Dátum: 2019. október 21. hétfő    Mai névnap(ok): Orsolya


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Ivanovnak tetszelgő tárgy
„Amíg az új élet el nem jön, én újra és újra mondom: értsétek meg végre, hogy milyen rosszul, milyen unalmasan éltek!" – írta Anton Pavlovics Csehov, és mennyire igaza volt, azt a szerencsés tényt is beleértve, hogy nem láthatta Funk Iván rendezését a Pécsi Nemzeti Színházban, 2007. november 9-én este, mert félház előtt végigunatkozta volna az előadást a nagyszínházban.
Csehov darabot utoljára jó egy éve – 2006-ban - Berlinben láttam, egy Platonovot a Schaubühne am Lehniner Platz –onban, hatalmas tér, csupán néhány szék a díszlet, igényesen, szépen világítva, csupasz betonfalak között… Az első részben szuggesztív látomással lehengerelt Luk Perceval, de a második már kissé unalmasra sikeredett, ásítoztam – igaz majd négy órán át tartott az előadás, 11 óra felé járt már az idő, mikor véget ért.

Darabont Mikold, Zayzon Zsolt
 

Amúgy lehet, hogy Csehov is porosodik? Mármint, hogy ezért ásítoztak a pécsi előadáson is? A tragédiák finoman keverve groteszkkel, banális örültekkel, lázas antihősökkel, vagy elveszett, magukat romba döntő zsenikkel, mégis annyira emberi módon elmesélve, ahogyan Csehov tette, annyit tudva a beteljesületlen vágyakról… Ez ma már kicsit unalmas, de attól még lehet valami jól is unalmas, nemcsak rosszul. Ennyi előfeltevéssel ültem be a pécsi színházba.
Elsőre megdöbbentett, hogy még félház sem volt a nagyszínházban. De hát szeptember óta már Pécsett is szakmai jegyet kell vásárolni a kritikusnak és a színház dolgozók hozzátartozóinak is - egy évben négy jegyet írathatnak csak, így vége a tízesével érkező barátoknak, mindenki vehet magának teljes áron jegyet – ám ezzel eltűnt a nézőtérről az úgy nevezett vatta. Mármint azok, akik ingyen még eljártak színházba, de ezek szerint egy ötszázasért már nem. Legalább családias a hangulat, eztán papucsot is viszek a színházba, mégis kényelmesebb, mint cipőben eltölteni három órát, és senki sem veszi észre.

Széll Horváth Lajos, Darabont Mikolt
 

Nem tudom, a rendezői koncepció része volt-e az, hogy a színészek fél kezüket zsebre dugva hadartak, míg másuk kezükkel jelentőségteljesen hadonásztak. Triviális képe ez a helyét nem találó, pótcselekvő színésznek. A második részből kikövetkeztethető, miért pöfög a díszlet mélyéről preiodikusan némi füst – elébb azért aggódtunk páran, hátha ég a díszlet -, de nem, csak így jelenítette meg a rendező Ivanov sűrű homályát.
Az egész első rész elhibázott volt. Nemcsak mert a rendező alulvilágította a tempótlan jeleneteket, mert hiába hadartak, mégiscsak lassúdad lötyögött az előadás. Sajnos kevéssel különbözött egy operett prózabetétjeitől, vicceskedve rendesen elrippantgatott a színészek java. Remek példa erre Sabelszkij, Matvej Szemjonics - N. Szabó Sándor, aki remek színész, volt már alkalmam látni őt pontos, felépített szerepet megvalósítani, de ha nem jelölik ki számára a határokat, akkor csak egy utolsó ripacs. De nem róla szólna az előadás, hanem Ivanovról - Zayzon Zsolt, aki alkatilag magában hordozza az önemésztő intellektus színpadi megjelenítésének lehetőségét (szikár, vékony alak, kissé szemébe lógó frizurával), de ebből nem sokat árul el. Nem intellektuális, nem magával ragadó, nem érezni semmi parázslást, csak el van játszva a szerep, néhány furcsa szó megüti a fülem (Forgách András fordításából dolgoztak). Ivanov ellenpontjaként szolgálna Lvov, az orvos figurája – Széll Horváth Lajos, aki szimplán merevséggel és ordibálással dolgozott. Illetve ezt kérte tőle a rendező? Széll Horváth-ot is láttam már színészi munkát is végezni. A költséghatékonyság szempontjából egy vigyáz állásban ordító arcú bábú is képviselhette volna a szereplőt, és hangfelvételről is adhatták volna a szövegét, a díszítők pedig hozták, vitték volna.

Széll Horváth Lajos, Darabont Mikolt
 

Anna Petrovna – Darabont Mikold – vajon miért festett úgy mint egy lotyó? Pár pécsi éve alatt a fiatal színésznő elveszette az Erdélyből hozott tájszólása ízét, ám színésznői képességéből ezen az estén kevesebbet látszott, mint ringó melléből. Erre miért volt szükség? Mit akart ezzel a rendező? Szexuálisan túlfűtöttsége és betegsége mintha utalna valamire. Az előadásban ő a zsidó, a Funk az előadást ezen irányban teszi aktuálissá, vagy éppen ezáltal a szalonzsidózás által válik aktuálissá néhány tűnő pillanatra ez az Ivanov verzió.

Pilinczes József, Szabó Vera
 
N. Szabó, Darabont
 

Néha Dobó Katát megidéző hidegséget vitt a színpadra Szabó Vera Szása szerepében. Ez lehetséges rendezői koncepció? Oké, ellenpontozza a feleség szexuális vibrálását – ami pl.: pörgésben, éneklésben, földön hempergésben, Ivanov leteperésében, az orvossal flörtölésében nyilvánul meg – de szegény Szabó Verának semmi színész eszköze nem marad. A naivságot buta nézéssel és csücsörítéssel oldatta volna meg Funk Iván? A nézőtérről ez látszott.
A rendező nagyon magára hagyta a színészeket, statisztákat, a szalonjelenet némaszereplőinek háttérjátékát a gegek próbálják színesíteni, de nevetni nem sikerült a közönségnek a kidolgozatlanság miatt. A szünetben hallottam, amint a színészfotók előtt az egyik kisgyerek lelkesedik egy-egy színészfotó láttán, hogy ki melyik kereskedelmi televíziós szappanoperában szerepelt… De hát Rázga Miklós nem is játszott ma ezen a színpadon, sem Herczeg Adrienn...

Többen becsületesen megdolgoztak a tapsért (érdekes, hogy ez az unalmas előadás is kapott tapsot), mégsem tudtak sokat hozzátenni az előadáshoz. Köles Ferenc – Borkin - színpadi munkája – egy érthetetlen hangnemváltást leszámítva az első jelenetben– kiemelkedett a mezőnyből, mellette csak Pilinczes Józsefet – Lebegyev – lehet említeni, aki ugyan saját megszokott karakterét hozta, mégis színpadi jelenléte, hangütése rezonált a szereppel, példának hozok fel egy apró mozzanatot: száját megtörlendő, kitép Ivanov könyvéből egy lapot, egy hanyag mozdulattal összegyűri, s az asztalra ejti. Szóval ő rendben van. Csak dicsérhetek – ez is öröm - még három karaktert, Dudkin – Tóth András Ernő örök csehovi kallodó akárkije, Ujláb Tamás Gavrilája, aki csak kihozza az italt, de jelen van azzal, ahogy jár – és Pjotrt alakító Benyovszky Tamást, akiknek munkája egyaránt alázatos és kifogástalan – nem úgy a többi kis szerepet alakítóké, akik vagy súlytalanok, vagy esélyük sincs rá, hogy egy-egy gesztusból megsejthessük egy-egy élő figura lehetőségét. Mert, hát erről szólna Csehov, meg ez a fajta kőszínház vagy nem?

Köles Ferenc, Zayzon Zsolt
 
Pilinczes J., Szabó V., N. Szabó, Füsti Molnár Éva
 

Nagyszínházban ennyire unalmas előadást ritkán látni, ilyesmit csak bérletesekre lehet rásózni, így ez egy Pécs léptékű vidéki városban kb. tizenötször lemegy (a kőszínház az ugye üzem), aztán fél év múlva még azt is elfelejtjük, hogy létezett egyáltalán valaha. Funk Iván – e nevet eddig ifjú rendezőtitánok egyikeként hallottam emlegetni – tévedése beleillik a Pécsi Nemzeti Színház elmúlt évtizedes pályaívébe, amelyet kritikusként egy-két emlékezetes előadást, mint pl.: Szikora János Pillantást a hídról rendezését vagy egy-egy rendhagyó szobaszínházi előadást kivéve - volt szerencsém végigunatkozni.

A 2007. november 9-én, péntek este, a félig sem töltött nézőtér előtt zajló előadás nosztalgiahullámot váltott ki belőlem. Még egyetemistaként a Pécsi Campus kéthetilap oldalain is csak kritizáltuk/szidalmaztuk a Pécs Nemzeti előadásait, pedig akkor itt játszott Vári Éva, Újvári Zoltán, Vincze Gábor Péter, Bellus Attila, Kőszegi Ákos, Barkó György, vagy a még nem ripacsba áthajló Besenczi Árpád, de említhetek még későbbről fiatal színészeket: Melkvi Bea, Lázár Balázs… Most már színész is alig van. Fillár István elment, maradt Lipics Zsolt és Stubendek Katalin. Talán jót tenne a színháznak több mint tíz esztendő után az igazgatóváltás, úgy hírlik Balikó Tamás komoly csapattal pályázik a budapesti Nemzeti Színház igazgatói posztjára, és akkor nem csak nyáron, tíz napig lenne progresszív Színház ebben az épületben, a POSZT idején.

[Balogh Robert]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu