Dátum: 2019. október 14. hétfő    Mai névnap(ok): Helén


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

A Ködszurkáló 80 éve született
Latinovits Zoltán nyolcvan éve született, és 35 éve nincs köztünk. Halálát a mai napig legendák övezik. A hivatalos közlés szerint:”Latinovits Zoltán hosszan tartó, súlyos betegség után véget vetett életének.” Az őt közelről ismerők meggyőződése, hogy baleset történt. A halála napján reggel a rádióban, olvasó-próbán kiegyensúlyozott volt, a tőle megszokott precizitással dolgozott.
 
Latinovits Zoltán halálát megelőző két évben sokat dolgozott a rádióban. Számos sorozatnak, rádiójátéknak volt főszereplője, és természetesen rendkívül sok vers-felvétele készült. Abban a szerencsében részesültem, hogy ezen felvételek jelentős részén asszisztensként jelen voltam. Így volt ez 1976. június 4-én, pénteken reggel is. Egy, a rákövetkező héten sorrakerülő felvétel olvasó-próbája volt Bozó Lászlóval, a rádió akkori főrendezőjével. A próbát követően arról beszélgettek, hogy miután egészségi állapota miatt színházban nem dolgozhat – szívesen rendezne a rádióban. Bozó örömmel fogadta Latinovits ötletét, és miután jelen voltam engem kért asszisztensnek. Abban állapodtak meg, hogy a jövőheti felvételen megbeszélik a részleteket.
Majd lelkesen beszélt arról, hogy milyen tervei vannak rádió-rendezőként, egyebek mellett Biblia-sorozatot tervezett. Mielőtt elköszöntünk egymástól, megkért, hogy Ruttkai Évának, akivel délután egy stúdióban dolgoztam, adjam át az otthonfelejtett lakáskulcsát, mert őt most Bujtor leviszi Szemesre.
Teljesen kizárt, hogy ebben a tervekkel és feladatokkal teli állapotban öngyilkosságot követett volna el. Bibliával a kezében érte a baleset. Ebből a legeda-gyártók messzemenő következtetéseket vontak le.

 
Ködszurkáló című önéletrajzi írásának részleteivel emlékezünk Rá.

(…)Tört fényű kagylókkal érkeztem a világra, babonás füvekkel, virágszirmokkal, ördögfintorral, gömbölyű boszorkánykavicsokkal. Felhők, napok, csillagok szikráinak barlanghomályos rajzát hurcoltam magammal, elkezdett kanyaros vonalakat, kis görcsös köröket, befejezetlen görbéket.

Fura-Maugli, majdhogynem az Állatkertben, mégis kicsit idébb születtem, éppen Krúdy Gyula bácsi sörkerti asztala fölött, felejthetetlen emlékű nagyapám, Gundel Károly vendéglőjében, ebédszünetben, fél egykor.
A munka és a tisztesség házának falinaptárain 1931. szeptember 9-et jegyeztek.

 
…Apám odahagyta Anyámat, aki visszatért ide, szülei és testvérei közé, és éjjelekig dolgozva, élete virágjában, huszonegy éves korában indult velem a lemondás és önlegyőzés ösvényein.
Mesélő-szemű, barna bőrű keresztanyámmal tanítgattak lépegetni és betűt vetni.

…Tízéves voltam, mikor magához vett minket Anyámmal, a Franzstadtba, tündéri nevelőapám, dr. Frenreisz István belgyógyász. Későbbi közgazdász-színész, a Bujtorrá lett István öcsémnek édesapja.

…1949-ben az államosított gimnáziumban kitüntetéssel érettségiztem, aztán nagyon halkan behajtottuk a gimnázium becsapásra-termett tölgyfa kapuját.
Mi lesz most? Nyár volt. Egy utolsó nyár a Balatonon.
A Színművészeti Főiskolára adtam be a kérvényemet, de aztán a felvételire különböző okok folytán nem mentem el. Pedig felvételi behívásokat kaptam.
Jobb volt a békesség. Asztalostanonc lettem heti 40 forinttal és tanonciskolával. Húztam városszerte a kis kocsit a Ráday utcából Budára, a Teleki térre, fakereskedőkhöz és kuncsaftokhoz. Megint egy más világ. Boldoggá tett a borravaló, 1950-et írtunk már, és még a fodrásznál is ki volt írva a szigorú vallomás: „öntudatos dolgozó nem ad és nem fogad el borravalót”. Annyira még nem voltam öntudatos, és úgy gondoltam, hogy a heti 40.-Ft kiegészítésre szorul. Politúrozás, citlingezés, bevásárlás, takarítás reggel 7-től este 7-ig.
Fizikailag megerősödtem, és kezdtem eligazodni a nyílt vízen.
Szerettem a Franzstadt kis utcáit, a Boráros tér, a Ráday utca macskaköveit, hűvös kapualjait, még a magas emeleteket is, ahová gurtnival hordtuk a szekrényeket. Emberektől tanultam az emberekről.
Este kosárlabdáztam a MAFC-ban, haverok között, akik már egyetemisták voltak, és rejtélyes matematikai képletekről tárgyaltak, a Műegyetem széles folyosóiról, tanszékekről, profokról és utóvizsgákról. Huncut felelőtlenséggel jártam közöttük, hiszen én már az élet sűrűjében dolgoztam.

 
 
Természetesen színházba jártam, és szerelmes voltam reménytelenül, és vasárnap délelőttönként Galamb Sándor bácsi tanított a színjátszás alapjaira. Egyszer színházban végzem úgyis, azért is.

… Hét év telt el Debrecenig, mióta Bajor Gizi először, nyolcadik gimnazista koromban, az Állami Szent Imre Gimnáziumban észrevett, és üzent valahonnan túlról, hogy érdemes és reményteljes, ha nekivágok az emelkedőnek.
Önképzőköri előadás: Sárközi György: Dózsa. A rendezők között Abodi Béla és Vajda Miklós. Vajda keresztanyját is meghívta az előadásra, és keresztanyja, szerencsémre, éppen Bajor Gizi volt.
Váratlan volt ez az üzenet; soha nem tudtam, mi legyek, pedig már mindenki döntött az osztálytársak közül. Évek óta készültek az Életre, amit homályosan és nagybetűsen éreztem magamban. Önfeledten, mégis dühödten fociztam, mintha az egyetlen elérendő és beveendő cél a kapu lenne. Fociztam, kosárlabdáztam, nyáron vitorláztam a Balatonon, ahol csak a szél volt, a víz és az ég és a mólók védő karjai. Olyannak tűnt az Élet, mint a nagyvíz, mikor elhagyja a hajó a móló megnyugtató anyai simogatását, és az emberre hirtelen rátör az út hossza, az idő múlása, valami más irányú és változó szél, tarajos hullámok, az ismeretlen. Tettem a dolgom, becsülettel és lelkiismeretesen, de, hogy mi legyek, és voltaképpen hogy jutok ki a tengerre anyám féltő karjaiból, azt nem tudtam. Halogattam, hessegettem a problémát, dünnyögtem és töprengtem.

Bajor Gizi szava azonban eldöntötte életemet tizennyolc éves koromban, hiszen úgy képzeltem a színházat, ahol minden megmarad a vágyakból és a kis győzelmekből, a vereségekből és a talpraugrásokból, az állandó nekiszegülésből, a csodálkozásból, a csillogásból, minden megmarad a húsvéti Balaton mélykékjéből, a nyári ég áttetsző boltozatáig.

 
…1956. augusztus 1.

Éjszaka hozott a vonat Pestről Debrecenbe. Az ismeretlen városban csak a nyár fogadott ismerősként.
Rövidnadrágos segédszínészként kezdtem újra az életemet az új városban.
Három-négy építészkollégám dolgozott itt, velük róttam hajnalokig a macskaköves régi utcákat és a Nagyerdőt.
A belakatlan és bizonytalan jövőt tapogattuk, győzelmi esélyeinket Latolgattuk az Aranybika és a Nagytemplom között, hanzlis sörök mellett.
Az Igazság és a Lehetőségek között beugorhatatlan árokmélység sötétlett-
A régi barátok ma Kaliforniában, Venezuelában és Brazíliában tervezgetnek tovább, engem 1972-re Veszprémbe szólít a szerződésem…

 
A Csokonai Színház alapítólevelét valahogy így fogalmazták 1860 táján: ”Debrecen város polgársága elhatározta, hogy színházat építtet, mert Miskolc városának is van, és mert telik.” A cívis város színházában minden együtt: opera, operett, próza. Operaénekesek, táncosok, a szó tudorai, fiatalok, öregek, gyepesek és kopaszok, szabad lelkek és telepesek, mesterek és nagyképű ifjoncok. Tudás-szabta jogok és hierarchia. Patriarchátus. Szakemberek és jellemtelenek. Bohócok és irodalmárok, artisták és könyvmolyok, egyszerűek és összetettek, harsogó jópofák, profi dalik, és amatőr művészek, magányosak és clownok, beburkolózó rendezők, öreg színházi baglyok és egerek, pulik és patkányok, emberek, emberek, emberek, kis társadalom.
A Nagytemplom, toronysisakjaival, elterpesztett tympanonjával, ahol még Kossuth beszélt a meszelt falak között; a Kollégium, a híres drága Kollégyom és az udvaron a felejthetetlen felírás: ORANDO ET LABORANDO. Milyen más ez, mint amit mi tanultunk Pesten és Budán, ora et labora! Nem, nem imperatívus – csak megjegyzendő, hogy illik imádkozni és dolgozni – hát tessék!

Elkezdődött, 1956. augusztus 1. – Próbatábla furcsa jelekkel és rövidítésekkel. LEÁNYVÁSÁR – próba. Valahol a szereposztás végén a Hajóskapitány szerepe az enyém.

Nehéz kiburkolni a becsomagolt emlékeket a régmúlt ládáiból. Innen indultam, és amit itt megtanultam, a legjobb iskola volt. Laborando, vivendo, navigando.

 
"Embernek meggyógyulni a legjobb úgy, ha ember lesz belőle. És Maga azzá lehet.

Szendrő József

1958. szeptember 12."

 
…A színházi rendező csak krisztusi-hamleti életkorban, kellő élettapasztalatok birtokában kezdheti meg alkotó munkáját.
A legfontosabb követelmény a rendezővel szemben, hogy közösségének felelősségteljes szolgája legyen. A színházi rendező emberközpontú, példája és célja a jelen embere. Fantáziáját a kor vívmányai itatják át. Nem másolhat, nem matricázhat. Tudása szerves, múltakkal átitatott.

…A rendezőnek bölcsnek és harcosnak, újat akarónak és hagyományőrzőnek, diplomatikusnak és konzekvensnek kell lennie. Fontos és példamutató, ha minden színpadi munkát maga is el tud végezni a díszletfestéstől a színjátszásig; csak így őrizheti meg a szeretet csodáját és kapitányi tisztségét.

…Minden színházművész természetes vágya, hogy mai darabokat hívjon életre. Ez a törekvés jelenti a színházi ember létének értelmét. A színházi ember nyomhagyása: a kor bélyegének, a század lenyomatának felmutatása. Egy kor színházi embereinek halhatatlanságát a létrehozott színdarabok állékonysága jelenti. (…)

 
[Kadelka László]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu