Dátum: 2019. október 20. vasárnap    Mai névnap(ok): Vendel


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Többedmagammal együtt építek repülőt
Ritkán fordul elő, hogy egy darab bemutatása kapcsán megemlítsék a dramaturg vagy az irodalmi munkatárs nevét. Nemrég mutatta be a Budapesti Kamaraszínház az Asbóth utcai stúdiószínházában Spiró György Árpádház című, eredetileg három felvonásos, nagyszínpadra írt művét ősbemutatóként, Almási-Tóth András rendezésében, melynek dramaturgjaként dolgozott Töreki Attila.
A Népszabadságban megjelent MGP kritika - egészen kivételes módon- egy egész bekezdést szentelt munkádnak.

Én is meglepődtem, de őszintén be kell vallanom, hogy az egész kritikának nagyon örültem, mert régen éreztem ilyen jól magamat dramaturgként egy produkció létrehozásában. Már az elégtételt jelentett számomra, hogy az egész előadást méltatta Molnár Gál Péter. Nekem nagyon nagy élmény volt újra együtt dolgozni a rendezővel (akit szerintem nem eléggé ismernek el a „hazai szakmai körök”, a Közönség viszont annál inkább). Persze ezen nem csodálkozom, mert ugyanúgy nem tartozik semmilyen aktuális divatokat követő „trendi rend(ek)hez”, mint ahogyan én se. Andrással mindig a szerzőben, a darabban és a társulatban gondolkodva dolgozunk együtt. Öröm volt felfedezni Varga Klárit, aki nagyszerű színésznő, zsigerből az, és fantasztikusan kitartó, csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni! Az egész csapat azt az érzést hozta elő belőlem, mintha újra Színházban lennék, és nem egy gyárban, ahol futószalagon készülnek az előadások…

Miért éppen a stúdióban mutattátok be ezt a darabot?

Erre én nem tudok válaszolni, de nem is hiszem, hogy ezt a kérdést boncolgatni kellene. Én nagyon örülök, hogy Szűcs Miklós igazgató megteremtette a feltételeit annak, hogy létrejöhessen ez az előadás.

Mikor dolgoztatok először Almási-Tóth Andrással?

Még akkor, amikor a debreceni Csokonai színház rezidens dramaturgjaként és irodalmi munkatársaként „harcoltam” kortárs magyar és külföldi szerzők bemutatásáért.

Hogy kerültél Debrecenbe?

Egy kicsit messzire kell visszamenni az időben.

Erre szántuk ezt az időt.

Most valamiféle curriculum vitaét szeretnél? Ez mostanában nagyon „divatos”, csak CV-nek hívják.:)

Akkor divatozzunk!

1967. február 08-án születtem Győrött.

Az óvoda azért nem kell és az általános iskola bár fontos, de talán mégsem kellene…

Érettségi után a Janus Pannonius Tudományegyetem magyar-orosz szakán kezdtem meg tanulmányaimat Pécsett. Dráma- és színházelmélettel, valamint dráma- és színháztörténettel kezdetben külön stúdiumok keretein belül foglalkoztam; később egyéni tanulmányi rendemet Dráma- és színházelmélet „C” szak felvételével egészítettem ki. Dékáni döntés eredményeként – elméleti jellegű munkáim kiegészítéseként – az 1990/91-es tanév második félévétől tanulmányaimat egyéni felkészülő státuszban folytathattam tovább. Sokat köszönhetek az azóta sajnos már meghalt Illés Istvánnak, és a még mindig remek formában rendezőként dolgozó – akkor ő volt a direktor Győrben - Bor Józsefnek.

Miért épp Győrbe mentél dramaturggyakornoknak?

Bécsy Tamás volt az én egyik „Mesterem”, ő tanácsolta, mivel épp akkor rendezte Illés István Csehov Sirályát.

Milyen volt Bécsynél tanulni? Az én időmben, hogy is mondjam, már túl volt a csúcson.

Kiváló szakember, rengeteg dologra „rányitotta a szememet”, 1992 szeptemberétől már Pécsett, a Kulcsár Szabó Ernő által újjászervezett Irodalomelméleti Tanszéken, a Dráma- és színházelmélet „C” szak óraadójaként taníthattam, drámaelméleti és színházelméleti tárgyú szemináriumokat vezettem.

Szerettél tanítani?

Tanulni és tanítani is. Mindkettőt csinálom most is. Debreceni éveim alatt is volt kitől és volt kiknek…

Ezt hogy értsem?

Az 1993/94-es évadtól 2006. március 31- ig a debreceni Csokonai Színház kinevezett, rezidens dramaturgjaként és megbízott irodalmi munkatársaként dolgoztam. Lengyel György tanár úr színházában tanultam a szakmát, Tőle elméleti és gyakorlati téren egyaránt nagyon sok segítséget és támogatást kaptam. Munkakapcsolatunkból nagyon erős Baráti kapcsolat lett. Az ő igazgatása alatt részt vettem mindenféle típusú (klasszikus és modern, kortárs magyar és külföldi) és műfajú (próza, opera, operett, musical, zenés vígjáték, balett) - darab dramaturgiai munkáiban; a legkülönbözőbb stílusú hazai és külföldi rendezőkkel dolgozhattam együtt. Dramaturgként, illetve a produkciók irodalmi munkatársaként is legfontosabb feladataimnak tartottam a debreceni kortárs drámaírói műhely szervezését. Lengyel György és később Csutka István igazgatása alatt is több kortárs magyar és külföldi szerző művének színpadra kerülésében működtem közre. Már pályakezdő dramaturgként részt vettem a Dramaturgok Céhe munkájában, a Nyílt Fórum előkészítő bizottságának tagjaként egyre több fiatal, pályakezdő magyar szerző színpadhoz juttatását segíthettem elő.

Mint irodalmi munkatárs mi volt a feladatod? Ez egy kissé ködösen hangzik.

A Csokonai Színház műsorterveinek összeállításában mindenkor az egyetemes és magyar szellemi értékek bemutatását javasoltam az igazgatóság felé, az akkori Horváth Árpád Stúdiószínház programjának kialakítása különösen fontos részét képezte tevékenységemnek.

Mi a különbség a dramaturg és az irodalmi munkatárs között?

Egyszer ezt már lenyilatkoztam, ha akarod, akkor előkeresem a cikket.

Szeretném.

Átküldöm majd e-mailben, másold be, és elégedj meg ennyivel…

Hát jó, legyen úgy.

/ Az átküldött, „magánarchívumból” kapott anyag részletei- a riporter megjegyzése-:

”Töreki Attila, - a dramaturgi munkakör mellett – az irodalmi munkatárs feladatait is ellátja. Szívügye a hazai és nemzetközi kortárs irodalom. Dicséretesnek tartja, hogy a Csokonai Színházban nagy hagyománya van a kortárs magyar drámajátszásnak. A Horváth Árpád Stúdiószínház elsősorban azoknak a szakembereknek köszönhetően fejlődött, akik időben felismerték a kortárs művek színrevitelének fontosságát, az egyre több és egyre magasabb színvonalú ősbemutatók létrehozásának lehetőségét.(…) Hogy mi a dramaturg és az irodalmi munkatárs feladata? Ezt színháza válogatja. Összefoglalni leginkább egy darabnak az olvasópróbáig való eljuttatásával lehet. Egy szöveget ugye meg kell húzni, külföldi szerző esetében a fordítást stilizálni, - a rendező igényeinek megfelelően – rövidíteni, tömöríteni vagy átszerkeszteni. Ugyanakkor az olvasópróbától a bemutatóig, - mint a darab legelső kritikusa – a dramaturg és az irodalmi munkatárs végigkíséri a művet. Színésznek, rendezőnek, díszlettervezőnek, jelmeztervezőnek, zeneszerzőnek, - első szempontból – egy meglévő, és működő logikai rendszeren belül kell gondolkodva segítenie a rendező elképzeléseit, segíteni azt, hogy valóban az jöjjön le a színpadról a nézők felé, amit ő szeretne. A rezidens dramaturgnak az évadterv kialakításánál is van feladata abban, hogy milyen darabok, milyen rendezőkkel, milyen szereposztással kerüljenek a nézők elé. Tagja a művészeti vezetésnek. Hogy a dramaturgon, az irodalmi munkatárson múlik-e egy-egy jelenet feszültsége, katarzisa? Igen, és az is, hogy mennyire lesz esztétikai szempontokból védhető a produkció. Ne felejtsük el, hogy a színházcsinálás mégiscsak egy művészeti ág. Ugyanúgy megvannak az esztétikai törvényszerűségei, mint a festészetnek vagy a szobrászatnak.- Hogy válhat valakiből dramaturg, irodalmi munkatárs? -Ma már van egyetemi szintű dramaturgképzés az országban.- Attila az elsők között végzett a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen. A diploma megszerzése után ott maradt tanítani, majd Lengyel György meghívására jött el Debrecenbe. Az elhivatottság? A stúdiószínházért sokat harcolt és fog is érte, - mondta Attila – aki szeretné, ha a kortárs magyar darabokon kívül a kortárs világirodalom reprezentánsai is újra megjelenhetnének, és a legextrémebb színházi kísérletekre is lehetősége nyílna.

(dalmi)”

Most már értem - a riporter megjegyzése-.

Töreki Attila mosolyog
 

Sokat dolgoztál Debrecenben?

Igen, és hálával is tartozom ezért sokaknak, elsősorban Lengyel Tanár Úrnak, aztán az őt követő új vezetésnek. Csutka István igazgató is megteremtette a finanszírozását mindannak, amit Gárdos Péterrel és Árkosi Árpáddal közösen találtunk ki. Mindegyikük engedte, hogy a számomra nagyon fontos stúdiószínházi munka folytatható legyen. Sokféle dolgot megtanultam. Molnár Éva - aki a Debreceni Önkormányzat pénzügyi osztályán dolgozik- Barátsága nagyon fontos volt, és a mai napig is az- számomra, vele is A Kis herceg nyelvét beszéljük… Ő azt szokta mondani, hogy sokat tanult tőlem a dramaturgiai munkáim kapcsán, én viszont egészen pontosan tudom, hogy gazdasági kérdésekben milyen módon tudok ma már az ő tanításának köszönhetően tájékozódni. Éppúgy tisztában vagyok azzal is, hogy Berényi Rozália művészeti főtitkár, majd az őt felváltó Farkas Ibolya -az én Ibolyám - milyen szeretettel segített.

Mennyire vettél részt a színházon kívüli, szakmai életben?

Részt vettem hazai és nemzetközi kortárs drámafesztiválok, egyetemi és gimnáziumi rendhagyó irodalomórák előkészítésében, lebonyolításában; szimpóziumok és kerekasztal-beszélgetések létrehozásában, hogy ezek által is folyamatosan értékes szerzőkre és azok műveire hívjam fel mindannyiunk figyelmét. A Szép Ernő Kuratórium tagjaként is mindig esztétikai szempontok alapján, és nem más jellegű prioritások szerint hoztam meg döntéseimet. Folyamatosan tanítottam drámatörténetet és színházelméletet. Gimnáziumi tanulókat rendszeresen készítettem fel irodalomból egyetemi és főiskolai felvételi vizsgákra.

Most is tanítasz?

Igen.

És hol? A Színművészetin?

Nem. Az IBS-en, ami egy Nemzetközi Üzleti Főiskola.

Aha. És mit tudsz te ott taní-tani?

Nem árt , ha a jövő üzletasszonyai és üzletemberei megtanulnak fogalmazni, esszét írni,ezt hívják (iningklis) creative writing-nak.

Egészen másként alakul ez a beszélgetés, mint azt gondolni képes lettem volna, de hogy megfordítsam a menetét, témát váltok. Úgy érzem, sokaktól sokféle segítséget kaptál.

Igen, már pályakezdőként Radnóti Zsuzsa, Dobák Lívia, Bereczky Erzsike, Prof. Éva M.Vizy, Gecsényi Györgyi, Balatoni Mónika, Bába Krisztina, Lökös Ildikó, Radnai Annamária, Lakos Anna,Lengyel Anna,Huszár Sylvia, Szilágyi Mária, Szokolay Brigitta, Szebeni Zsuzsa, Tompa Andrea, Szakonyi Károly, Nagy András, Duró Győző, Solténszky Tibor , Upor László, Turczi István kollegáim…és valóban sokan mások „befogattak” a szakmába. Persze nehogy azt képzeld, hogy a lista még nagyon hosszan folytatható lenne…

Hát igen, az elég szomorú lenne, ha valakit egy ilyen hosszú listából kihagynál, majdnem Oscar-díj átadáson éreztem magam. De az hogy is volt, hogy te már nem vagy Debrecenben? Miért is hagytad ott?

Vidnyánszky Attila munkáit mindig is elismertem, nagyon szerettem több rendezését is, de Csányi Jánossal kölcsönösen nem akartunk együtt dolgozni. Erről többet nem szeretnék beszélni.

Milyen furcsa, hogy elérkezünk egy igazán érdekes kérdésig a beszélgetésben, és akkor ott hagyjuk a balladai homály állapotában. Ha másképpen kérdezek?

Akkor sem szeretnék válaszolni.

Rendben, legyen úgy. Azóta mivel foglalkozol? Hiszen tele a világ boldog, kiegyensúlyozott független dramaturggal!

Nem hagytak cserben az igazi kollegák. Persze volt, aki eltávolodott, mert már úgymond „nem voltam helyzetben”; nekem ugyanis valóban szabad kezet adtak a kortárs bemutatókkal kapcsolatban, még ha néhány esetben a rendezők kiválasztásában nem is, vagy éppen a szereposztásban kellett olyan kompromisszumokat kötni, amivel nem értettem ugyan egyet, de nem én voltam az igazgató. Számomra mindig az volt fontos, hogy elmondhattam a véleményemet; ha kellett, akkor felsorakoztathattam kellő számú érvet, mint az esszéírás esetében…, de egy ponton túl már a dolog természetéből adódóan be kellett látnom, hogy nem én döntök…ha így lett volna, akkor én lettem volna a színházigazgató.

És nem akarsz az lenni? Miért is ne akarnál?!

Hát most nagyon telibe találtál. Éppen nem olyan régen kerestek meg a Barátaim, hogy mi lenne, ha… Persze, nincsenek véletlenek. A fatalizmus a lusták filozófiája; én Dethlefsen és Dahlke pszichoterápiás iskolájához tartozom, azt vallom, hogy mindent meg kell tennünk azért, amit el akarunk érni, de görcsösen ráfeszülni semmire nem lehet, mert egy idő után be kell látnunk, hogy „a Tejútról nézve semmik vagyunk”. Már debreceni eljövetelem óta építek a fejemben egy csapatot, de most aztán az elméletből talán gyakorlat lesz.

Elmélet, gyakorlat… Ezek túl nagy szavak! Min is múlik ez a dolog?

Csak olyan emberekkel csinálok színházat, akik egymást szakmailag és emberileg tisztelik. Nem kell egymást mindenáron szeretni, de az alapvető emberi tisztelet a másikkal szemben elengedhetetlen. Egy nyelven kell beszélnünk egymással, még akkor is, ha egyébként a művészi munka során, ki-ki a saját habitusából fogalmaz, rendez.

Ezek szerint ez a „dolog” valóban több már mint egy terv?

Igen. Egy kiváló csapat szerveződik, egészen rendkívüli módon.

Lehet már tudni, hogy kikből áll össze?

Erre még nem válaszolhatok.

Miért? Miért beszélünk akkor róla, ha még tulajdonképpen a világ számára még nem létezik. Azért hogy féljenek a „rosszak”? Szóval miért nem válaszolsz?

Mert a kommunikációs tanácsadónkkal úgy egyeztünk meg, hogy ő határozza meg, hogy mikor, milyen információkat tehetünk nyilvánossá. Ez az ő dolga. Mi egy olyan országban élünk, ahol sokszor nem az a fontos, hogy mit akarnak valakik, hanem, hogy kik azok…még el se olvassák több esetben a pályázatok jelentős részét , és már a neveknél eldőlt, hogy milyen döntés születik. Volt professzorom, Dr. Világhy József - akinek ugyancsak nagyon sokat köszönhetek- már az első orosz irodalom szemináriumon a lelkemre kötötte, épp egy Blok-vers apropóján, hogy egyet nagyon jegyezzek meg magamnak: nem a címke számít a lekvárosüvegen, hanem az , hogy mi van benne… Ezt Mama is csak megerősítette bennem az elmúlt évek alatt.

Töreki Attila még mindig mosolyog
 

Na igen, lehet, hogy én még alkalmazkodtam tökéletesen a honi körülményekhez. Viszont azt elmeséled, milyen színházat szeretnétek vagy szeretnél csinálni?

Jelenleg még dolgozunk, így természetesen én is dolgozom a „színházcsináló” csapat programján, de annyit elmondhatok, hogy népszínházat szeretnénk/szeretnék. Olyat, ahol a nagyszínházban a klaszikus-félklasszikus és legújabb magyar művek közül és a világirodalom szerzőinek darabjai között válogatva meg kell ismernie a felnövekvő generációnak is a legjelentősebb alkotásokat; operettben, zenés vígjátékban és musicalben egyaránt őrizni és tovább fejleszteni mindazt, amit napjainkig értéknek tarunk/tartok. A kamaraszínházban a magyar drámaírásból válogatva, valamint Szophoklésztől Racinon át egészen a kortárs magyar szerzőkig ugyancsak a legszélesebb kínálattal várnánk/várnám Nézőinket. A stúdiószínház programjába a kortárs magyar dráma és a kortárs világirodalom legújabb terméséből csemegéznénk/csemegéznék. Természetesen a gyerekektől a legidősebb korosztályig mindenkinek szeretnénk/szeretnék örömet, nevetést vinni hétköznapjaikba, átéltetni a katarzis felemelő érzését, amiről talán a görögök és latinok tudtak a legtöbbet, amikor még valóban Thália szentélyébe „léphetett be” a Nagyérdemű.

Hol lenne az a szerencsés település, ahol ez a színház testet ölt?

Ahova hívnak bennünket, ahol a mi programunk, terveink értő „fülekre” talál…

Konkrétabban?

Erről még nem beszélhetek. Azt viszont Te is pontosan tudod, hogy itt a pályázati időszak több színház esetében is.

Vagyis pályáztok?

Igen, de ne kérdezd, hogy hova, mert nem mondom még meg.

És azt elmondod, hogy most mit csinálsz éppen?

Részben „szabad úszó„ vagyok. A Ráday Könyvesházban Orbán György munkatársaként irodalmi-filmes-képzőművészeti- és színházas programokkal egészítjük ki a hagyományos könyvheti rendezvényeket. Szervezünk egy 2008 tavaszán megrendezésre kerülő Europoetica Nemzetközi Összművészeti Fesztivált. Egészen rendkívüli ember ő is, nagyon szeretek vele együtt gondolkodni. Ott is egy csapatként dolgozunk: Ica néni, Ancsa, Zsuzsi, Szandra, Bálint-ezek a nevek a Ráday Könyvesházba rendszeresen járóknak sokat mondanak, nekem pedig sokat jelentenek!

Neked ennyire fontosak az emberi kapcsolatok? Most úgy teszek, mintha nem ismernélek, de a riport nem nekem, hanem az Olvasónak készül.

Igen, Robi. Te olyan vagy, mint Valery Barátném, aki sokszor a fejemhez vágta már, hogy na „döni „-(an franszé) ő így szólít-, hogy is van ez meg az?; pedig pontosan tudja…

A családodra hogyan jut időd?

Erről Psota Irén könyvének a címe jut eszembe: Szerelmeim, Szeretteim és a Szemtanúk… nekem ez nagyon fontos!
Anyukám, Nővérem, Apukám, Mamáék , Libor Kata Barátnőm, Surányi Csabi Barátom-akit a győri színháznál ismertem meg-! ÉS A PÁROM JÓBAN-ROSSZBAN…

Ha már szappanoperálsz, akkor rákérdezek: ő is szakmabeli?

Ez már a bulvár, arról nem beszélek.

Tudtam, hogy ez lesz a válaszod.

Tudhattad, hiszen ismersz. Lőrinczy György Barátom szokott még ilyeneket mondani, meg azt, hogy majd akkor is hívjam fel telefonon, ha valami olyan előadást látok, ami a szívembe teljesen belopta magát.

És volt erre már példa?

Hajajjjjjj.:)

Gondolom, sok mindent elolvashatsz!

Irodalmár-esztéta és dramaturg vagyok, tanítok… és mivel komolyan veszem, igen szoktam olvasni. Elég cinikus a válaszom?

Ez szokatlan ma, de nem tudsz meglepni. Mennyire vagy racionális?

Csak akkor tudok szabadon „szárnyalni”, ha én többedmagammal együtt építek repülőt.

[Balogh Robert]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu