Dátum: 2019. október 19. szombat    Mai névnap(ok): Nándor


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Puskás Tamás - EZ már nem AZ
Puskás Tamás (fotó) igazgatása alatt az ötödik szezon zárult a Vidám Színpadon, és a következő öt évadra is ő a vezető. A folyamatos változást jelzi, 2008. július 1-től Centrál Színház néven működik tovább, és nyitja meg kapuit ősszel, a kívül belül megújul(t)ó színház. Mi változott öt év alatt? Erről, és a jövő terveiről beszél a régi-új igazgató.
Eltelt öt év a kinevezése óta és újabb ötre kapott bizalmat a fenntartó, Fővárosi Önkormányzattól, sőt a névváltoztatáshoz is hozzájárultak. Egy ideje úgy kezdődnek a kritikák a társulat előadásairól: „Shakespeare a VSz-on...”, „Megújuló VSz!”..., „Új fiatal szereplők a VSz-on”... Olyan színikritikusok akik, évtizedekig be nem tették a lábukat a Vidám Színpadra (VSz), most egyre gyakrabban teszik ezt meg, és nem fukarkodnak az elismerő jelzőkkel.

- Ami nagyon jól is esik, hogy újra, és újra szóvá teszik, hogy EZ már nem AZ.
Ha visszagondolok erre az öt évre, aminek vannak alig hihető fordulatai, hogy elvégeztük, amit el kellett végeznünk. Az is eszembe jut, mintha az ember jó szándékú és erős törekvéseit, mindig segítené egy angyal. Szinte hihetetlen volt, hogy 2003 nyarán, miközben átvettem a színházat és sikerült elhitetni az egyébként hitetlen fővárossal, hogy ebben a tönkremenő félben lévő színházban van gazdasági ráció, és ebből igenis lehet az, ami gyakorlatilag egyáltalán nem látszott belőle. Miközben ezen rengeteget kellett dolgozni, a Katona József Színház színészeivel és Bubikkal és másokkal az Ahogy tetszik-et próbáltam a Kiscelli Múzeum udvarán. Ugyanakkor, abban az évben született meg -az én segédletemmel- a Tihanyi Nyári Játékok, ahol három produkcióval próbáltam odaszoktatni a közönséget. Ez mind egybeesett azzal, hogy megkaptam az igazgatói széket és elkezdtük megpróbálni felszámolni mindazt a borzalmat és kitakarítani mindazt a mocskot, ami itt volt. Majdnem szó szerint kell, hogy mondjam, tehát mocskos volt az épület, teljes káosz uralkodott mindenütt. Mindez két hónap alatt történt, és a színház elindult azon az úton, amin azóta is járunk.
Nagyon sok bizalmat érzek a sors iránt, ahogy erre az elmúlt időszakra visszagondolok. Nagyon jelentős utat jártunk be.

A számok mikor kezdték visszaigazolni, hogy helyes úton járnak?

- Ez a helyes út együtt járt a legkegyetlenebb változtatásokkal az első év végén. Akkor született meg az ÁFA törvény, amelyből kiderült, 25 millióval kevesebb az összeg az eredeti megállapodásnál, mint amelyet a fővárossal kötöttünk, hogy mennyiből lehet itt színházat csinálni. Én hiába mondtam az akkori kulturális ügyekkel foglalkozó polgármester helyettesnek, hogy ez teljesen képtelen és abszurd helyzet. Erre azt mondta, „Tessék kimondani, hogy nem vállalja tovább, és tessék elhagyni a hajóját”. Mondtam neki: ÉN??? Én biztos, hogy vele süllyedek el. Mondhatják, hogy ezt a hajót felrobbantjuk a kikötőben, de én biztos, hogy ott maradok a kormánya mellett, akármi van!” De túléltük ezt is.
Nekünk annyi pénzt juttat a Főváros költségvetése, amelyből önmagában nem tudnánk kinyitni ennek a színháznak a 400-as és a 200-as nézőterének az ajtaját. Kevesebb pénz az, mint amiből a rezsit és a minimálisan szükséges embereknek a bérét ki lehetne fizetni. Egyébként a számok, már az első év végén visszaigazolták, hogy képesek voltunk életben maradni, hihetetlen módon ebben az öt évben meredeknek is mondhatom az emelkedésüket, de mindenképp folyamatos emelkedést mutatnak. Az első évhez képest minden év képes volt az előző év teljes bevételéhez - ami számunkra perdöntő -, hozzátenni több tíz millió forintot. Még ez az év is, noha egyre nehezebb időket élünk a budapesti színházi életben, ami a nézőszámot és a színházba járó kedvet illeti.

Az eredetileg Folis Caprice néven nyílt - 2008. július 1-től Centrál Színház
 
A talpraesettségen, az ügyességen, a hozzáértésen túl, mi az, amitől a színház működni tud?

- Egy szemlélet, annak a szemlélete, hogy mi az a legkevesebb, amiből még százon el lehet végezni egy munkát? Mondok egy példát. A VSZ gazdasági ügyeit teljességgel, mégpedig jelesül és dicsérettel elvégző emberek száma kettő: a gazdasági igazgató és egy nagyon tehetséges, kedves hölgy, aki segítségére van ebben a munkában. Ezen kívül van egy könyvelő, fél munkaidőben. Lényegében kettő és fél ember dolgozik egy ilyen mindösszesen 600 férőhelyes, Budapesten a többi színház méretével arányosan azonos színházban. Nincs olyan színház, ahol a gazdasági hivatal tíz ember alatt volna. Hasonlóképpen azt hiszem, elmondhatjuk, hogy minden tárunk minimális emberszámmal dolgozik. Ha látjuk, hogy a folyosón fölöslegesen ég egy villany, lekapcsoljuk, én is, a kollegáim is. Ez a mi helyünk, úgy gondolunk rá, mint a miénkre, ez csodákat művel. Ettől kiderült, hogy sokkal-sokkal kevesebből is ugyanazt lehet megcsinálni. Ami egy nagyon veszélyes bizonyíték. Abban van valami, ha úgy tetszik, aggasztó, hogy ez a színház, ami valóban felét, bizonyos színházakhoz képest harmadannyit kap, képes egy olyan repertoárral sikeresen működni, amely repertoár semmiben nem marad alul az egyéb budapesti színházak repertoárjától. Ha összevetjük az Újszínházzal, az Örkény Színházzal, a Katona József Színházzal, a József Attila Színházzal vagy a Radnótival nincs szignifikáns különbség a repertoárunk között. Legfeljebb, bizonyos merészségeket mi nem engedünk meg magunknak, mert azt gondoljuk, mi olyan kísérletbe nem fogunk, ami ezt a négyszázas nézőteret megtölteni nem tudná. Ez a racionalitás. A mi kihívásunk a 400-as nézőtér, akkor a szabadságunk is addig terjed.

Öt év alatt átalakult közönség összetétele. Most kik látogatják az előadásokat, van erre adat?

- Az első és a legfontosabb, hogy nagyon fiatalok. Volt néhány évvel ezelőtt egy felmérés, amely bebizonyította, hogy minden előadásunknak megvan a maga speciális, alapvetően fiatal közönsége. Nyilvánvalóan a legfiatalabbjaink a Quimby csábítására, a Vízkereszt-re jönnek. Ott valóban a felső korhatár a 25 év. A Legénylakás c. előadásunkon jól érzékelhető, hogy a megállapodottabb, a romantikus történetre vágyó, 25 és 45 közötti, jól szituált emberek nézik. Még idősebb korosztály, az 55 év felettiek a New Yorki komédiák képtelenségeire vált jegyet.

Egy színházat kedvelő ismerősöm mondta, hogy nézegetve a VSZ plakátjait, mindig talál rajta egy-egy olyan nevet, aki miatt felkelti az érdeklődését a produkció. Lehet, hogy az a Básti Juli, Cserhalmi György, Tóth Ildikó, Oroszlán Szonja, vagy a Quimby, lehet, hogy Shakespeare, de a VSZ plakátján mindig van minimum egy, olyan figyelemfelkeltő név, aki miatt érdemes jegyet váltani. Pár évvel ezelőtt én is elképzelhetetlennek tartottam, hogy Haumann Péter a VSZ-on fellépjen. Ezt a produkciót most mi hívta elő?

A színházcsinálóknak az a dolga, hogy a közösség baját mondják ki. Ezt lehet tragikus formában és lehet komikus formába öntve is elmondani. De azzal kell foglalkozni, ami a levegőben van. Mi Budapesten éljük - a most éppen fenekedéssel és gyűlölséggel teli – életünket, a TV ostroma óta egyértelmű, hogy akárki, akármit mond és tematizálhatja a közbeszédet ez vagy az, az egyetlen téma, ami nem hajlandó kihunyni. Égetően ott parázslik középen a gyűlölet kérdése, ami nem csak a Magyar Gárdában testesül meg, nem csak a jegyirodánál van randalírozás, és nem csak a „mondjon le..!" ordibálásában, hanem már az életünk minden apró részében. Olyan puskaporos a levegő, és minden pillanatban robbanással fenyegető, hogy ebben a helyzetben, most már, muszáj erről beszélnünk! Most például Shakespeare-rel, A velencei kalmárral.

Pont ma gondoltam arra, hogy az nem lehet, hogy a jó Isten megengedte volna, hogy Haumann Péter (fotó) igent mondjon erre a felkérésre akkor, ha mi nem lennénk készen itt arra, hogy el tudjuk mesélni ezt a történetet. Haumann Péter a kevés ritkaságok közül való a magyar színésztársadalomban, Istenáldotta lény. Ő, miközben minden nyarát megőrzi pihenésre, és ezt mindig megtette az előző években, hogy miközben az első reakciója az volt, hogy nem… De közben Péter a teljes vágyakozásával és lelkével jött játszani ezt a szerepet. Nem lehet, hogy ő eljött volna ebbe a színházba, hogy ha itt nem lett volna minden készen arra, hogy ő megérkezzen. Egy egészen fiatal társulatba, ahol például Simon Kornél, aki öt év óta nevelődik itt, igazi, erős nagy formátumos férfi színésszé nőtt, vagy Kovács Vanda aki -nagyon tehetségesként kezdett de futott aztán ilyen kűröket és olyanokat is - oly mértékben van jó formában és tehetségének teljes birtokában ma, hogy a legjelesebb Portiát tudja adni. Valahogy minden összeadódott.
Még egy fontos dolog van: Zene nélkül nem volt színház sosem. Már az ókori görögöknél is nagyon természetes része volt a színházcsinálásnak. Hiszen a zene - éppen A velencei kalmár-ból tudjuk -, a megszelídített érzelem, a harmóniába forrt, tapintható érzés. Szerintem mindig is zenével folyt a színház, tudjuk, Shakespeare-nél is, én soha nem rendeztem Shakespeare-t anélkül, hogy ne szántam volna nagyon jelentékeny szerepet a zenének. Legutoljára, a Quimby-t csábítottuk be a Vízkereszt történetéhez, mert az ő rockos vadságuk nagyon illőnek mutatkozott ahhoz a balkáni történethez, aminek a Vízkeresztet olvastuk. Ez a történet, pedig a zsidó, a homoszexuális, de végső soron kirekesztettségéről, az ember végtelen magányáról szól és ehhez gondoltam, hogy egy valahonnan nagyon távolról hangzó űri hangot kell keresnem. És akkor találtam rá a zenei közéletünkbe most berobbanó Harcsa Veronikára, akinek a hangjában és a quartetjének a zenélésében azt a szavakba foglalhatatlan szomorúságát hallottam meg rögtön, ami ennek a lényegét szólaltatja meg. Élő zenekar lesz a színházban, de Keszthelyen azért nem lesz élő zene, mert tíz kitűzött előadásból, amit már nem tudunk elmozdítani, ők háromszor külföldi vendégszereplés miatt nem tudnának részt venni. Ezért úgy döntöttünk, a keszthelyi tíz előadáson, fél-playback lesz, és Veronika ott lesz velünk. Keszthelyen fogjuk először július 24.-én színpadon közönség előtt játszani. Azután péntek, szombat, vasárnap, és a rákövetkező héten is csütörtök, péntek, szombat, vasárnap és a záró héten is péntek, szombat, vasárnap lesznek az előadások. Tíz alkalommal.

Kovács Vanda (Portia) Simon Kornél (Antonio)
 
Az új évadban mit láthat a közönség?

A leglényegesebb történés - az öt év hozadéka: megdolgoztunk érte és megérdemeljük -, hogy jövőre úgy fogjuk megnyitni a kapukat, hogy egy teljesen felújított nézőterünk lesz. A főváros a székek felújítását állta, és a színház saját erejéből megújul az egész nézőtér. Így be is fejeztünk egy menetelést, mert ahogy a kapuk felújítását követték a belső terek, a folyosók, az előcsarnok, aztán később az emeleti öltözők, a klíma, az iroda, a világító berendezések felújítása. Lassan végére értünk, ami felújításra várt, hogy egy XXI. századi színház megfeleljen a kor kihívásainak, de még a nézőtérrel adósok maradtunk és, ha igaz, ez most teljesül. Nagyon szép pecsét lesz majd az ügyünkön, hogy, a következő évet már saját, ránk valló névvel kezdhetjük Centrál Színház néven.

A 2008/2009-es évad bemutatói: október 10.-én nyitunk, Kovács Vanda, Papp János és Mihályfi Balázs játssza majd egy kortárs amerikai dráma, a Meccs szerepeit, Harangi Mária rendezésében. Decembertől láthatja a közönség Somerset Maugham-nak a Circle c. darabját, amelyet Szerelmi körutazás címmel mutatunk be.
A 2009-es év első bemutatója - alig lemaradva a világpremiertől - az Avenue Q című musical lesz.
A Centrál Színház május végén jelentkezik az Alfred Hitchcock hasonló című filmjéből készült 39 lépcsőfok című "replika-előadással": a Maria Aitken rendezte darabot Londonban, New York-ban és Izraelben is, hatalmas sikerrel mutatták be eddig. Az angol rendezőnő saját stábjával érkezik majd Budapestre, hogy ugyanúgy állítsa színre a művet, ahogyan az a Broadway-n is látható; minden részlet ugyanolyan lesz, még a szórólap is. A két főszerepre Oroszlán Szonját és Szervét Tibort hívtuk meg, mellettük még két színész játszik majd 50-50 szerepet.
Miközben ezzel készülünk, aközben sok-sok éve reménykedem benne, hogy sikerül színre vinni - remélem, ez tavasszal sikerülni is fog - Az elvált nők klubja -t, Hernádi Judit és Básti Juli és a harmadik szereplő még bizonytalan. Amennyiben létrejön, akkor a következő – jubileumi – Keszthelyi Nyári Játékok-on látható lesz. Majd azzal indul az azt követő szezon.

A velencei kalmár: Simon Kornél (Antonio) - Haumann Péter (Shylock)
 
Reménykedem benne, hogy kiforrja magát minden, ami az egész országban fortyog. Ebből a színház is ki kell, hogy vegye a részét. Fontos, hogy ami érték, az ne vesszen el. Magyarországon az emberek szeretnek színházba járni. A magyar színházi élet igen komolyan hozzátartozik a magyar emberek életéhez. A színházlátogatási szokások mégis nagyon jelenetős mértékben változtak az utóbbi időben. Változnia kell a színháznak is, amelyik ezt szolgálja. Ennek a szele már meglegyintett bennünket tavaly is, és most is fújdogál. Én nagyon remélem, hogy ez a folyamat, ahogy elindult, tovább halad. Végre felmérik majd a színházak jelenlegi állapotát, megállapítanak majd normákat, és miután ezt megtették, felelősen viselkedő kultur-politikusok dönteni is fognak a támogatások mikéntjéről, arról, hogy minek van elsőbbsége, és kialakul majd egy egészséges pesti színházi élet. Remélem, hogy lesz egy színházi törvény, lesznek egészséges változások. Néhány év múlva, pedig a korhoz átalakult színházi élet része lesz a budapestiek életének.

Folies Caprice-tól a Centrál Színház-ig

(…) Leitner 1898. december 10-én, a Károly kaszárnyában való kilencévi működés után új épületben, a Révay utca 18-ban megnyitotta új intézetét.
A Révay utcában a Folies Caprice (manapság: Vidám Színpad) azért búvik félre a kivilágított, palotákkal díszes főútvonaltól, hogy inkognitó lehessen besurranni a nem kizárólag kulturális kínálathoz. A Révay utca eredetileg Rettig Gasse (Retek utca): egyszerre utal a környék vidékies majorjaira, és becsmérlő véleményt hirdet az itt munkálkodó lányokról, hiszen a mai Opera étterem még a háború után is garniszálló volt, órabérbe kivehető szobácskákkal. Friedmann Mária, férjezett Ungár Jakabné az 1024-es számú házban szállodát nyit 1914-ben. Képzelhetik. Az Esti Újság vezércikke szerint a Folies-nak csak neve francia, beszéde galíciai.
’’Aki szereti a vén német énekesnőket, kiknek már nincs hangjuk s minden színpadról kikoptak, jöjjön ide. A hervadt rózsák a legfrissebb bécsi, münkeni ( ), berlini és lembergi illattal szolgálnak.’’ (…)

(…)Színháztörténetünk az irodalom szolgálóleánya, pirulva elfordul a Folies Caprice-tól, s csak akkor jön tolla hegyére neve, ha a fennálló színjátszással elégedetlenek úttörő kísérleteiről számol be: Bánóczi László, Benedek Marcell, Lukács György Thália Társaságának Rott és Steinhardt színpadát vasárnaponként használó megmozdulásáról, vagy amikor követőjük: Forgács Rózsi Kamaraszínháza (1923), amikor az Upor kávéház tulajdonosának, Upor Józsefnek Új Színháza (1927), Bárdos Művész Színháza (1932) kezdi meg itt működését. (…)

A háborút követően, (…) A Révay utcai elörökölt színház portálján neonbetűkkel az állott: Vidám Színház. Megkülönböztetésül, de hogy a legkisebb kiadással éljenek, csupán három világító betűt cserélnek ki. Igy lesz a nevük Vidám Színpad.(…)

/részletek, Molnár Gál Péter A pesti mulatók című, a Helikon Kiadónál, 2001-ben megjelent könyvéből./

[Kadelka László]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu