesen megbízom. És ne csak tehetségesek legyenek, hanem emberségesek is. Azt akartam, hogy egy csapatot hozzunk létre.

Népes színészgárda, élő zenekar, 24 fős tánckar, 200 négyzetméter ledfal, 70 intelligens lámpa, pirotechnika. Nem olcsó mulatság.

A.Zs.: Vannak támogatóink, szponzoraink, vannak ötleteink. Az a szerencsém, hogy olyan emberrel hozott össze a sors Ádám személyében, aki elképesztő kreatív. Az ő feladata a nyugodt anyagi háttér biztosítása, a marketing, a sajtóval való kapcsolattartás és a színészek szerződtetése is. Ebbe nem is akarok belelátni. Nekünk nagyon fontos, hogy bejöjjenek a nézők. Az is fontos, hogyha bejönnek, nagyon jót lássanak. Arra vállalkoztunk, hogy megtöltsük négy előadáson a Margitszigeti Szabadtéri Színpad nézőterét. Ez tízezer embert jelent! Így kimondva szinte hihetetlennek tűnik számomra is. Azon nem szabad elgondolkozni, hogy mi lesz, ha nem sikerül? Sikerülnie kell! Hiszem, hogy az isten akkora terhet rak ránk, amit bírunk.

Mik a teendőid ezután?

A.Zs.: A továbbiakban nincs olyan nehéz dolgom. Igazából az előkészületek voltak hosszadalmasak, küzdelmesek. Kitalálni, hogy ki rendezze a darabot, kik játsszanak benne, folyamatosan konzultálni az íróval, Tallér Edinával vagy Földi Andi jelmeztervezővel. Persze változatlanul én vagyok a kapocs Ádám és az alkotók között.

Mint mondod, Ádám tárgyalt a gázsiról a színészekkel, a szerepet viszont te osztottad. A maffiafőnököt például Egyházi Gézára, aki öt éve szívja véred…

A.Zs.: Géza fantasztikusan sokat fejlődött, egyre jobb színész lesz. Szeretném, ha ezt az oldalát is megismernék a nézők, és nem csak Krolock grófot látnák benne. Egyébként a szereposztásban olyan nagy kérdőjelek nem voltak. Józsa Imre személye épp oly magától értetődő, mint Fehér Adrienné vagy Magyar Bálinté. Mindegyiküket a maga módján tisztelem és szeretem. A „társproducerségben” a legnehezebb a döntés volt. Fel kellett nőnöm ahhoz, hogy döntéseket hozzak.

Így hát döntöttél: a darab színrevitelére Simon Kornélt kérted fel. Ő már adott neked instrukciót a Centrál Színházban, A hangvilla titka próbáin. Akkor debütált rendezőként.

A.Zs. Kornél az Nemzeti Színiakadémián alattam járt kettővel. Elképesztő tehetséges színésznek tartottam, s tartom a mai napig. Nem csak jól gondolkodik színházban, a személyisége is megérett arra, hogy rendező legyen. Nagyon bízom benne! Abszolút felkészült. Tudja, mit akar.

Jó pár éve említettél afféle három kívánságot: New York, filmszerep, nagylemez. Megvalósultak?

A.Zs.: Részben. New Yorkba ezen a nyáron, augusztusban utazom. Úgy volt, hogy harminckettedik születésnapomon egyik saját számom megjelenik majd maxi CD-n, de ezt nem ígérem. Ami a lemezt illeti, három dalom van eddig. Még (mindig) nem találtam meg az igazi hangomat. Ennek az a legfőbb oka, hogy mindenféle zenei irányzatot szeretek. Egyszerre lennék rock-istennő, country-énekes, popdíva és musicalszínésznő. A filmezés megtörtént idén, az Égi madárban volt egy pici szerepem.

Szárnyaltál?

A.Zs.: Az erős túlzás. Picit repkedtem - csodálatos színészek között.

Merre repkedsz tovább?

A.Zs.: Tudod, amennyi hátrány, hogy nem vagyok „celeb”, és a nevem nem annyira ismert, az az előnye megvan, hogy velem szemben tulajdonképpen nincsenek elvárások. Persze a musicalszínpadon már elvárják, hogy Andrádi Zsanett jól énekeljen és megcsinálja a szerepet, de a világ szemében nem kell senkinek és semminek megfelelnem. Én ezt nagyon élvezem. Azt csinálom, amit akarok!

[Kiss Péter]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Hofi Best Of

X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu