Dátum: 2019. október 17. csütörtök    Mai névnap(ok): Hedvig


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Gellért Endre 100 éve született
“Akik még láhatták Gellért Endre nagyszerű rendezéseit, az Úri muri-t, Ványa bácsi-t, Pygmalion-t, az Ármány és szerelmet, a Galileit-t és a többit, úgy emlékeznek vissza rájuk, mint a modern magyar színházművészet nagy, talán legjelentősebb eseményeire; akik csak hallottak róluk, azok is tudják, hogy Gellért volt a felszabadulás utáni első évtized legnagyobb rendezője.” (MGP Emlékpróba, fülszöveg)
Gellért Endre
 

Inkább ne értsen egyet velem egy okos ember,
mint hogy rajongjon értem egy ostoba.

(Gellért Endre)

1960 őszén kerültem a Nemzeti Színházba, pár nappal Tímár Jószef temetése után, és abban az évben halt meg Gellért Endre. Sajátos idők voltak. Ennek két zseniális művésznek a nevét évekig nem lehetett hallani a színház falai között. Sem a társalgóban, sem a színpadi próbák során. Időnként egy egy színész megjegyezte: “ezt hogyan oldaná meg a Bandi,” de rögtön elharapta a mondatot, azt remélve, hogy nem hallotta senki. Akkor még műsoron volt a Ványa bácsi, Gellért utolsó rendezése a Katona József Színházban, amely akkor a nemzeti kamaraszínháza volt. Már ritkán volt műsoron, inkább hétvégeken “tájolt” az előadással a színház. Akkoriban ez azt jelentette, hogy a külvárosok művelődési házaiban voltak az előadások. Egy-egy ilyen előadáson gyakran előfordult, hogy a színfalak mögött – jelenésre várva – Mászáros Ági vagy Lukács Margit sírdogált. Ilyenkor siratták titokban Gellért Endrét.

Molnár Gál Péter Gellért Endréről írt - a Szépirodalmi Könyvkiadó 1977-es kiadásában megjelent – könyvéből idézve emlékezünk rá.

(…)”Szerencsés keverék volt – írja Illyés Gyula a Malom a Séden előszavában – Apja – a Nyugat-os költő – révén Pest legfelsőbb intellektuális rétegének szelleme hatotta át. Édesanyja – a szép dunántúli dialektusát változatlanul őrző egykori kisgazdalány – révén a magyar középréteg – vidéki rokonai – lekülete nyilt meg előtte.”

Ármány és szerelem: Bajor Gizi - Ferrari Violetta
 
Színiakadémista korszakának érzelmileg fontos eseménye, hogy költőnek kezdi érezni magát.
Ösztönző példa az apa irodalmi működése és az atyai ház vendégeinek költészete. Indítékot a verselésre mégis más adhatott. Színésztanoncsága miatt kezdett verseket írni. Így teremtett magának távolságot színiakadémista önmaga és civil énje között. Költői kísérleteivel biztosítani kívánta kritikai rálátását.
Komolyan vette ezeket a komolyan nem vehető verskísérleteket. Géraldy Ezüstlakodalmá-nak vígszínházi sikere után a már végzett színészt meginterjúvolja a Délibáb című színházi hetilap, és Gellért öntudattal nyilatkozik költői kezdéséről, a következő évben megjelentetni remélt kötetéről: “- milyen verseket ír? - Mindent, ami modern, mert hisz a huszadik század embere vagyok, és kell, hogy a korral én is lépést tartsak.”
Bármennyire költőnek hiszi is magát, a versek csak öntudatlan védekezést jelentenek – mint ahogy csínyeiben is egy elrejtezni óhajtó ember bújócskáját tapinthatjuk ki.
Színház című verse – 1934 – októberéből – mégis többet sejtet róla az íróasztalfiókra érett költeményeknél. A belüllevésnek és kívülállásnak (mindvégig megőrzött) kettősségét árulja el a vers. Pontosan rögzíti közérzetét, idegenségét a színházi környezetben, furcsán tartózkodó kritikus közlekedését ebben a bolondos világban:

SZÍNHÁZ

A színház szép, régi épület,
Egy hatalmas szörny lakhelye !
Nincsen feje ennek a szörnynek,
Csak feje van, sok-sok feje,

És nincsen tagja sem, azért
Mert itten a ‘tag’ a fej maga.
Az egyik nagyobb fej, generális,
Aztán kisebb a legkisebb: fejbaka.

És mindegyik fejen van egy száj.
És mindegyik száj üvölt.
Vagy hallgat, akkor pletykázik:
Apró, igaz meséket költ.
És azt hiszi mindegyik száj,
Hogy üvölteni kell, muszáj.

A rendező üvölt
a segédrendező üvölt
a nagy jó színész üvölt
a kis rossz színész üvölt.

Mert azt hiszi mindegyik száj,
hogy üvölteni kell, muszáj:

Az ügyelő üvölt
a világosító üvölt
a díszletes üvölt
a bútoros üvölt
a statusztavezető üvölt.
És én: - hallgatok.

A tag szörnyfej, de esze nincs,
Az egész fej egy óriási száj. –
Hát csak a nem-tag tudhatja azt,
Hogy üvölteni nem muszáj !

Meghökkentő dokumentum ez egy fiatal, jóképű szerelmes-színészről, akinek mindenki nagy színházi jövőt jósol és aki előtte áll tarka szerepeknek, forró színházi estéknek. Az amorózó joggal tekinthetné sínen lévőnek karrierjét, mégis lemosva arcáról a Leichner-festékek parasztpirosát, arról mereng, mennyire idegen és „nem-tag” abban a házban, ahová tagnak lenni vágyakozott. (…)

Úri muri: Mészáros Ági - Rajczy Lajos
 
(…)Gellért idegenül érezte magát színészként. Mint ahogy később idegen volt számára a szerep, hogy a Nemzeti Színház rendezője. Társadalmi szerepe és önmaga között mindig érezte a távolságot. A távolság tudatosodása és szakadatlan érzékelése válhat kórossá, vezethet végzetes szakadássá, de motorként hajthat előre bizonyos pályákon. A színházi rendezés jellegzetesen ilyen pálya.
Harmonikusnak látszott egész életében, és csupán a befejezés figyelmeztetett arra, mennyi tudatos fegyelem rendezte ilyenné a látszatot.
A mindig máshol lenni – másnak lenni vágyás (a tanulóévekben) minden új színházi lehetőség támogatása felé sodorta Gellértet. Alig került be a Vígszínház tekintélyes társulatába: máris elégedetlennek érzi magát. Nem a kapott szerepekkel: a meglévő színházi berendezkedéssel elégedetlen. A Független Színpad folyóiratában írásos vallomása jelzi elégedetlenségét a futószallag-színházzal szemben: „Állandó színházainknak megvan a kialakult játékstílusa. A különböző stílusú darabokban rendszerint ugyanazok a színészek játszanak: a színházi társulata, sőt már a darabok kiválasztása is többnyire ennek a játékstílusnak érdekében történik. Minden egyéni különbözés ellenére van valami közös vonás az állandóan ugyanazon színházban foglalkoztatott színészek között.” (…)

Ványa bácsi: Bessenyei Ferenc - Lukács Margit - Makláry Zoltán
 
(…) Amikor Gellért és a két háború közötti elégedetlen színházi fiatalok összegyűltek a Simplon kávéházban – megismétlendő -, nem a kapott szerepekkel elégedetlenkedtek, de azzal a színházi renddel szemben lázongtak, amelyik ilyen szerepekre kényszeríti egyéniségüket. Gellért, Major, Nádasdy Kálmán, Olty Magda, Milos Aurél, Várkonyi Zoltán, Ungvári László, Gobbi Hilda a Simplonban tanyázva vitáztak, egymást vizsgáztatták, egymást ugratták és nevelték. Előadásokról álmodoztak. Másfajta szerepekről.
Nádasdy a III. Richard-ot szerette volna megrendezni, de tudta, addig nem foghat hozzá, amíg nem zenésítik: mert az akkori színházi berendezkedés szerint néki operarendezői iparengedélye volt; csak a háború után nyílt ki számára a Nemzeti Színház, hogy Shakespeare-elképzeléseivel megbirkózhasson. Major Ódry Árpád híres szerepére, Richhardra sóvárgott, de számára is reménytele vágy maradt: sajátos arcára, karakter-színészi alkatára nem osztotta volna egyetlenrendező sem a szerepet. Gellértre Csongor királyfit osztották a Simplon asztalai között. (…)

Úri muri róba: Juhász József-Bessenyei Ferenc-Tompa Sándor- Gellért Endre-Rajczy Lajos
 
Budapest felszabadulása után nyomban a Nemzeti Színházhoz siet: ott igazolják a dolgozni kívánó színháziak. Szerződtetik színész-segédrendezőként.
A Színművészeti Akadémián 1945. október 1-től ideiglenes óradaó tanár.
1946. október 1-től főfoglalkozású tiszteletdíjas tanár.
1947. január 1-től rendes tanár.
1948. elsejével pedig a színésztanszak vezetője.
Tanácstag a VIII. kerületben. Elnökségi tag a Színház- és Filmművészeti Szövetségben. A Magyar Szovjet Társaság vezetőségi tagja.
1950-ben kapja első Kossuth-díját. Ugyanezen évben feleségül veszi Regéczy (lilla) Margit rádió-bemondónőt. Két gyermekük születik: Péter (1953-ban) és Marcell (1956-ban).
1960-ban harmadik öngyilkossági kísérlete után, március elsején meghal.

A revizor: Baló Elemér-Fónai Márta-Peti Sándor-Várkonyi Zoltán-Rátkai Márton-Tapolczai Gyula
 
S itt jó előre tisztázandó: nem arra vagyunk kíváncsiak, voltak-e személyiségzavarai Gellért Endrének, hanem arra, hogy milyen művész volt. Jung meglehetős világossággal szögezi le, hogy „a művészetnek csak az a része lehet a pszichológia tárgya, ami a művészi alkotás folyamata… maga a művészet soha nem pszichológia, hanem kizárólag esztétikai-művészeti szemléletmód tárgya lehet”. Nem szabad összecserélni a kettőt. És nem szabad Gellért rendezéseiben egy bomlott gondolkodás jegyeit keresnünk.
Igaz-e, hogy ha színész marad, képes lett volna estéről estére elégetni magából azokat a lelki anyagokat, amelyek – lekötetlenül – később elpusztították?

 
Ez a könyv azonban nem lélektani regény.
A vizsgálódás fénye tehát nem a lelki működésekre és eltorzulásaikra esik, hanem a művekre magukra.(...)

Forrás: M.G.P. Emlékpróba
(Szépirodalmi Könyvkiadó 1977.)

[Kadelka László]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu