Dátum: 2019. október 14. hétfő    Mai névnap(ok): Helén


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Még egy poén
Nehéz dolog ez: honnan fogjuk meg a Centrál Színház Mégis kinek az élete? című új előadását? Egyáltalán mi várható el ettől a produkciótól, s ami jóval súlyosabb kérdés, elvárható-e bármi tőle, ha a mégoly tiszteletreméltó színészi munka mögött nem húzódik meg a rendező valódi alkotói szándéka.
1970-ben Brian Clark a Central School of Speech and Drama végzős diákjaként belenyúlt valami akkor nagyon aktuálissá váló témába, mikor megírta a Whose Life Is It Anyway? című tévéjátékát.
A történet egy Ken Harrison nevű szobrászról szól, aki noha túlélt egy autóbalesetet, nyakától lefelé lebénult, s így a munkájáért élő művész tehetetlen életre kárhoztatott. Harrison meg akar halni, s ezért hajlandó felvenni a harcot az őt életben tartó orvosokkal is. Végül egy gyorsított bírósági eljárás keretében megnyeri a pert, s ezzel a jogot a halálra. Clark szövege nem kimondottan erős, és nem talál bele igazán a téma ütőerébe, ráadásul indokolatlanul sok szereplőt hív be a helyzet körüljárására. Mikor aztán hét évvel később színdarabot ír belőle, még jobban kibővíti a szöveget. Ekkor már a Society of West End Theaters díját elnyert előadásban az a Richard Dreyfuss játssza a főszerepet, aki négy év múlva a filmváltozatban is Ken Harrison megszemélyesítője lesz.

 
 
A történet eladásának egyik reklámfogása nem csak az a színészi bravúrmunka volt, hogy a főszereplő egész idő alatt egy helyben fekszik, és mégis micsoda nagyot alakít, hanem az a rendkívüli tulajdonsága, hogy döntéshelyzetbe, sőt mi több, választásra kényszeríti a nézőt. Nálunk a darabot az amerikai sikerszéria csúcsán, 1980. szeptember 20-án, a színház évadnyitó eladásaként tűzte műsorára a Madách Színház, a Szirtes Tamás rendezte produkcióban többek között Mensáros László, Dunai Tamás, Piros Ildikó, Káldi Nóra szerepelt, a főszerepre pedig igazi közönségcsalogató telitalálat volt Huszti Péter.

 
 
Egy efféle írásnak az előadást kéne elemeznie, engem mégis egy kérdés érdekel: miért vette elő egy budapesti színház 2009 végén ezt a szöveget? Az eutanázia velőig rágott csont. A hetvenes-nyolcvanas évek táján divatos téma volt, de gyakorlatilag feloldhatatlanul nyitott mondata, a szenvedő beteg és a kötelességét végző orvos közötti dilemma nagysága éppen attól fosztotta meg a színházi értelemben drámai helyzetet, hogy sokáig és változatos módon lehessen körbejárni.
Puskás Tamást nyilvánvalóan nem a „beszéljünk az eutanáziáról” szándéka vezette, sőt, mindent elkövet, hogy a látott előadás ne kérdésfeltevés, vitára hívás legyen, inkább csak könnyed szalonvicc, lufi, móka, körhinta színesre festett falovacskákkal, - szóvicc és felülethumor. Néhány percnyi feszült várakozást és csendet leszámítva, nem hagy semmi gondolkozási időt a nézőknek, rendezése elsősorban a sebesség irányításáról szól. Nem hiába fogalmazta meg őszintén és egyenesen, hogy milyen színházat akar csinálni. Olyan színházat, ami „közönségbarát”, ami „mesél” (melyik színház nem mesél?), elbűvöl, elvarázsol, - tehát pénzt csinál. Ez pedig ebben a válság sújtotta kemény világban, ahol a művészet is csak takaréklángon éghet, igazán megbocsátható a szándéka.

 
 
Mondjuk ki: a Centrál Színház Puskás kapitány vezetése alatt remekül kibrillírozta magát az egykor volt teljes csődből. A vállalt feladatnak megfelelően a Mégis kinek az élete? tökéletesen, hibátlanul illeszkedik a színház repertoárjába és játékhagyományába. S ha a szórakoztatásba valami gondolatot is sikerül belecsempésznie (no nem olyan nagy gondolatot, csak olyan kicsi, formás gondolatocskát), akkor már van is miért tisztelni a vállalkozást.
Rudolf Péter, amint lassan kiöregedik személyiségéből a kölyök, lassan haumannivá érlelődik figurája, s ezért olyan átütő; erős egyénisége nem engedi, hogy bármilyen szerepet is eljátsszon, a komoly munkáktól az ócskaságokig mindig önazonos és hiteles. Rendkívül kár, hogy Puskás nem vár többet el tőle, minthogy megfelelő és jó időérzékű poentírozással „lenyomja” a rábízott másfél órát. S ez a másfél óra Rudolfnak köszönhetően igen szórakoztatóra sikeredik, annak ellenére, hogy a poénok legtöbbször kínosan erőltetettek, egymásra halmozottak, s együgyűen masszírozódnak a szövegbe, teljesen feleslegesen.

 
 
Nagy-Kálózy Eszter, a Harrisonba észrevétlenül beleszerető osztályos orvos szerepében láthatóan mindenkinél fajsúlyosabb színész, még ezt a sematikusan megíratlan karaktert is komolyan veszi, de a tehetség és a valódi, sugárzó személyiség sem elegendő, hogy életre keljen a nagyon korlátolt, nem megírt alak. Épp ilyen képességes erőfeszítések sorát teszi Simon Kornél is, hogy a főhős védőügyvédjének szerepében ne maradjon végképp légüres térben.
Schmied Zoltán átütő és személyes, tőle olykor kellemessé válik a színpadi közeg, s hogy ebben a mű-nyegle szerepben nagyon emberi tud lenni olykor, nem kis munka. Oroszlán Szonja, Vári-Kovács Péter és Borbás Gabi nem feltétlenül saját hibájukból válnak színtelenné és kevéssé emlékezetessé. Náluk a színészi erőfeszítés sem olyan mértékű, hogy képesek legyenek úrrá lenni a jellegtelenre írt szerepeken. Nyertes Zsuzsa lassan önmaga paródiájává érik, ráadásul komoly beszédgátoltság figyelhető meg nála.
Bálint András szájában rejtélyes módon eltűnnek a mondatok, válnak érthetetlenné, jelenléte is gyenge, pedig a Harrisonnal harcoló főorvosként nem szabadna mellékszereplővé válnia.

 
 
A sok egyenetlenség mellett a produkció furcsamód mégis kerek egészet alkot. Ennek egyik oka Radnai Annamária, aki simává csiszolta az előadást, dramaturgiai baklövésektől mentesre, s ahol lehetősége volt a rendezői következetlenségeket lenyesni, lenyeste. Falusy Zsigmonddal együtt a lehető legtöbbet hozták ki a szövegből, ha ennél jobbat írnak, az már Parti-Nagy átírat volna.
Csak hát az előadások többségének van egy rendezője. Ezúttal nem is rendezője volt az előadásnak, hanem inkább beállítója. Puskás a Záróra című beszélgetős műsorban bevallotta, hogy nem hisz abban, mikor egy rendező művésznek gondolja magát, szerinte a rendező szakember. A Mégis kinek az élete? című előadást látva ebben nem is kételkedhetünk. De akár szakembernek, akár alkotónak definiálja magát egy rendező, kötelessége fel tenni magának a kérdést: miért akarja megrendezni az előadást? A praktikus okokon túl…

 
 
Brian Clark:

Mégis, kinek az élete?

- színmű -

Fordította: Radnai Annamária és Falusy Zsigmond

Ken Harrison Rudolf Péter
Dr. Clare Scott, osztályos orvos Nagy-Kálózy Eszter
Dr. Michael Emerson, főorvos Bálint András
Philip Hill, ügyvéd Simon Kornél
Anderson főnővér Borbás Gabi
Joey Sadler, nővér Oroszlán Szonja
John, segédápoló Schmied Zoltán
Dr. Rebecca Barr, pszichiáter Kovács Vanda
Mrs. Gillian Boyle, szociális munkás Nyertes Zsuzsa
Millhouse bíró Papp János
Dr. Paul Travers, pszichiáter Puskás Tamás
Andrew Eden, jogtanácsos Vári-Kovács Péter

Díszlettervező: Szabolcs János
Jelmeztervező: Kesserű Andrea
Dramaturg: Radnai Annamária
Rendező: Puskás Tamás

Bemutató, 2009. december 18.

[Szalay Álmos]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu