Dátum: 2020. július 13. hétfő    Mai névnap(ok): Jenő, Káplony


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Mint a buborék
A VIDOR keretén belül kedden délután a Jósa András Kórház Gyermek Rehabilitációs Osztályán a Móricz Zsigmond Színház két lelkes művésze, Tóth Zoltán László és Gerle Andrea, a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány „doktorai” látogatták meg a kicsiket. Dr. Katyvasz és segítője dallal, tánccal, varázslatokkal igyekezett a gyerekek kedvében járni.
Ritkán járok kórházba. Az elmúlt évtizedekben szerencsére alig-alig kellett átlépnem ennek az intézménynek a küszöbét. Amikor arra gondoltam, elkísérem a Bohócdoktorokat, napokig készültem rá lelkileg. Mert betegen a felnőtt is esendő, kiszolgáltatott, hát még a gyerek! Szorongtam a rám váró élménytől, mégis vonzott. A VIDOR keretén belül kedden délután a Jósa András Kórház Gyermek Rehabilitációs Osztályán a Móricz Zsigmond Színház két lelkes művésze, Tóth Zoltán László és Gerle Andrea, a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány „doktorai” látogatták meg a kicsiket. Dr. Katyvasz és segítője dallal, tánccal, varázslatokkal igyekezett a gyerekek kedvében járni. Amint a doktor bácsi hatalmas piros cipőjével, fehér köpenyben, jókora piros orral feltűnt az osztályon, néhány apróság egy pillanatra megszeppent. Ki ez? Mit akar? – kérdezték a tekintetek. Az előhalászott piros kisegér, az ügyes bűvész-trükkök, a kilincsen átvarázsolt, majd az egyik beteg leányka, Szandi hajából kiemelt piros labdácska nevetésre fakasztotta a kicsiket, akik aztán tágra nyílt szemekkel kisérték a bohócok minden mozdulatát.
Figyeltem a gyerekek tekintetét. A mély barna szemekben megcsillanó derűt. A bujkáló szeretetigényt. A visszafogott játékosságot. Azt a folyamatot, amíg eljutottak a meglepődéstől a feloldódásig. A közös dalolásig.

 
Dr. Katyvasz és társa az előtérből bement két kórterembe. Ott ágyacskáikban olyan csöppségek feküdtek, akik nemigen tudtak fölkelni. Egyikük, észlelve a zenét, fölemelte a kezét. A másiknak csak a szeme élt. Nem tudom, hallotta-e ez a gyönyörű fürtös hajú kislány a dalt, amelyet a színészek neki énekeltek. Látta-e, amint Katyvasz doktor előbb színes kendőkkel bűvészkedett, majd szivárványszínű szappanbuborékokat fújt, melyek hosszan lebegtek a betegágy fölött, míg megsemmisültek? Nem tudom, mert nézte ugyan a fehér köpenyeseket, de arca rezzenéstelen maradt. Tekintete messze járt. Talán a buborékok után? A bohócok végül maguk köré gyűjtötték az apróságokat, s megpróbálták közösen elénekelni a „Száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol” kezdetű dalt. Lassacskán az össze gyerek bekapcsolódott: úgy hagytam ott őket, hogy mindenki énekelt. Kilopakodtam a folyosóra. Még az Onkoradiológiai vizsgálónál is hallottam: „Száraz tónak nedves partján…”

 
Odakinn hullámzott a tömeg, a délutáni csúcsforgalomban káromkodó sofőrök tülköltek és anyáztak a zebránál. Hideg volt. Az időnként elő-előbukkanó nap nem tudta felmelegíteni a szíveket.
A Kossuth téren klasszikus gitármuzsikát játszott egy fiatalokból álló együttes. Távolabb Offenbach kákánjának dallamára ugrókötelesek mutatták be lélegzetelállító produkciójukat. A városalapítók szobra előtt alkalmi rockbanda koncertezett. (Az élőszobrok majd odafagytak parányi emelvényükhöz.) Odébb egy xilofonzenekar játszott. A karikaturisták rendületlenül rajzoltak, igaz, most benn, a Korzó földszintjén.

A színházban jó meleg fogadott. Az esti előadás Carl Sternheim vígjátéka, A bugyogó volt. A Veszprémi Petőfi Színház két részes előadása meglehetősen haloványra sikeredett. Valló Péter rendező igyekezett minden lehetséges eszközzel szórakoztatóvá tenni a művet, azonban törekvése csak viszonylagos eredménnyel járt. Sternheim (1878-1942) munkája elég vérszegény história: a hivatalnok feleségének nyilvános helyen egy óvatlan pillanatban leesik a bugyogója: ezt meglátja két férfiú, aki ettől eszméletét veszti, és szeretné megkaparintani a széparcú teremtést. Valló az opuszt burleszkelemekkel dúsította (ám ami nincs megírva, azon ez sem segít…) A vígjáték Wagnerre és Nietzschére történő utalásai bizonyos intellektuális élményt ígérnének, ez azonban elmaradt. Helyette lassacskán csordogáló históriát kaptunk, néhol egy-két szövegpoénnal. A hatásos látvány (díszlet: Valló Péter, jelmez: Zelenka Nóra, szcenikus: Perlaki Róbert), a remek színészi munka (Szalma Tamás, Gere Dénes János) és Dobra Mária szépsége kárpótolt azért, hogy A bugyogó végül is gyér hatást gyakorolt ránk.

 
Ezzel szemben Sarah Ruhl Tiszta vicc című tragikomédiája igazi élményt tartogatott. Az abszurd história hosszú ideig mulatságos jelenetekben, azaz monológokban zajlott. A darab közepe táján azonban megérintett bennünket – minden melodramatikus felhang nélkül – az, ami az igazi színház lényege. A halál. Sarah Ruhl azonban nem elérzékenyülő szerző, a komédia nála szinte végig megőrizte az abszurddal való rokonságát. Lukáts Andor kimunkált rendezése pontosan adagolta a kacagás és a megrendülés lehetőségeit. A végsőkig kiaknázott komikus szituációk és a rákhalál árnyékában feltámadó életigenlő szerelem megható meséjét midig képes volt elbillenteni attól, hogy túlzottan érzelgősre sikeredjen. A kiváló színészi lehetőségeket kínáló Tiszta vicc hősnői remek összmunkával érték el, hogy egyetlen pillanatra sem zökkentünk ki felmutatott élethelyzetekből. Kováts Adél az elhagyott orvosnő, Csákányi Eszter az ő takarítani mániákusan szerető testvére, Szandtner Anna pedig a végső viccet kereső cselédlány szerepében volt emlékezetes. Ebbe a trióba csöppent bele a szintén orvos férj (Varga Zoltán) új szeretője, voltaképpen betege, a Margittai Ági érzékenyen megformálásában elénk állított mellrákos Ana. A színésznők egyenrangúan meggyőző játéka a fesztivál egyik legsokrétűbb művészi eredményét jelentette.

 
Éjfél előtt néhány perccel léptem ki a Krúdy Kamarából. Zuhogott az eső. Az utcai neonok fényében csillogó aszfalton a vízcseppek úgy pattantak szét, mint a bohócok fújta szivárványos szappanbuborék.

[Karádi Zsolt]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Taub Jánosnak
Taub sosem fontoskodik, de kemény és játékos. Szolnokon olyan García Marquezt (a Száz év magányt) alkot a színpadon (Törőcsik, Garas, Mertz), hogy meghívják az előadást Bogotába, a szerző kolumbiai fesztiváljára. (Bodor Páltól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Darvay Nagy Adrienne - Szín játék

MGP - Coming out

Élő online könyvbemutató

Marót Péter 1945 – 2020

Születésnapi levél - Taub Jánosnak

Nemeskürty István, a nemzet Tanár ura 95 éves lenne

Vetró-Rózner-Bereményi: Magyar Copperfield

Volt egyszer egy Nép (Nemzeti) Színház

Wisinger István – Egy elme az örökkévalóságnak

Húsvét - ahogy lehet

Sajtószemle
Enciklopédia
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól