Dátum: 2019. október 14. hétfő    Mai névnap(ok): Helén


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Jó, hogy összekevert minket az élet
Az Orlai Produkciós Iroda szervezésében, már próbálják, Ivan Menchell: Sírpiknik című darabját, amelynek magyar változatát Parti Nagy Lajos írta. Parádés szereposztást láthat a majdani néző. Ilan Eldad rendező irányításával; Bánsági Ildikó (fotó), Takács Katalin, Egri Márta, Margitai Ági, Létay Dóra, Gálffi László készül a 2009. július 6.-i bemutatóra.
Lucille, az egyik özvegy. Forgószélként közlekedik, bunda- és kalapmániás, ezeket a volt férje megmaradt kintlevőségeiből intézi. Gyakran összekeveri a dolgokat, a többiek csak Lady Cavintonnak hívják. Lételeme a pasizás. No persze, nem házassági célból, hanem, ahogy ő mondja: nassolni szeretne. Lucille-t Bánsági Ildikó alakítja, természetesen óriási vehemenciával és életszeretettel.

- Hogyan került a produkcióba?

- Amikor decemberben Ilan Eldaddal próbáltuk Nádas Péter Találkozás című darabját a Budapesti Kamarában, mesélt egy darabról, amit szeretne megrendezni. Nem említett se neveket, se konkrétumokat, de az alapján, amit mondott, arra gondoltam, szívesen benne lennék. De ez ennyiben is maradt. Aztán tavasszal újra eszembe jutott egy régi öltetem: az Elvált nők klubjának a színpadi változata. Olyan emberekben gondolkodtam, akiket nagyon szeretek, de ritkán, vagy sohasem dolgozunk együtt. Egri Márta javasolta, hogy keressük meg Orlai Tibort, hátha tud segíteni. Ő azt mondta, ezt már épp mások csinálják, de volna itt egy hasonló darab… És kimondta azt a címet, amelyről Ilan is beszélt… Megkaptuk a szövegkönyvet, és miközben olvastam, állandóan azzal hívogattam szegény Mártit, hogy „Te, meghalok, ez úgy tetszik!”

- Néhány éve a Delila kapcsán azt mondta, végre egy szerep, ahol meg tud mutatni olyan ismeretlen, elrejtett színeket, amelyek jó pár év alatt összegyűlnek egy nőben. Ez most hasonló?

- A Találkozásban hihetetlen mélységeket és magasságokat jártam be. Azt gondoltam, milyen egyszerű lesz ezek után egy vígjáték! Persze mindig kiderül, hogy nem az. Még nagyon az elején vagyunk, de azt látom, hogy az én figurám ezerszínű; kissé keserűen, de mindenképpen önironikusan nézi az életét. És így is kell csinálnom, mert bármennyire hiszem, hogy minden pasi énbelém szerelmes, azért az ember tudja, hogy az nem úgy van… A darabban Lucille persze erre rá is játszik, de mindig lebukik. Közben kiderül a férjével való kapcsolata; olyan dolgokat mond el, amiből arra lehet következtetni, hogy ez nem volt egy felhőtlen, szerelmi házasság. Azért tetszik, mert még nem akarja befejezni, nem akarja tudomásul venni, hogy ennyi volt. Nincs vége semminek, még élni akar.

- Közeli ez a helyzet?

- Ez a része feltétlenül. Azokat a pontokat keresem, amikből tudok építkezni: van egy bizonyos színem, ami teljesen olyan, mint ő. Egy nagy energiahalmaz, nem bír leállni.

 
- Az olvasópróbán az látszott, olyan életerőt löktek ki magukból, hogy az ember tátott szájjal nézte, és nem hisz a színészlexikonnak, nincs-e valami tévedés a születési adatoknál.

- Hála Istennek! Maradjon így sokáig! Egyébként ez csak Magyarországon van úgy, hogy egy bizonyos kor után másképp kezdenek el gondolkodni egy színésznőben. Amerikában vagy Franciaországban együtt múlnak az évek a közönséggel. Ha Meryl Streep vagy Glenn Close csinál valamit, a közönség ugyanúgy rajong értük, mint húsz évvel ezelőtt. Megnéztem a Mamma miát… a szívem megszakadt! A lányommal mentünk ki a moziból, egymásra néztünk, és csak ennyit mondtunk: „Na, ja…” Hiszen arról szólt, hogy az a nő annyi éves, amennyi, de attól még anya és nő, vannak álmai és vágyai. Külföldön nem úgy van, hogy az embert arrébb kell pöckölni, ha elmúlt 50 éves.

- Olyan emberek jöttek össze, akik ritkán játszanak együtt. Mióta nem találkozott – munka kapcsán – ezekkel a kollégákkal?

- Takács Katival viszonylag sűrűn látjuk egymást, hiszen mind a ketten az Új Színház tagjai vagyunk. Egri Mártival még egyáltalán nem játszottam színpadon, csak forgattunk együtt. De azt hiszem, nem fogok meglepődni, hiszen ha csak tehettük, megnéztük egymást. Margitai Ágival iszonyatosan régen nem dolgoztam, egészen elképesztő volt, hogy mennyire helyén vannak a mondatai, hogy azonnal birtokolni tud egy élethelyzetet. Gálffi Lacin viszont meglepődtem. Őt még a Vígszínházból ismertem, ott mindig nagy, súlyos szerepekben láttam, ez a kép élt bennem róla. Nagyon ritkán találkozunk, persze tudom, hogy az Örkény Színházban van, hogy osztályfőnök az egyetemen, ettől azt gondoltam, hogy egy komoly, megfontolt ember. Nem tudtam, hogy ennyire kellemes és ilyen jó a humora! Hihetetlen örömöt okoz a vele való munka. Az ember általában csak azokkal dolgozik sokat, akikkel egy társulatban van, pedig olyan jó lenne időnként másokkal is! Hiába szeretjük egymást, valahogy nem kever össze minket az élet. Úgyhogy most ez tényleg nagyon jó, hogy összejött.

- Ilan Eldaddal alig fél éve fejezték be a Találkozást, amely egy sűrű, nehéz, életösszegző darab, szinte egy nagy monológ az egész. Ez viszont egy igazi komédia, percenként dobálják a poénokat. A rendező máshogy nyúl a színészhez két ilyen tökéletesen ellentétes helyzetben?

- Ezt még csak egy hete próbáljuk, de ebben a pici időszakban azt látom, hogy ha tetszik neki, amit csinálunk, akkor ájultan ül lent, szinte „elfelejt” rendezni. Hagy bennünket játszani, próbálni, és nagyon jó érzékkel csak akkor szól bele, ha azt érzi, nem jó felé igyekszünk. Persze egy próbaidőszak eleje általában nagyon jókedvű, aztán amikor már jócskán benne leszünk, nem lesz ilyen könnyű. A Találkozás másmilyen volt: az egy sokkal statikusabb szerep – szinte végig csak ülök egy ágyon vagy egy széken –, csak kétszereplős, nekem rengeteg szövegem volt. Alagutat kellett ásni a saját lelkemben, ez többnyire magányos feladat. De a próbaidőszak alatt Ilanra mindig lehetett számítani, ha valamit nem találtam. Ez pedig társasjáték, egymás nélkül nem jutunk semmire. Érvényesülni kell hagyni mindenkit. Azt hiszem, Ilan ebben is ugyanolyan jó partner lesz.

Amikor a szerep eltalál

Ida, a fodrásznő. Az ő szalonjában játszódik a darab egy jelentős része. Igazi, megfontolt úrinő, többnyire ő látja legtisztábban a dolgokat. Általában finom humorral teszi helyre a két barátnőjét, de ha a helyzet úgy hozza, keményen megmondja a véleményét. Idát felváltva játssza majd Egri Márta és Takács Katalin.
Egri Márta beszél a szerepről.

- Mennyit lát már a figurából?

- Az ívét látom előre. Színházilag nagyon jó az alaphelyzet: egy nő egyedül él, néhány éve meghalt a férje, akinek kijár a sírjához a barátnőivel együtt, beszélget vele. És hirtelen belép az életébe egy hús-vér férfi, akit ráadásul régóta ismer, hiszen egy iskolába jártak. Több mint húsz éve nem látták egymást, és egyszer csak ott áll előtte. A való életben erre szoktuk mondani, hogy nem szabad föladni, soha nem késő. Hány ilyen esetet tudnánk mondani a saját környezetünkben? Ilyenkor az ember kibomlik, ellágyul, elkezdi újra élvezni az életet. Ida egyébként visszafogott, nem bírja, ha csúnyán beszélnek előtte, ha hangoskodnak, veszekednek. Egy disztingvált üzletasszony, egy fodrásznő, aki minden szerdán kimegy a férje sírjához, és valószínűleg a két barátnőjén kívül nincs más, akivel beszélgethetne. És ebbe az élethelyzetbe csöppen bele egy férfi.

 
- Ő lesz az egyetlen, akinek rendbe jön az élete?

- Igen, de ezt nagyon megszenvedi. Mert ez nem olyan egyszerű, erről sok nő tudna beszélni... Meg kell küzdeniük egymásért, saját magukkal is.

- Úgy veszem ki a szavaiból, mintha ez a szerep némileg hajazna a civil életére…

- Bizonyos szempontból valóban fedi. Elváltam, már ötödik éve. Persze van családom, van két lányom, van már unokám is, de egyedül élek, ez valóban hasonló. És én is azt gondolom, hogy sohasem késő.

- Az olyan szerep, ami eléggé beletalál egy színész életébe, az könnyíti a munkát, vagy inkább frusztrál, hiszen gyakorlatilag ki kell adnia magát, még, ha a közönség ezt nyilván nem is tudja.

- Néha könnyít, néha nehezít, de semmiképpen sem frusztrál. Amikor a Budapesti Kamarában megkaptam a Dolorest, elkezdtem olvasni, és azt éreztem, ez olyan simán fog menni, mint kés a vajban. Csak őszintének kell lennem. Az embernek föl kell vállalnia saját magát. De ezen sosem szoktam így konkrétan elgondolkodni. Minden szerepnek meg kell keresni az igazságát. Van, hogy ez az út hosszabb és nehezebb, de akkor is lehet találni egy-egy mondatot, egy szituációt, ami elkap, és amiből eszembe jut egy csomó minden, rátalálok, hogy hogyan tovább. Most egyáltalán nem érzek ilyen nehézséget. Olyan, mintha ezt nekem írták volna, mintha rám lenne szabva.

- A próbaidőszak elején mi tetszik a legjobban a darabban?

- Egyelőre a nyelvezet. Mondtam már Parti Nagy Lajos szöveget Szolnokon, amikor az Elnöknőket játszottuk, azt is ő fordította. Nagyon élveztem, bár majd’ meghaltam, amíg megtanultam! És még az is jó, hogy istenien tudunk ezzel a csapattal dolgozni. Bánsági Ildivel ezer éve jóban vagyunk, Margitai Ágival is, bár vele még sosem játszottunk együtt. Gálffi Lacival a Budapesti Kamarában hat évig dolgoztunk együtt Ruszt József rendezéseiben, örülök, hogy újra találkozunk. Most minden tetszik! Remélem, ez így is marad. Ez egy jó darab, jó rendezővel, általam szeretett kollégákkal. Mi lehetne a baj? Remélem, hogy sikere is lesz. Jó humora van; nagyon ránk fér manapság, hogy humor vegyen körül bennünket.

- Az sem baj, hogy nyáron kell dolgozni?

- Amióta nem vagyok társulati tag, azóta felborult az életemben az a rendszer, hogy ősztől tavaszig próbálok és játszom, nyáron pedig pihenek. 4-5 éve elkezdtem nyáron is játszani, azóta ez nem jelent számomra problémát, a pihenésre úgyis szakítok időt. Az sokkal lényegesebb, hogy mit játszom, kikkel és hol. És most jót játszom, jó emberekkel és jó helyen.

Forrás: Orlai Produkciós Iroda

[k.l.]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu