Dátum: 2019. október 14. hétfő    Mai névnap(ok): Helén


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Pulvis, Pulver, Powder, pur, praf, prah…
A Pécsi Harmadik Színházben beszélhetünk Füst Milán, Örkény István és kortárs magyar drámaírói sorozatról, Vincze János rendezésében Spiró György: Prah című darabjából újra fontos, a jelenkorra reflektáló előadás született Bacskó Tünde kiemelkedő alakításával.
Spiró György Prah című darabja 2006. októberében jelent meg a Színház folyóirat mellékleteként, valami furcsa mód az ősbemutató nem a Pécsi Harmadik Színházban zajlott (ellenétben több Spiró darabbal, a Kvartettel vagy a Szappanoperával). A Prahot jelenleg öt színházban állították színpadra az országban, legnagyobb híre eddig a Radnóti Színház előadásának kerekedett (rendező: Valló Péter, szereplők: Börcsök Enikő, Schneider Zoltán, de Kecskeméten is játszák Pinczés István rendezésében Csombor Teréz és Sirkó László főszereplésével, valamint a Mammut Színházban Perczel Enikő rendezésében Magyar Attila és Pikali Gerda, sőt Egerben egy ifjúsági központban az egyik színész Ágoston Péter az előadás rendezője, melyben Szőts Orsolya a partnere.)

 

A Harmadik Színház esetében nem feledkezhetünk meg a külvárosi környezetéről. A színház felé menet is láttam a környékén a bokrosban dolgát végző hajléktalant, előadás után a buszmegállóban álldogálva szintén feltűnt egy bizonytalanul mozgó tesco szatyros páros. Hirtelenjében nem tudok a Pécsi Harmadik Színházon túl más kortársművészeti műhelyt említeni, amely a művészet nyelvén ennyire közvetlenül és nyíltan, de politizáló felhangok nélkül szólna, reagálna az őt körülvevő társadalmi jelenségekről. Az elmúlt bő évtized Spiró darabokból készült produkcióival is ugyanerre vállalkozott a színház. A színház Kvartett című előadását tizenegy éve változatlan sikerrel viszik színre a lakótelepi panelkonyhát megidőző díszletben félszáz ember előtt, hol Pécsett, hol Erdélyben, Pesten, Finnországban vagy az USA-ban. A Szappanopera cselekménye egy előszobában zajlott. Persze a méretekben és a szereplők számában Spiró alkalmazkodott a kor szűkös anyagi lehetőségeihez, azonban a kompromisszumnál többre jutottak az előadások. A Kvartett láttán éreztem azt, hogy Spiró, Vincze, a színészek és a közönség valamit közösen hoznak létre. Tétje és súlya lett a nevetéseknek, magunkon nevetünk, csak ezek a nevetések egyszerre fájtak is. 1997-ben is, és ma is. A Prah komédia. Nevettem, és közben figyelmes lettem mások nevetésére. Mert egy konyhában ülünk. No, nem úgy, mint a Kvartettben, mert az a hagyományos nézőterével mégiscsak megmaradt kukucska-színházi előadásnak. A Prahban magában az előadás díszletében ültünk benn, mi, nézők. Stokedlin. Kényelmetlen konyhai ülőalkalmatosságokon. Se meggypiros bársonypárna, se puha karfa, se lágy esésű színházi függöny nem kényezteti a nézőt. A közönség ténylegesen az előadás terében szívja be a kvázi a konyha állott levegőjét, holttérben ül, hol előtte, hol mögötte zajlanak az események, mi sem természetes, hogy ki-ki, magához, bátorságához mérten forgolódik. Minden igazi és a vézna lábú PB-palackos gázrezsón, a piros zománcos lábosban tényleg megfő az előadás alatt a krumplileves. Többen beszélték előadás után, szívesen megkóstolnák a levest, mert hát ugye az illatok. A krumplileves kortalan. Huszonöt-harminc éve is ilyen volt. Ebben a díszletben megállt az idő. Hol is vagyunk? Az ócska karszék is díszletelem, ahogy a kamrát jelző fehér polc befőttekkel, savanyúsággal, kivénhedt alumínium teafőzővel, nevétnemtudom nevű kávéfőzővel (nem kotyógós, hanem másik, olyan csatos, csavaros). Így áll össze a díszlet. Csupasz izzó lóg a foglalatban. Falikút. Szegényszagot áraszt a konyharuha, kockás viaszosvászon abrosz, ócska üveges konyhakredenc… Nagyon ismerős világ. Kicsit proli, kicsit a ’70-es évek közepe-vége dokumentumfilmjeit idézi. Ebbe a szoba-konyhás lakásba még nem ért el az információs társadalom egyetlen vívmánya sem, hacsak az ócska mobilt, annak nem vesszük.

 

Az előadás két színésze – Bacskó Tünde a Nő és Bánky Gábor a Férfi – pár éve Háy János: A Gézagyerek című darajából készült Harmadik Színház béli előadásban a Szomszéd férfi és a Szomszéd nő szerepében remek párt alkottak a színpadon, innen származhatott Vincze János ötlete: egy egész estés előadást is elbírna ez a két színész. Mégis, igazán Bacskó alakítása miatt érdemes beülni az előadásra. Bánky rutinos színész, nagyszínpadi gyakorlatától nem mindig tud szabadulni a szűkebb térben. Vincze színészválasztása így is találó, a műszerész túl aprólékos, maníros figuráját alkatilag hordozza Bánky színpadi megjelenése, de Bacskó mellett valahogy mégis inkább kissé teátrálisnak hat a szerepfelfogása, semmint átváltozásnak. Mert Bacskó Tünde alakítása valami nem mindennapi. Az ócska melegítőben, papucsban kortalanná váló asszonyok idéződnek fel előttem. Néha olyannyira kortalanná válik, mint ahogy Csomós Mari tud egy-egy színpadi szerepében. Újra és újra lenyűgözött a megmozgatott energiáival. Hogy képes ezt uralni?! Közben persze fel-felröhögök, van hogy egyedül a nagyszobányi színházban. A hangütéseken röhögök, mert nem lehet ezt másnak nevezni, mint röhögésnek. Egyszerre végtelenül proli ez a színpadi világ, de más is. Teljesen a mi világunk. A mai kor lecsupaszítva.

 

Érdekes helyzet kívülállóként végigélni egy konyhai vitatkozást, megfigyelővé válni, és közben észlelni a színészvezetést, a tempóváltásokat, a felépített dialógusokat, azt, ahogy Bacskó egyre erősebb jelenléteiből felépül az előadás. Néha lelkiismeret-furdalással telten röhögtem már, és elkezdtem figyelni másokat, ki az, aki vígjátékként éli meg ezt, s ki az, akinek fájdalmas a nevetése. Ki az, aki meg sem mer moccanni, csak idegenül feszít a feketére mázolt hokedlin, s igyekszik távol tartani magától ezt a végtelen nyomorúságot. A Prah nem szociodráma, nem Zeitstück, nem komédia, hanem egyszerre mindhárom, s valami több is. Nem egy szimbolikus előadás, csupán allegorikus. Ahogy kiderül a Prah szó jelentése – por, egy kakaósdobozon szereplő felirat – úgy kapja meg a maga jelentését is e szó (a címben latinul, angolul, németül, románul… írtam le a szót). Spiró nyomán Vincze János természetes egyszerűséggel szólaltja meg a nyomorúságot, sűríti másfél órás végtelen keserűségű komédiává, melynek végén egy Ószövetségből való próféta izzó dühével átkozza meg a világot a Férfi. Lassan fellobban a lottószelvény és sötét lesz. Tapsol a közönség, a színészek hajlongnak és hiába cseng még mindig a fülünkbe a Prah-ot záró gyűlölet-ária, mégis mindenki fejében ott mocorog a mi lenne, ha nyernék a lottón (a héten épp öt-hatszázvalahány milliót). Még ott téblábol a közönség a konyhában, alig égették el a szelvényt, a kézmosóban hever a pernye, mégis hallom kimondva azt, hogy mi lenne, ha...

 
[Balogh Robert]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu