Dátum: 2019. október 17. csütörtök    Mai névnap(ok): Hedvig


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Kell-e nevetni?
„Törekedtem a hatáskeltésre, ugyanakkor őszinte művet írtam. Nem színpadban gondolkodtam, hanem papírban” – mondja Jónás Tamás (fotó) oidipuszi témájú Lélekvesztő című darabja kapcsán. Művét Tóth József adaptálta színpadra első rendezésében, amely bár ifjúsági előadásként főként a 16-18 éves korosztálynak szól, nem törekedett a szöveg lebutításával a durvaságok tompítására. „A Lélekvesztő bemutatásával fontos tapasztalatot szerzünk arról, hol húzódik az ifjúsági színjátszás határa” – állítja.
ÉVA Ma hogy alszunk?
ANYA Hogy aludnánk?
ÉVA Ki kivel? Figyelni kellene egész éjjel Sanyira! Hátha rosszul lesz. Vagy rosszakat fog álmodni. Belső vérzése is lehet. Ilyenkor kell valaki, aki megnyugtassa. Egy anya!
PÉTER Én szívesen alszom Sanyival.
ANYA Dehogy alszol! Majd... majd Éva!
ÉVA Én? Én aludjak Sanyival, hogy te Péterrel alhass?

Egy fiú ül a tér majdnem-közepén ócska karosszékben, egyedül, mozdulatlanságba merevedve. Mellette asztal, mögötte vaságy, jobbján valaha jobb napokat látott fotelágy. Körös-körül rendetlenség és az a fajta sötétség, ahol az ember bár nem látja, érzi a piszkot. Női arc tűnik föl egy keretben a színpad hátsó falán, beszél, eltűnik. A tévé bekapcsol, felcsendül az esti mese dallama. A mese ma egy hülyegyerekről szól. Egy béna és hülye gyerekről, aki egyszer elhatározta, hogy mindig nyerni fog. Aztán, ki tudja, hogyan, így is lett.

 

Négyen lakják a színpad nyomorúságos putriját: Anya (Erdei Juli), lánya, Éva (Alexics Rita), meg fiai, Péter (Krausz Gábor) és Sanyi (Ruszina Szabolcs). Anya alkoholista, nem mellesleg bódultabb estéken Péterrel bújik ágyba. Sanyi csak simán fogyatékos, Éva viszont némileg feslett erkölcsű (anyja az érzékletesebb „faszszopó” kifejezést használja), és mint konkurencia lép fel Anyával szemben a Péterért folytatott harcban. A színen feltűnik egy víg kedélyű orvos (Gazdag László), egy a víg kedélyű orvosokat szemmel láthatóan kedvelő gyámügyes (Sallai Virág), meg egy nem kimondottan eszes, de annál nagyobb fantáziával megáldott rendőr (Mészáros Tamás) – csak hogy arról is valamit, mennyire normális az, aki a kinti világból jött. Ha már fantázia: a putriban többször elhangzik a Hófehérke-történet saját szájízzel előadott parafrázisa is. Világos, ez a világ már nem hisz a tündérmesékben, ez a világ az életnek hisz úgy, ahogy az adatott. Például az egyik „igazi” mesében Éva-Hófehérkét mind a hét törpe meg az összes erdei állatok is megdugják. (Még talán a vadász is, bár ezt nem tudni biztosan.)

 

Változik a kép: a bolond Sanyi két kézfeje vitába keveredik egymással, a bútorokra meg a bútorok elé fehér szövet kerül, a szereplők mesefigurákká változnak: Évából Hófehérke, Anyából Királynő, Péterből Királyfi, Sanyiból pedig Udvari bolond lesz. Megváltozik a nyelv is: a szereplők lírában szavalják patetikus, néha humoros, jobbára filozofálgató szövegeiket. Megjelenik a zebracsíkos zakóban feszítő Remény (Kormos Gyula), színpadra lép a rendőringes Véletlen (Mészáros Tamás).

Sok jó ötlet, sok jó poén, mégis van valami baj. A lerobbant putri lerobbant lakóinak még van története: külön-külön, meg együtt is van. Ott humor nélkül nem lehet, mert megfullad az ember – még akkor is, ha a szereplők csak mint a nevetés forrásai vannak jelen, ők maguk nem nevetnek. A testet öltött fogalmakkal éppen olyasmi lép színpadra, ami az indító jelenet valóságából a legkevésbé sem következik: egy szürrealisztikus világ, ahol Remény és Udvari bolond Istenről és önmagáról cseveg kedélyesen. A verses nyelvezetre való áttérést szokni kell, a téma és a cselekménytelenség viszont nem segít ebben. A zenével, tánccal, énekkel tarkított párbeszédek nem teremtenek feszültséget, így a humornak egészen más szerep jut: a figyelem fenntartásának szolgálatába lép. Bár a párbeszédek középpontjában az érzelmi mozgatórugók elemezgetése áll, a szövegekbe beszüremlik a közélet néhány divatosabb eleme, komoly és komolytalan vegyítésével sajátos diszharmóniát teremtve. A kérdés persze az, mennyire szerencsés, ha meghatározott időközönként nevetségessé válnak az addig elmondottak, azaz ha az előadás egyik fele kiröhögi a másikat? Vagy másképpen, ha az emelkedett téma csupán egy poén előkészítéseként fogható fel? Ironikus az előadás végén a késelős jelenet is: a leszúrt figurák nem összeesnek, hanem elsétálnak, akár ha egy szereplőválogatáson jártak volna. A Véletlen távkapcsolóval állítja meg, pörgeti vissza és játszatja újra az eseményeket. Lehetett volna így is, persze, csak hát a látvány röheje feledteti a mondanivalót. Biztos, hogy ez volt a cél? Az előadás azt sugallja, semminek sincs igazi súlya. Így hiába remek például Ruszina Szabolcs bolondja (feledtetve Sanyi-figuráját), és hiába telitalálat Mészáros Tamás rendőr- és Véletlen-alakítása, ha önmagukban nem állnak meg, egységbe meg nem tagozódnak; ha egyszer színpadra kerül a Föld-, a Tűz- és a Víziszony, akik amúgy mit akarnak, és különben is. És hiába erős az előadás záró jelenete, amikor az Udvari bolond visszavedlik magányosan ücsörgő, fogyatékos Sanyivá, ha újra felhangzik az esti mesét jelző dallam. És megint nevetni kell.

 

Éva/Hófehérke Alexics Rita
Anya/Királynő Erdei Juli
Péter/Királyfi Krausz Gábor
Sanyi/Bolond Ruszina Szabolcs
Orvos/Fehér Manó/Földiszony Gazdag László
Gyámügyes/Fekete Manó/Tűziszony Sallai Virág
Rendőr/Véletlen/Víziszony Mészáros Tamás
Remény Kormos Gyula

Író: Jónás Tamás
Rendező: Tóth József
Dramaturg: Kovács Kristóf
Zene: Bornai Szilveszter
Bábjelenetek: Szívós Károly
Mozgás: Horváth Veronika
Tervező: Orosz Klaudia
A rendező munkatársa: Tolnai Edina

[Göndöcs Tamás]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu