Dátum: 2019. október 14. hétfő    Mai névnap(ok): Helén


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Internet, mobil, Pozsgai
A program elején Pozsgai elárulta magáról, hogy tizenkét éves korban fertőződött meg a színházzal, s színpadot vezetett Pécsett. Este az egri Gárdonyi Gáza Színház Csörgess meg! című, fergeteges mobil revüje alatt – szó szerint – betegre röhögtem magam. A Máté Gábor rendezte, utolérhetetlen iramú előadás igazi közösségi játék volt, amelyben minden színész maximális erőbedobással komédiázott.
Az őrület tagnap háromkor kezdődött.
Akkorra itthon megírtam a Fesztiválnapló esedékes bejegyzését, s el akartam küldeni a szöveget a színházba, meg a terasz.hu-ra. De nem ment az internet. Azaz percekre visszajött, majd eltűnt, később megint működött a levelezés. Ne csináld már! – kérleltem. Semmi. Indulj már meg! – könyörögtem. Semmi. Nem teheted ezt most velem! – Semmi.
Elmúlt fél négy. Ötre a megyei könyvtárba szerettem volna menni. Az internet megadta magát..
Nosza, be a kocsiba: irány a színház.
Padlógáz. Háromnegyed négy. Minden lámpa piros. Gyerünk már! Gyerünk már! (Hova ez a rohanás? – nyögött fel az Interspar előtt a huszonhat éves Citroënem. – Nem nekem való ez a tempó!... – Nyughass! – sziszegtem neki. – Hajts!)
Négy előtt pár perccel estem be a Művészeti Titkárságra. Agyagási Edit segített elküldeni a felvételeket. Betöltötte őket, negyed öt, aztán: katt!
Nem mentek át a fotók. Újabb katt, újabb kudarc. Újabb katt. Most egyesével csatolta őket. Így már rendben lesz, mondta. (Éjféltájt Tasnádi Csaba is megemlítette: elmentek a képek. Ma reggel aztán Kadelka László telefonált: nem küldtünk tegnap anyagot… És akkor összeomlott bennem minden. Kezdhettem elölről. Szöveg, katt. Internet leáll. Tíz perc múlva újra lehet. Katt. Ismét szünet. Negyed óra. Aztán: katt. Katt. Tizenegyre elrendeződtek a dolgok. Ennyit a technika ördögeiről. És még nincs vége…)

 
A jól végzett e-mailezés örömével siettem a könyvtárba, ahol Gerliczki András beszélgetett Pozsgai Zsolttal. A rendkívül jó hangulatú program elején Pozsgai elárulta magáról, hogy tizenkét éves korban fertőződött meg a színházzal, s színpadot vezetett Pécsett. Ifjúként volt mentőápoló, rendezőasszisztens, majd író lett és rendező, aki mostanában leginkább maga szereti rendezni darabjait. Megemlítette mestereit, Fejes Endrét, Várkonyi Zoltánt és szeretettel beszélt Juhász Jácintról, Tüskés Tiborról, Szakonyi Károlyról is. Az oldott csevegés közben szóba került az írói alkotás minden öröme és gyötrelme, régebbi és újabb darabok. Az estet színesítette az, hogy Rák Zoltán felolvasott néhány Pozsgai-szöveget, többek között a Janus Pannoniusról szóló dráma egyik részletét is. Gerliczki András végül a Nyíregyházán is játszott Liselotte és a május, valamint a tavalyi Móricz 2009 című játék részeként bemutatott Naplópók kapcsán tett fel kérdéseket.
A találkozó legizgalmasabb része számomra az volt, amikor Pozsgai Zsolt a drámaíró alkotásmódját emlegette. Azt, hogy figurái egy idő után valósággal életre kelnek, megszólalnak benne, s onnantól kezdve szinte már ők irányítják a mű szövegét. Az a tapasztalat, hogy az író, az irodalomtörténész számára az a személy, akivel foglalkozik, előbb-utóbb megszólal, szinte természetes. Emlékszem, néhai professzorom, a drága emlékű Julow Viktor, aki Fazekas Mihály mellett évekig kutatta Csokonai munkásságát, azt mondta egyszer, egy téli estén az akkor még Kossuth Lajos Tudományegyetem harmadik emeletén, az irodalom tanszék könyvtárában: ő már oly régen foglalkozik Csokonaival, hogy szinte miden napját ismeri és néha szokott vele beszélgetni... (Ekkor mi, zöldfülű másodéves magyar szakos hallgatók magunkban mosolyogtunk, de Viktor bácsi meggyőzött arról bennünket, hogy választanunk kell valakit, valakiket az irodalomtörténetből, akivel szóba elegyedhetünk… Később beláttam, igaza volt. Engem Áprily Lajos, Jékely Zoltán, Gyergyai Albert illetve François Gachot szokott megszólítani. Sőt, nem egyszer éreztem azt, amikor róluk írtam, hogy nem én választottam őket, hanem ők engem…)

A könyvtár folyosóján ezután az E-misszió Egyesület fotópályázatának eredményhirdetése és megnyitója következett: a győztes Kovács Tünde lett, hajdani hallgatóm, aki a boldogságtól repeső lélekkel újságolta: „Eddig mindig csak második voltam! Most végre én vagyok az első!...

 
Este a nagyszínpadon az egri Gárdonyi Gáza Színház lépett a nézők elé. Csörgess meg! című, fergeteges mobil revüjük alatt – szó szerint – betegre röhögtem magam. Nem tudtam szinte fotózni a nevetéstől. A Máté Gábor rendezte (főleg asz első részében) utolérhetetlen iramú előadás igazi közösségi játék volt, amelyben minden színész maximális erőbedobással komédiázott. A kerettörténet egy kórházi várószobában (díszlet: Czeigler Balázs) játszódott: ide sereglettek, orvosi kezelésre várva a mai magyar társadalom valamennyi rétegének képviselői. S miközben az ellátásra vártak, mobiloztak. Az apró jelenetekből összeálló darabban mindannyian felismerhettük magunkat. Bányai Miklós, Fenyő Iván, Görög László, Hüse Csaba, Kaszás Gergő, Bozó Andrea, Fekete Györgyi, Járó Zsuzsa, Mészáros Sára, Ötvös András, Schruff Milán, Vajda Milán és Bozsányi Liliána kitett magáért: a nézőtér folyamatos és viharos kacagása arról tanúskodott, hogy az egri társulat nagyon időszerűt és nagyon hatásosat alkotott.
A sziporkázó ötletek folyamatosan zuhogtak ránk, míg végül a játék a második részre némileg kifáradt. Lehet, hogy nem volt ebben a revüben két és fél órányi lehetőség. Így a második rész nem tudta az elsőhöz képest erőteljesebben felpörgetni az előadást. (Egy jelenetet kiemelendőnek tartok: azt, amelyben három férfi beszorul egy liftbe. A mobilos beszélgetésekből kiderült, egyikük kislánya az onkológián, lélegeztető sátorban fekszik. Az apa telefonba mondta a gyerek kedvenc meséjét, egy idő múlva azonban nem jött válasz. A humor és a tragikum effajta katarzis felé mutató együttese a műben azonban többször nem fordult elő.)
A Csörgess meg! gyakran a színészképzésben alkalmazott helyzetgyakorlatokra emlékeztetett: mint ilyen ellenben szokásainkat görbe tükörbe állította, ironikusan leleplezte, s közben kellemes szórakozást nyújtott.

Ugyanezt nem lehet elmondani a Krúdy Kamarabeli előadásról: Saara Turunen Nyuszilány című darabja A Káosz Katonái Hidat Vernek Társulat bemutatójaként abszurditásával meghökkentően hatott. A főszereplő fiatal lány (Kaszás Ágnes) és családja életének láttuk néhány epizódját. Aleksis Meaney rendezésében a hétköznapi gondokkal küszködő leányzó létperspektívái tárultak fel előttünk, lehetőségek és lehetetlenségek, az önmegvalósítás ilyen-olyan útjai és útvesztői. Minden azonban rettentően elrajzolt és riasztó módon. A Nyuszilány szemüvegén keresztül a világ, a felnőttek és a média világa nemcsak rózsaszín, hanem botrányos, csúf, ijesztő, s fölöttébb groteszk. Az előadás maximálisan kiaknázta az abszurd lehetőségeit, s az ifjú leány számára nem mutatott elfogadható emberi minőséget…

Éjfél körül Tasnádi Csaba a színészklubban megerősítette, hogy a fotókat egyesével sikerült átküldeni a terasz.hu-ra.
Megittam az ügyeletes kávémat, kitöröltem a Nikonból a Csörgess meg! kevésbé sikerült pillanatait. Mire Esztert, Nórit és Dettit sikerült rávennem arra, hogy induljunk már haza, egy óra is elmúlt.
Otthon még Bereményi Géza dalszövegeit olvasgattam. Nem sejtettem, hogy néhány óra múlva Kadelka László hív mobilon: nem küldtük el az anyagot.
Az őrület folytatódott.

[Karádi Zsolt]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu