Dátum: 2017. november 25. szombat    Mai névnap(ok): Katalin, Katinka


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Havasi Attila: - szerda

Attila naplója: szerda
   
   Kigondol egy igazán hozzáillő gaztettet
   
   Tegnap este megjött a macskás nő meg a nőies macska, Terézia. Az előbbi nálam hagyta az utóbbit, azzal, hogy ha bármi van, telefonozzak.
Hasznos tanácsokat is adott: a cica kedveli az állandóságot, pl. ha mindennap ugyanolyan ételt kap; nem szereti a hideget; nyugalomra van szüksége, főleg nappal, úgyhogy ha elmegyek itthonról, jól teszem, ha bekapcsolva hagyok neki valami halk klasszikus zenét. Azután kellene egy kaparó is. Hirtelen nem tudtam, mi az; egy számomra ismeretlen szóra és annak ismeretlen jelentésére gondoltam, és csak később jöttem rá, miről beszélt. A macska, amint kiengedtük a macskaszállító ketrecből, elbújt a radiátor mögé, és ott is maradt, amíg körülötte mozgás volt. Kitettem neki a macskaeledelt, amit az Attilánál vettem: mikor én már aludtam, előjött, megette. Mászkált is egy kicsit a lakásban éjszaka, s ahogy a könyvespolc oldalán élesíteni kezdte a körmét, a polc megingott, és hatalmas robajjal leesett néhány könyv: felriadtam, és hirtelen megértettem, mi is az a kaparó. Reggel az ágy alatt találtam a cicust; na igen, a radiátor mögött hideg van, mert én ilyenkor még nem fűtök, és nyitott ablaknál alszom. (Igaz.) Föltettem Schumann Esz-dúr zongoraötösét, a lejátszót folyamatos ismétlésre állítottam, és lementem bevásárolni. Közben eszembe jutott tegnapi nyilvános ígéretem, miszerint ma lopni fogok. Egy nagy élelmiszer-áruházban voltam éppen, sok ember, mindenki álmos, a fekete ruhás, jelvényes vigyázók is: soha jobb alkalom. Két doboz Paws & Claws macskaeledelt – ez a legdrágább – egyenesen a táskámba tettem, meg egy olcsóbb fajtát, a látszat kedvéért, a kosárba. Minden rendben ment, túljutottam a kasszán, be is raktam a kifizetett holmikat a kifizetetlen két doboz mellé, amikor az a megmagyarázhatatlan érzésem támadt, hogy ez mégse méltányos a macskával szemben, lopott konzervvel etetni. Úgyhogy kiraktam újra mindent a táskából, előkotortam a két Paws & Clawst, és visszaszaladtam velük: elnézést, azt hiszem, ezeket elfelejtettem kifizetni. A pénztárosnő előbb nem hitte el, de aztán előkereste a pénztárgépből a számlát, tényleg nem volt rajta ez a tétel. A hosszú sorban várakozók eközben ferde, gyilkos pillantásokat lövelltek felém, néhányan éles megjegyzéseket tettek. Eléggé szégyelltem magam.
   
   Talán másféle gazemberségeket kellene csinálni. Például ha valami fontos vagy biztosra ígért becsületbeli dolgot nem tennék meg… Nagyapámra gondoltam, a vidéki vándorfodrászra, aki faluról falura járt a Nőtincshez címzett mozgatható borbélyüzletével; miután egy helyen mindenkit megnyírt-megberetvált, beült a kocsmába ultizni a helyi társadalom elitjével, általában a jegyzővel és a tanítóval. Ilyenkor elvesztette az összes összeborotvált pénzt, és rendszerint adósságot is csinált, amit aztán persze soha nem adott meg. Továbbállt egy másik faluba, ott mindenkit megnyírt-megberetvált stb. Mindezt állítólag olyan szeretetreméltó nemtörődömséggel tette, hogy senki sem tudott rá haragudni. Aztán a koncentrációs táborban, ahová került, újonnan érkező rabtársait kellett csupaszra nyírnia; ezt a munkát olyan együttérzéssel, odafigyeléssel végezte, hogy az új foglyoknak kellemes első benyomásuk támadt a táborról. (Mi ez az ízléstelenség?! Mérlegelés után bennhagytam a szövegben, mert talán a friss Nobel-díjas író egy emlékezetes jelenetére akart itt utalni, ki tudja.)
   
   A közeli piacon vettem egy nappali búvóhelynek alkalmas kosarat, ne az ágy alatt kelljen kuporognia a macskának. Kaparót is akartam, ki is választottam egyet, de mégsem vittem magammal, mert nem fért a táskámba (megfejthetetlen célzás). Helyette vettem egy kis pattogós gumilabdát, jó lesz majd játszani; abban az egyszerű, dísztelen kis lakásban nyilván ingerszegényebb neki a környezet, mint az utcán volt. Otthon bekapcsoltam a fűtést, elhelyeztem a kosarat egy sarokba, visszavonultam és vártam. A macska nemsokára elő is jött az ágy alól, megszaglászta a kosarat, de nem bújt még bele. Óvatosan kikapcsoltam a zenét, és fölvettem a földről az egyik könyvet, ami az éjjel leesett. Egyenletes, nyugodt hangon olvasni kezdtem belőle „A macska megnevezése” című verset.
   
   De mondom, egy macskát még más név is illet,
    mely különös, extra, csak neki való,
   hisz anélkül hogy fog, ha kényesen billeg,
    oly büszkén biggyeszteni bajsza alól?
   
   Csakugyan, gondoltam, nevet kéne adni neki. A Heléna, Terézia stb. mind afféle hétköznapi nevek; igaz, nem túl gyakori, ha valakit mindennap másképp hívnak. És ma különben is Gallus napja van, ez férfinév, így csak nem szólíthatom. Bizonyára emlékszik az olvasó, hogy pár napja még meg akartam fogni, hogy megöljem. Erre maga jött el hozzám, mint valami hírnök, egy titokzatos, bonyolult üzenettel – ő maga az üzenet –, amely személyesen nekem szól, és egyedül kell megfejtenem. Ehhez a tulajdonságához ilyesféle nevek illenének: Merkúcia, Hermína, Angelína, így, hosszú hangsúlyos í-vel. Mikor ideértem a töprengésben, a macska már bent volt a kosárban.
Odamentem, hogy megsimogassam; egy pár percig engedte, de aztán visszahúzódott, morgott. Új ételt tettem ki, majd felolvastam neki ugyanabból a könyvből egy másik verset is, aztán egy harmadikat, aztán végig mind a tizenhatot. (T. S. Eliot macskás könyvéről van szó: Old Possum’s Book of Practical Cats.)
   
   Estefelé, mint szerdai napokon máskor is, lementem a Kék Macskába (kocsma Békéscsabán; itt nyilván egy másik – fájdalom, azonosíthatatlan –, budapesti hely valódi neve helyett áll). Szokásommal ellentétben nem maradtam záróráig; arra való hivatkozással, hogy le kell adnom ezt a naplót, korábban eljöttem. Valójában a macska hogyléte aggasztott; másfelől pedig minél hamarabb akartam élvezni munkám gyümölcsét, gyönyörködni a lopott holmiban: az asztalnál ugyanis titokban a táskámba süllyesztettem egy hamutartót, egy villát meg egy kést. Ezzel gondoltam kiköszörülni a reggel esett csorbát. Csekély eredmény, elismerem, de talán ez is valami. A társaságból, azt hiszem, senkinek se tűnt föl; bár talán Dsuang Dszi (nevével ellentétben magyar ember ő) mégiscsak észrevett valamit, de nem szólt. Mindenesetre több ízben úgy nézett rám, ferde szemmel, mintha bizony legalábbis tőle loptam volna valamit.
   
   Angelínát – vagy Merkúciát – a kosarában találtam. Amíg távol voltam, megette a kitett ételnek kb. a felét: a drágát majdnem mind fölfalta, az olcsóba csak belekóstolt. Most valamivel engedékenyebb volt, talán a versek hatására; sokáig hagyta magát simogatni fedezékében, a kosárban. Hangosan dorombolt. A simogatás tulajdonképpen énmiattam maradt abba, mert hirtelen eszembe jutott, hogy el kell még küldenem ezt az írást. Tüstént meg is teszem. Közben már ki is gondoltam egy igazán hozzám illő gaztettet holnapra. Ezentúl nem küldök több ilyen naplójegyzetet! A szerkesztő (Onagy Zoltán; lásd fönt) meg majd nézhet. Hahaha! (Közönséges.)
   

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
Archívum
Legfrissebb cikkeink
„ Napszentület „

Olasz nő Algírban először magyar színpadon

A Magyar Színház a Nők Elleni Erőszak Ellen

Mínusz Kettő

Benkő Géza 1969 - 2017

Anna Netrebko -Verismo CD

Gerevich József - Múzsák és festők – Teremtő vágyak 2.

Gyuricza Péter – Kardos Ernő A Viszkis igaz története napjainkig

Stratton

Kovács József - A BLUES története a kezdetektől napjainkig

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu