Dátum: 2019. október 18. péntek    Mai névnap(ok): Lukács


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Máriáss levél 4
Mme BAUSCH, a napokban Ő is elment. „Eltűnt” (ahogy a franciák mondják.) Váratlanul, gyorsan, csendben… Szerteágazó gondolataimat a PURIM utolsó harminc perce rázta fel, s szögezte a színpadra. Lüktető dinamikájával magával ragadott minket, boldogsághormonnal szórta be a termet. A végére a publikum állva tapsolt. A győri közönség meghálálta az utolsó fél óra fergetegét.
 
Drága Sandrám!

Előre érzem, hogy most csapongani fogok, bocsájtsd meg ezt nekem. Ahogy megszólalt a Győri Balett 10 éves előadása, a „Purim, avagy a sorsvetés”,- vetett fel bennem sok kijelentést, kérdőjelekkel sormintázva. Mielőtt a győriek táncra perdültek, bejátszották sikerturnéjuk állomásait. Hosszan nem értettem. Talán a „Jézus Krisztus Szuper Sztár” dramaturgiáját vették át, csak nem a sivatagba buszoznak ki, hanem New York utcáira? De nem. Lassacskán eseget le a tantusz a nézőtéren. Ez önmutogatás.

Miért önmutogatás? Mert ha Pina Bausch egy előadása elé betette volna turnéik állomásait, napokig ülhettünk volna a kivetítő előtt, ógörög romhalmazzá aszalódva. De Ő inkább táncoltatta, beszéltette, énekeltette, éltette társait, társulatát, meghökkentve minket, tükröt állítva bírálható, gyakran rejtett vágyaink, rémálmaink, létezésünk összes buktatóival, olyan formavilágba foglalva, mi sose jutna eszünkbe, de rögtön otthon érezzük magunkat benne, magunkban, létezésünk összes bukásának megbocsátásában. Mert Mme BAUSCH olyan szeretet-haragot tudott ránk borítani egy este, mely lekaparhatatlan élménnyé bújt zűrzavaros lelkünkbe. Miért írom múlt időben? Mert a napokban ő is elment. Igen. „Eltűnt” (ahogy a franciák mondják.) Váratlanul, gyorsan, csendben.

Philippine
 
Amíg tömeghisztéria kavarog Amerikában, hogy hova temessék az örök gyerek-zsenit, addig ez az angyalian törékeny asszony mennybe szállt.

De vissza Győrbe. Végre megszólalt a KLEZMER BAND.

Elöntöttek az emlékek képei. Emlékszel? Körülbelül tíz éve, mikor Aput, születésnapi meglepetésnek elvittem a Zsinagógába a Klezmer Band koncertjére? Milyen csudás dolog, ahogy öt perc alatt kerültünk egy káprázatos, egzotikus világba és még csekkolni sem kellett. Európa tán legszebb zsinagógájában zengett a zene, édes-kesernyés hangulat járta át az egész teltházas termet. Tátott szájjal csodáltam ezt a fura világot, amelynek kultúrája több ezer évre nyúl vissza, még itt a Kárpát-medencében is.

Tán már nem emlékszel rá, mikor toporogva haladtunk előre a nézőközönséggel együtt a bejárat felé, akkor egy ismerős utánunk kiabált: ”Vegyetek föl sábesz deklit” Bántott a szűklátókörű megjegyzés, de akkor még reméltem, hogy pár év alatt bebizonyítja ez a város, hogy a vallási hovatartozás, az anyagi helyzet, a politikai elkötelezettség: MAGÁNÜGY. A kultúra pediglen KÖZÜGY!

Akkor vette kezdetét a Zsidó Kultúra Hete. S akkor még azt hittem, hogy a főváros megkönnyíti születésnapi ötleteimet. Milyen klassz, hogy egy olyan országban élünk, ahol egy helyen ennyi kultúra van jelen, s reméltem, hogy az évek folyamán létre jönnek a sváb, örmény, görög, szláv, horvát, cigány, csángó, felvidéki, magyar, erdélyi... Egybe tömörítve, mondjuk egy olyan Nemzeti Színházba, ahol mindez helyet kaphatott volna. Elképzelem, hogy a gödör helyén ott áll a NEMZETI SZÍNHÁZ, ami a Nemzet kulturális központja lehet, termeiben elutazhattunk volna közeli és távolinak tűnő kultúrák helyeire, mi mellett ismeretlenül elmegyünk a járdán. Kinyílhattak volna ezen gazdag kultúrák virágai, mik végül is egy csokorban mind magyarok, hisz mind itt vagyunk, s génjeinkben hordozzuk az elrejtett, szocializmusban összemaszatolt, elhallgattatott, elfojtott értékeinket. Egymáshoz „utazva”, magunkat felmutatva, átadva, megajándékozva, felfedezve, hogy ennek a sok, több évszázados átjáró háznak nem csak hátrányai, hanem előnyei is vannak… Ha nem ismersz meg másokat, nem ismerheted meg magadat sem.

Most itt vannak közöttünk, kihasználatlanul, magukban hordozva kincseik, kincseink, szürkítve magukat, s magunkat, hol annyi lehetne a fény, melyben szivárványként szikrázhatnának művészek, s befogadóik.

Igen. Akkor még ilyen naiv álmaim voltak. Ebből a kis Budapestből annyira egyszerű lehetett volna egy tiszta kis Párizst létrehozni. Mit Párizst… Nem bevándorlókkal, nem hozott anyagból, mint a franciaországi gyarmatokról beszivárgók, hanem saját anyagból. Hisz ennyi kultúra egy zászló alatt ritkán ég 36 fokos lázban. Ha egy ország végig ment, bukdácsolt, szaladt a katasztrófákba, a hazugságokba, a megmérettetésekbe, a könnyűnek találtatottba, akkor most miért nem él mindennek a pozitívumával, lehetőségeivel??? Miért nincs magyar kultúra = nemzeti kultúra?

Ne tessenek nagy Magyaroszág térképét lobogtatni. Tessenek nagy Magyar kultúrát létre hozni, s tiszta, büszke szívvel felmutatni, megismerni, megismertetni. A világ szemébe nézni. Nekünk olyan van, mi senki másnak. Kulturális változatosságban, gazdagságban. Egy zászló alatt, hisz minden országnak egy zászlaja van. Tudod, meséltem, láttad dokumentumfilmeken, hogy a piros-fehér-zöld zászlóból vágták ki az idegen jelképet.

Hol van már az a Szovjetunió? Hol van már az a zászló?

 
„Csak bot és vászon.
De nem bot és vászon, hanem Zászló.
Mindig lobog,
mindig beszél,
mindig lázas,
mindig önkívületben van az utca fölött
föllengő magasan,
egész az égben,
s hirdet valamit rajongva.
Ha már megszokták és rá se figyelnek.
Ha alszanak is éjjel és nappal,
úgy, hogy egészen lesoványodott,
s áll, mint egy apostoli szónok a háztetők ormán, egyedül,
birkózva a csenddel és a viharral,
haszontalanul és egyre fönségesebben lobog, beszél.
Lelkem te is, te is.
Ne bot és vászon. Légy zászló.”
(Kosztolányi)

Gyanúsan nagy a szélcsend. Nagyon gyorsan, nagyon rossz út felé halad ez az ország. Járhatatlan úton. Miközben minden falu névtáblájára kiírták: „Európai falu” Mitől is?
Mit szólna ehhez Ady. Ugye, Endre: ”Komp-ország” Vagy Széchenyi? Élesebbre azt a golyót?
Mi nem tesszük meg. Itt élünk, hordjuk őseink átkeresztelt neveit, hisz a mi vérünkben kavarog az elég vegyes mindenség, mivel mérni kéne magunkat, hogy súlyosnak találtassunk. Gyerekeink vannak. Kik egyre kevésbé értik a szót, s azt a kultúrát, mi szíven talál, nem találják, helyette száraz papíron bifláznak élettelen szavakat, ahelyett, hogy találnának egy helyet, (ami nincs) hol találkozhatnának a Magyar összkultúrával.

S mi maradt mára? Na, jó. A Duna változatlanul átszeli a várost, s ha külföldi ismerősöm jön, esti sétáló buszra ülünk, mert ezt jobb nem látni napsütésben. Szégyen. A szégyen maradt egy akkorka országban, mint egy világváros. S ebből a kis Budapestből tényleg (minden demagógia nélkül) Európa közepét lehetett volna létrehozni.
Nem. Nem minden pénz kérdése. Ez szellemi érték kérdése, amiből volt bőven, de ők már magukra csukják az ajtót. Nem jó kedvükben. Azzal nem lehetsz toleráns, amit nem ismersz. De elfogult sem.
Na, elég az időutazásból, a hangya-ember álmaiból.

Nos, Győrben vagyunk, a Purim szünetében, bevallom, hogy nem értem. Vagy én vagyok dekoncentráltra kódolva, vagy… Elolvastam a műsorfüzetet, hogy jobban képben legyek.
Önkontrol gyanánt, otthon előkerestem a Théatre de la Ville 1984. áprilisi programját.

 
Akkor láttam a SANKAJ JUKU előadását. Április 10-21. És képzeld, huszonöt év távlatából most vettem észre, hogy a második oldalon: „1984. május 15-20. Első alkalommal Párizsban a Győri Balett.” Vannak láthatatlan rezdülések a szívben. Ez az volt. Nos. Sankaj Juku társulata, 4 ázsiai férfi, fehérre festve. Elég távol állt az addigi elképzeléseimről, ami az előadó-művészetet illeti.
Tudod, hogy kezdődött? Ez a kicsi, görbelábú, inkább tornásznak tetsző figura, mozdulatlanul állt egy üvegtábla előtt, amire egy karika volt festve. Ott állt, arca szinte a karikában. Ott állt hosszan, majd mint egy fatörzs, mibe villám vág, hanyatt esett.
Nem. Ne kérdezd, mire gondoltam. Semmire. Éreztem. Viszont kegyetlenül éreztem, azt sem tudtam mit, de azt nagyon. Kihoztak belőlünk valamit, ami addig titokban rejtőzködött bensőnkben. Másnap olvastam, hogy abban a felejthetetlen jelenetben gyermekkori élményét dolgozta fel, mikor a tengerparton napszúrást kapott.
Nem csalódtam. Neki az, nekem más, a harmadiknak… az ő titka. De valamitől együtt lélegeztünk, illetve visszatartott lélegzettel csodáltunk. Szakmai berkekben ezt úgy mondják: „ A kanál megáll a levegőben”. Vagy: ”Ma estére eljött az Isten.”

 
Szerteágazó gondolataimat a PURIM utolsó harminc perce rázta fel, s szögezte a színpadra. Lüktető dinamikájával magával ragadott minket, boldogsághormonnal szórta be a termet, s a tapsrend is oly ügyesen volt megkomponálva, hogy a végén a közönség állva tapsolt. Igen. A közönség ért a legjobban egy előadáshoz. A győri közönség meghálálta az utolsó fél óra fergetegét.

Vigyázzatok magatokra, ha már más nem teszi.

Édesanyád (Máriáss Melinda)

II. Győri Tánc Biennálé
Győr Balett, Purim, avagy a sorsvetés, A Budapest KLEZMER BAND közreműködésével.


Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu