Dátum: 2019. október 15. kedd    Mai névnap(ok): Teréz


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Máriáss levél 3
Ki nem hagyhattuk Markó Ivánékat, a II. Győri Táncművészeti Biennálé első estjén. HARMINC ÉVES A GYŐRI BALETT, harminc éve tette le MARKÓ az első felejthetetlenségét. Ha Párizsban járnak, feltétlen nézd meg: A Siratófalakat mindenkiért, az Emberi himnuszt értem, a Seherezádét a fiatalságért, érted, értetek!
Drága Sandrám !
2009-06-19

Ki nem hagyhattuk Markó Ivánékat, a II. Győri Táncművészeti Biennálé első estjén. HARMINC ÉVES A GYŐRI BALETT, harminc éve tette le MARKÓ az első felejthetetlenségét, harminc éve utaztam ide, "fatornyos kis falumba", drukkolni a lelkes kezdőknek és a végén eufólikus állapotban hagytam el a nézőteret a „NAP SZERETTEI” után. Na csak úgy, Carmina Buranara szabadon. Nagyon szabadon, nagyon fegyelmezetten, tisztán, nagyon önfeledten, feledtetve, hogy ezek a fiatalok nem is tudnak még úgy táncolni, de Markó felreptette őket a színpad, a zene fölé, s fúródott be lelkünkbe, még mindig belém ívodva, fittyet hányva harminc évre. Erre csak egy ZSENI képes. Egy zseni, aki tegnap este lélek mozaikjait nehezen összerakva ennyit mondott nekünk az előadás végén: „JÓ ESTÉT GYŐR, JÓ ESTÉT SZERELEM!„
"De pont miként a krimiben a tettes, az életben olykor lám visszatér az ember, az ellene elkövetett tettek színhelyére. Az ellene elkövetett tettek színhelyére!"” (Simonyi Imre)
Hogy ki volt a tettes, miben, hogy, s miért? Majd húsz év távlatából még mindig vibrált a levegőben örök és megválaszolatlan kérdőjelként, miért szakadt meg a Markó által világhírré felnevelt társulat. Egy bizonyos. A mai napig:
„Fáj és mély, mint egy Chopin keringő”(Kosztolányi D.)
De amint felment a gyönyörűséges piros bársony függöny, s a kivetítőn megjelentek a több ezer éves fatörzsek, mi végül kimerevedett egy emberi kéz fényképévé, életre kelt a színpad. Oly annyira, hogy megszűnt a műfaj. Igen drágám úgy gondolom (lehet, hogy ezt már mondtam) a művészet akkor érinti meg a zsenialitás határát, mint Michelangelo Isten és Ádám ujja, mikor felülemelkedik a saját műfaján és Egyetemessé válik. Mikor a műfaj ürüggyé zsugorodik, s kiszakad belőle a sistergő élet, érzelem, végtelen.

 
Mikor megszűnik az: Én a táncot szeretem, én a táncot nem szeretem, én a dzsessz zenét szeretem, vagy sem. Nem érint meg a vers. Nem. De mikor 1600 kilométer távolságból azt mondtam Neked: ”Visz a vonat, megyek utánad, talán ma még meg is talállak”… Azért csak elpityeredtél.
Ergo: Az „olyan” vers megérint, mert már nem vers, hanem a mi lelkünk megfogalmazója. Az Operától kiütést kapsz, mint sok fiatal és Te küldöd nekem Maria Callast az Interneten. Mert Callas is túllépett a műfaján, csak felhasználta a zenét, mert zeneszerző óriásokkal tudta kiénekelni négy oktávnyi széles lelkét. A lelkünk. A műfaj az csak egy keret, mi benne van, az életünk tükre. Mint ahogy Markó táncosai mozdulatokkal bontják ki lelkünk rejtett bugyrait. De micsoda mozdulatokkal, a koreográfia teljes evidenciája és meglepetés folyamata hömpölyög előttünk a befogadhatóság teljes evidenciájával. Persze ehhez legelsőként kegyetlen munka, s vele járó szakmai tudás kell, ami az ő magánügyük. Hisz csak úgy tudunk velük repülni, ha eltudják hitetni, hogy ez a repülés könnyű, szinte evidens, nem a technikáról szól, nem sport teljesítmény. Művészet!
Műsorfüzet: SIRATÓFAL „ A Holocaust 60. évfordulójára érzelmi, gondolati és alkotói inspirációja arra késztette a koreográfus Markó Ivánt, hogy az Ótestamentumtól napjainkig a tánc, a film és a színház nyelvén a zsidó kultúra és emberség, valamint a személyes élmények és történetek a történelmi tragédiák érzékeltetésével a mai néző szívéhez és agyához szóljon.”
Ez nem érdekel, ez nekem nem igaz. Amit látva láttunk, s érezve éreztünk, az mindannyiunk sirató fala. Mindenkinek van, s mindenkinek van mit siratni minél idősebb, annál többet. Ez az én lelki falam, ezek az én belső-külső könnyeim!
Jesszusom! Most vettem észre, hogy félre olvastam a címet: SiratófalAK!

 
Na, így már más. Igen. Erről van szó. Többes számban. Mindenkinek maga fala, maga könnye, maga magánya.
Markónál a Zseni magánya. Ki tudja mi jobb? Nekünk mindenesetre igen, hogy az „EMBERI HIMNUSZ BEETHOVEN IX.SZINFÓNIA, III.TÉTEL” követte az estet. Ez aztán a mi korosztályunkba nagyon betalált. Az idő megszűnt, de annyi biztos, hogy egy egész élet etűdöt végignézhettünk. Ahányan voltunk a nézőtéren, annyian a sajátját. Szembesültünk a „nagy utazással”. Életünk stációival, egy rövid, de annál igazabb sűrű keretbe. Összes szépségével, szomorúságával. Az a megkapó a művészetben, hogy ami az alkotó személyes magánügye, az művészi palettára téve mindenki belső visszaigazolása lesz. Ami kicsit megzavart, szinte felemelt, hinni sem akartam szememnek, hogy KEVEHÁZI GÁBORT látom egy epizód szerepben. Na kérem szépen, ez a művészi alázat, szolgálat, ha ilyen ritka csodákból lenne több… Bár az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy az egy magas ívű pályaút csúcsa, ha van mire ilyen szerénynek lenni. S Keveházi Gábornak igazán van mire. Így megengedheti magának, nagy örömünkre és tiszteletünkre.

 
Szünet után jött a „Te darabod”!
Ny. RIMSZKIJ-KORSZAKOV: SEHEREZÁDÉ Ennyi erotikát, dinamikát, kielégített és kielégítetlen vágyat, ennyi erőt, s gyöngeséget, kiszolgáltatottságot és összetartozást, ennyi forrongó fiatallal… Az idő elveszett, a színpad sistergett. Markó újra szülte elvesztett győri „gyermekeit” Mint egy biológiai időutazás.
Itt az egész társulat kitombolhatta, kilüktethette, kitáncolhatta, kijátszhatta magát, magukat, s egymást megmutatva, hogy látva lássuk, micsoda érték sűrűsödött bele ebbe a Fesztivál Balettbe. NYÁRI GÁBOR még plusz löketet is kaphatott, hisz úgy hallottam, Ő a győri Balett Iskolából indult, hogy Markó fiatalabbkori alteregója legyen.
Egy ilyen csapat munkánál, tudod nem szeretek kiemelni senkit, de írnom kell Neked, STETINA SZONJÁRÓL. Ami ebben a Seherezádéban lehetett, az benne minden megvolt, a lába ujjától a szemöldökéig. Frenetikus szakmai tudással, hisz tökéletesen elfeledtette a technikai megoldásokat. Minden színe, árnyalata, a nőiesség megszámlálhatatlan eszköze, a kiszolgáltatottságtól a macska nőig. Te jutottál eszembe. Az én Sandrám egy lelki Seherezádé, a la Stetina Szonja.

 
Az este nekik nagy munka, nekünk nagy kikapcsolódás, s visszaigazolás, hogy még nem fordult ki száz százalékig magából a magyar értékrend. Végre megéltük az eufórikus örömöt, a művészet gyógyító hatását.
Ha Párizsban járnak, feltétlen nézd meg: A Siratófalakat mindenkiért, az Emberi himnuszt értem, a Seherezádét a fiatalságért, érted, értetek!

 
Vigyázzatok magatokra, ha már más nem teszi.

Szerető Édesanyád (Máriáss Melinda)


Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu