Dátum: 2019. október 24. csütörtök    Mai névnap(ok): Salamon


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Régóta társulatra vágytam…
„Elhagyom a várost” – énekelte Miskolcról az Edda Művek. Kiss Csaba is így tett anno, amikor a pályakezdés kurta éve után távozott innen. Most viszont – ha dalra fakadna -„Vissza a városba” lehetne a nóta címe. Hiszen két évtized múltán visszatért az Avas aljára. Mint a Miskolci Nemzeti Színház újdonsült igazgatója.
Terasz: - Mi változott benned legfőképp, a korábbi önmagadhoz képest?

Kiss Csaba: - Olyan ez, mint egy időutazás. Amikor Miskolcra kerültem, 32 éves voltam, tele energiával, hittel meg bizonyos fokú naivitással, ami a színházi dolgokat illeti. Azóta eltelt húsz év, és nem csak a hajam ritkult, hanem megjártam csomó színházat, írtam, rendeztem, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem.

T: - Túl az ötvenen mi inspirált, hogy beadd a pályázatot? A Centrál Színháztól a Radnótin át a Magyar Színházig megbecsült alkotóként számítottak rád.

K. Cs.: - Ezeken a helyeken - akárcsak korábban vidéken Debrecenben, Veszprémben vagy Győrben - vendég voltam. Talán ezért is hiányzott egyre jobban a társulat. Erre vágytam már régóta, ez volt a fő ok. A másik, hogy olyan erős, tehetséges, fiatal csapatot sikerült megnyerni az ügynek, akikkel nagyon izgalmas lesz együttgondolkozni, együtt színházat csinálni. A társulati létezés olyan otthonosságot jelent, ami a próbákon és az előadásokon hihetetlen koncentrációra, közös ihletettségre tudja rábírni az embereket.

T: - Megbízatásod öt évre szól.

K. Cs.: - Igen. Nyugodt, de feszült küzdelem volt az igazgatóválasztás. S amikor megszületett az eredmény, akkor lehetett érezni, a szakma és a politika egyaránt megkönnyebbült. Miskolcon megfontolt, színházilag is előremutató döntés született.

T: - Te jó ember vagy. Szabad-e jó embernek vezetői pozíciót vállalni?

K. Cs.: - Ki fog derülni. Ez számomra is az egyik legnehezebb kérdés. Több mint 260 ember lesz a kezem alatt, három tagozat, öt játszóhely, évi több mint 400 előadás. Talán a legnagyobb a vidéki színházak között. És a város is önhibáján kívül igen nehéz helyzetben van. Nemrég elolvastam Móricz Zsigmond Miskolcról szóló, 1930-ban született írását. Döbbenetes látlelet, máig érvényes. Azt érzem, hogy ő is valahonnan máshonnan közelíti meg a magyar valóságot. Ami nem elsősorban politikai kérdés, inkább valamiféle kitörési lehetőségnek a keresése. Móricz számomra nagyon fontos előkép, egyszerre képviseli a társadalmi empátiát, együttérzést és a művészi progressziót, mint a Nyugat egyik szerzője. Írói nyelvét is szeretem, sűrű, célratörő próza, a magyar nyelv fejlődésének megannyi árnyalatával, belső szépségével. Látod, bármit kérdezel, előjön belőlem az író és a dramaturg.

 

T: - De elő kell jönnie majd a makacsságnak, ha úgy tetszik, a kegyetlenségnek is.

K. Cs.: - Helyzettől függ. Ha valamiben nagyon hiszek, akkor eléggé makacs tudok lenni. Erről a színészek tudnának mesélni. Bár folyton „lazulok”, szelídülök. A cél nekem nagyon nagy erőt ad, határozottá tesz. Ráadásul sok helyzetben láttam már – akár rendezőként, akár művészeti vezetőként -, hogy a mindenre rábólintás, a maszatolás milyen veszélyes.

T: - Szerepet játszott döntésedben az egzisztenciális biztonság?

K. Cs.: - Nem. Anyagilag is meg munka szempontjából is jól voltam. Főállásom a Színház- és Filmművészeti Egyetemen van, és nagyon szeretek tanítani. A darabjaimat bemutatják, játsszák, és rendezőileg is izgalmas feladataim voltak. Úgyhogy a pályázat a magánéletem szempontjából igen nehéz választás elé állított. Nagyon szépen élük Annával, két kisgyerekkel, kutyával, macskával, tengerimalaccal. Ez nyolcadik kerületi Noé bárkája. Nahát, ez már a múlté. Mostanában egy vonaton élem az életemet.

T: - Annak is megvannak a maga szépségei…

K. Cs.: - Igen, van valami retro íz benne. Ingázás vonattal. Nincs benzinköltség, nem fizetek sztrádaadót. Két óra alatt Miskolcon vagyok, addig pont elolvasok egy darabot, megeszem egy sonkás omlettet, meg egy pohár sört. És egész őzfalkák nézik a vonatot a réten.

T: - Ahogy azt korábban nyilatkoztad, Móricz Zsigmond Úri murija lesz az évadnyitó bemutató.

K. Cs.: - Az lesz az évad drámája. Ezt a fogalmat a színházi nemzeti programjának erősítése érdekében vezettük be. Az Úri muri az évad első bemutatója lesz, kiváló szereposztással és látványvilággal. Olyan kísérő rendezvénysorozat veszi majd körül, amelyen keresztül a Móricz-személye és az életmű más értékei is megjelennek. Ebbe az emlékkiállítástól kezdve a Csörgheő Csuli találkozóig sok minden belefér. Lehet, hogy még a „nagy kan” halálát is megjelenítjük valami farsangi formában. És évad közben a helyi médiában is rendszeresen szerepelni fog Móricz felolvasások, beszélgetések, hangzó emlékek formájában.

 

T: - Feleséged, Györgyi Anna legutóbb a Kaméliás hölgyet alakította a rendezésedben. Szánsz-e neki szerepet Miskolcon is?

K. Cs.: - Reményeim szerint ő lesz Blanche A vágy villamosában. Nagyon régóta szeretném ezt a darabot megrendezni. Az a fajta érzékenység, kiszolgáltatottság, őrület, amely Blanche-t jellemzi, Annában is nagyon mélyen jelen van.

T: - A miskolci igazgatóváltás utórezgéseiről a Facebook oldalain lehetett olvasni, ahol a korábbi miskolci direktor, Halasi Imre és közted kissé indulatosnak nevezhető szóváltás zajlott.

K. Cs.: - Én mélyen megértettem Imre sértettségét és indulatait. Talán nem kellett volna reagálnom az engem érintő mondataira sem, hiszen valójában nem engem támad, hanem tiltakozik az őt ért támadások, hivatali eljárás ellen. Imre kilenc éven keresztül a legnagyobb vidéki közönségbázist építette fel Miskolcon. Bár ebben Hegyi Árpád Jutocsának is komoly érdemei voltak. Végülis alatta indult el az önálló tánc-szekció, a rendszeres operajátszás, sőt a Bartók+ Nemzetközi Operafesztivál is. Nagyon jó állapotban van a teátrum, lelkiismeretes és szakmailag jól képzett munkatársakkal. Több mint egy hónapja dogozom ott, és jó érzéssel mondhatom, hogy műszakilag, személyileg, szervezetileg minden szinten rend van, átláthatóság és tisztaság. Anyagilag viszont a méreteihez képest igen nehéz helyzetben van.

T: - A családon kívül az egyetemi oktatásra is időt kell szakítanod majd.

K. Cs.: - Remélem, sikerül. Főleg a színészekkel való műértelmezés órákat szeretem. Ráadásul ebben a tanévben indítottam el a Színházi szakmák kurzust, s ezen belül az asszisztens, ügyelő- és súgóképzést, amely szintén a szívügyem.

 

T: - Egy korábbi interjúban magabiztosan azt nyilatkoztad: „Jó színházat fogunk csinálni!”

K. Cs.: - Igazából meg is ijedtem, amikor ezt a mondatot kinyomtatva láttam. De tudom, hogy milyen erős, tehetséges társulat alakul, látom a rendezői gárdát, a munkatársaimat, ismerem az évad műsortervét. Nagyon bizakodó vagyok. S van még valami, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni. Miskolc különlegesen érzékeny, figyelmes, a szó jó értelmében színházhoz szokott közönséggel rendelkezik. Ha ez négy elem együtt van, akkor valamit nagyon el kell, szúrjunk ahhoz, hogy ez ne sikerüljön.

T: - Szinte bevett gyakorlat, amikor egy management élére új csúcsvezetőt neveznek ki, hogy elküldik orvosi vizsgálatra, ahol tetőtől talpig alaposan kivizsgálják. Felmérik, hogyan bírja majd azt a pszichikai, idegi és fizikai megterhelést, amely rá vár. Rád férne egy ilyen kivizsgálás?

K. Cs.: - Voltam. 130/60. És bár a számok meg paragrafusok miatt kevesebbet alszom, eléggé nyugodt és derűs vagyok. Remélem, ebből a nehezebb napokra is megmarad egy kevés.

[Kiss Péter]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Hofi Best Of

X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu