Dátum: 2019. október 15. kedd    Mai névnap(ok): Teréz


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Villon, Ascher, Marivaux
Nyíregyházára tegnap beszökött… Ne nem az Ady-féle, züm-zümös, kánikulában lehajló lombokat libegtető, hanem a zordon szelekkel, gyors záporokkal érkező, kellemetlenül hasogató hideget maga előtt görgető ősz. Hiába kémleltem egész délelőtt a felhőket, hátha kiderül, hátha nem mossa el a koncerteket, nem sok eredményre jutottam.
Igaz, délután nem esett, de az egyhangú, ónszínű fellegek nem sok jót ígértek. A városközpontban mindennek ellenére lüktetett az élet. Sokan sétáltak, bámészkodtak (fázósan összehúzva magukon a pulóvereket), a bátrabbak, dacolva a széllel és az időnként csöpörésző esővel, még egy-egy fagyit is elnyaltak. A Kossuth tér óriásplakátja előtti élőszoborban felismerni véltem tavaly érettségizett tanítványomat, aki rizsporos parókája alól rendületlenül kémlelte a szemközti templom kapuját. Volt is látnivaló: esküvői menet érkezett, vőféllyel és tanúkkal, örömanyákkal és örömapákkal, a menyasszonyt pohos urakból, telt hölgyekből, ugrándozó gyerekekből álló nászmenet követte, néhány asszonyka babakocsit taszigálva tolatott a tömegben, a többiek pedig már bizonyára a töltött káposztára fenték a fogukat. Odébb élőszobrok egész légiója érkezett, elől a király, utána a fegyelmezett udvarhölgyek.
A Müllernél újabb hajdani diákom, Máté, fehérre meszelt arccal, némajátékba kezdett, majd a szintén fehér arcú, néma táncos lányok kecses mozdulatokkal felkérték egy-egy pörgésre az „utca emberét”, aki meg volt illetődve, kínjában mosolygott, ügyetlenül lépkedett, botladozott, forgott; talán keringőt jártak, talán valamiféle rock and roll is vegyült a lépésekbe, a járókelőkből kisebb csődület támadt körülöttük, mindenki biztatta őket, tapsoltak nekik, aztán a hölgy megköszönte az élményt, s továbblendült, hogy egy nagymama korú asszonyt vigyen táncba, az alkalmi publikum nem kis örömére.

 
A Korzónál Békési Joe rendületlenül rajzolta a neki modellt ülőket, most éppen egy szöszke kislányról készített bájos karikatúrát.
A Művész Stúdióban a SZIRT rendezésében fiatal írók-költők olvasták fel a „Hancúrplacc, Gardenparti, Színészbüfé” hívószavak felhasználásával komponált szövegeiket. Hallgattam az ez alkalomra írott műveket: a korát meghazudtoló érettséggel verselő ifjú Nagy Gergely szegény Yorick-variációját, Darvasi Ferenc főiskolás éveinek prózai megidézését, Horváth Orsolya remekmívű villoniádáját. S láttam az egykori tantermet, ahol Feri akkori írásait elemezgettük, az oktatói szobát, ahol Orsival oly sokat beszélgettem, ahol először olvasta fel már akkor is megragadó verseit, ahol tudományos diákköri dolgozatát megvitattuk. Où sont les neiges d’antan? – hangzik az évtizedes múltból, az évszázados múltból, szegény Villon testamentumát lezárja, Orsi felnyitja és eljátszik vele, ahogy az életével, s a kislányával, mostanában.

 
Este a nagyszínpadon Marivaux. A szerelem diadala lassan kibontakozó cselekményű darab, eltelt negyven-ötven perc, amíg kiderült, ki kivel van és ki kit szeret. Az 1730-ban keletkezett, három felvonásos prózai komédia Bognár Róbert fordításában elevenedett meg. Saját kora jelmezeiben-díszletei között nyilván játszhatatlan lett volna, ezért aztán Ascher Tamás „modern” környezetbe helyezte: nemcsak a ruhák (jelmez: Szakács Györgyi), hanem a tér (díszlet: Khell Zsolt) is ezt a koncepciót szolgálta. A filozófus Hermokratész „téli kertjét” rozsdás vascsövek, rogyadozó fűtőtestek, pléhasztal, vasszék, némi száraz növényhalmaz volt hívatva jelképezni. Itt bontakozott ki a vígjáték-irodalom számos kellékét felhasználó álruhás, szerepjátékos história. Ascher igyekezett a fordítói bravúrok ellenére is nehézkes szöveget gegekkel feldúsítani, s kijátszatni az adódó lehetőségeket. Mindenekelőtt a színészek megválasztásában remekelt. Pálmai Anna rendkívül impulzív Leonida királynőkét az egész előadást vállán vitte. Elragadóan ötletes cselekmény-bonyolító képessége, izgalmas szépsége nagy élményt jelentett. Ugyancsak remekelt Szirtes Ági az „elszerelmesedő” vénlány komikus szerepén, miként hangulatos epizódfigurát teremtett Bezerédi Zoltán, Dankó István és Borbély Alexandra. Mészáros Béla formálta meg az ifjú Agiszt, míg a hóbortos filozófust egyéni színekkel egyedi ötletekkel állította elénk Máté Gábor. (A Katona József Színház kellemes darabja végül azzal a felismeréssel járt, hogy a szerelem mindent legyőz. Ez igen újkeletű tanulság, akárhogy is nézzük…)

 
A Thália Színház esti előadása, a Beszélő fejek II. ennél ugyan nem sokkal nyújtott több „üzenetet”. Alan Bennett három monológja voltaképpen teljesen hétköznapi emberek teljesen hétköznapi történeteit beszélte el. És mégis. Újra kiderült a régi közhelyről, mennyire igaz: amennyiben jó színész van a színpadon, szinte mindegy, mit mond, mert jelenléte megbabonáz, lenyűgöz, odaszögez a székhez. A Bálint András rendezte Beszélő fejek II. esetében is így volt: Kováts Adél a monomániásan takarító, vágóhídi munkás férje (akiről nem derül ki biztosan, gyilkos volt-e valójában) mellett gyermektelenül vegetáló egykori tanítónő, Szervét Tibor, a hetvenkét esztendős édesanyjával együtt éldegélő, s ebbe lassan belebolonduló férfiú, Moór Marianna pedig az ágynak szögezett testvérét odaadóan ápoló asszony keserédes történetét adta elő. Látszólag semmiségekről beszéltek, szavaikban azonban az életük drámáját áterező humor is megszólalt. A morbidtól a meghatón át a döbbenetesen keresztül jutottunk el a felszabadító nevetésig: Moór Marianna utolsó gesztusa feloldotta a nyomasztó sorsok átérzése következtében bennünk lévő szorongást. Az előadás után a büfében megígértem Gordon Eszternek, hogy elküldöm neki emailben a kiállításáról írott soraimat, hiszen az ő képi gondolkodásmódját és a sajátomat annyira rokonnak érzem, hogy megdöbbent, amikor munkáit látom.
Mire Nórával és Dettivel kijövünk a színházból, nem augusztusi, inkább november eleji az éjszaka. Eső nem esik, de elkél a nagykabát.

[Karádi Zsolt]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu