Dátum: 2019. október 14. hétfő    Mai névnap(ok): Helén


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Bendők mélyén
Az ARTUS - Goda Gábor Társulata kettős bemutatóval jelentkezett a Művészetek Palotájában, a Nemzeti Táncszínház színpadán. Feladva függetlenségüket az impozáns intézmény gyomrába merészkedtek, hogy jó néhány vendégművésszel kiegészülve elkészítsék a talán leghíresebb Grimm mese, a Piroska és a farkas gyerekeknek és felnőtteknek szóló színpadi változatát.
Gyakorlatilag egy mű készült, de két külön előadás, amiket csak apró eltérések hangszerelnek a kicsik és nagyok számára. Így egy érdekes színházi kísérlet kerekedett, ahol a felnőtt néző egy alternatív, harmadik szerepbe helyezkedve érheti el a legteljesebb befogadói állapotot.

 

A Piroska és a farkasok című gyerekelőadás túl hosszúra nyúlt (valamivel több, mit egy óra) és narrációja, annyira kuszán töredezett, ismétlésekkel terhelt, hogy a 8-12 éves közönség elveszítette a türelmét, belefáradt a valóban szemet gyönyörködtető produkcióba. A Farkasok társasága című szűk, egy órás felnőtt előadás pedig, a gyerekeknél kiválóan működő elemeket fölöslegesen ülteti át a felnőtt verzióba. Feledhetetlen színházi élmény viszont felnőtt fejjel végignézni a gyerekelőadást. A színpadon az infantilitás csírája sem bontakozott ki, a kortárs tánc, a cirkusz, az opera, a színészi játék, a látvány és a briliáns humor a gyerekek feledhetetlen kommentárjaival, aktív energiájával szárnyakat kapott. Nem csupán egy mesét láthat a felnőtt néző, hanem magát a mesélés tejességét tapasztalhatja meg: s gyermeki recepció és a magas szintű művészi munka a szeme láttára bontakozik ki és olvad egyetlen textúrává, előadássá.

 
 

Sötétség borul a nézőtérre és kétszáz gyerek teli torokból sikít, hatásos nyitány egy neo-operához. Mikor feljön a fény, egy magasba nyúló márvány piedesztára állított hófehér, angyalszárnyú, tollas kalpagú férfi hatalmas fehér puskával a kezében csengő tenor hangon énekel: „Én vagyok a nagy vadász”. Csapó József operaénekes, a vadász szerepében egy szórakozott isten mindenhatóságával tekint le a játékra. A klasszikus gyermekszínházi szituáció –a vigyázz, a hátad mögött– kőből faragott fenyegetettsége. Nem gonosz ő, inkább egy kívülálló, aki nem tartozik a mese életszerű figuráinak sorába, nem befolyásolják ösztönök, érzelmek, sosem céloz, mégsem téveszti el a célt. A másik hasonló figura Ágens a nagymama szerepében, Csapóval ketten énekelnek (nem most először lépnek fel egy színpadon), latin nyelvű áriáik, a nagyanya tekergő, sötét, népi altatója, a vadász groteszk trillái mind az elkerülhetetlen fátum baljós útjait éneklik meg. Márkos Albert ezzel szemben egy ütemesen pergő, fülbemászóan dallamos, rajzfilmszerű gesztuskövető hangzásvilágot állít ellenpólusként. Az operai trilláktól a zenekari tusig gazdagon leíró a paletta.

 
 

A Nagyanya, Anya és a kis Piroska nemi és vérszerinti köteléke szeretet- és függőségi kapcsolat. Az előadás elején kézen fogva, egy mozdulatsort ismételve vonulnak a nézők felé. Ágens ledobja köpenyét, mint egy dacos öregasszony, egy szál pendelyben folytatja útját, Piroska szerepében Réti Anna kúszik mellette, még nem tud lábra állni. Gold Bea, mint anya, a két nő közt őrlődő szürke eminenciás, újra és újra felöltözteti az anyját, védené lányát a ledér előképtől. De gondolatban, tudatuk sötét útvesztőiben, már mindketten leléptek a helyes ösvényről. A nagyanya körül bezárul a rengeteg, Piroska alatt pedig, fut az út, még ha egyhelyben áll is kifut alóla a talaj. A mozgó járdák használata, a kényszeres úton levés hatásos szimbóluma. Goda Gábor koreográfiájában a legkülönfélébb mozgások: siklás, cikázás, küzdés, sodródás változatos talaja. A bolyongás az előadás alapmotívuma. A néha kicsit tágasnak is tetsző térben gyakori a céltalan haladás, például a nagymama le-fel sétál a színpad hátsó részében, a vég felé sántikál, Piroskát pedig, a végzete felé vezeti az útja.

 
 

A kőoszlopon álló angyal és a mozgójárda mellett, a harmadik és talán leghatásosabb látványelem az élő erdő. A látványtervek Árvai György a jelmezeket Lőrincz Kriszta készítette. Magas bambusz rudakon közlekedő fakabátok, tölgylevelű viaszkos vászon frakkokban vonuló, dülöngélő, összekapaszkodó gólyalábasok. Mozgásuk precízen megrendezett. A piros almát csodálkozva termő tölgyek jóságától, a nekiiramodott entek pusztító tömegéig kifejező a játékuk. A felnőtt előadásban gólyalábukra taposva, ügyes akrobatikával Piroska a koronájuk közé mászik, és onnan figyeli ki anyja szeretkezését egy ordas férfival. Bakó Tamás és Gold Bea tánca finoman erotikus, de leválik a történetről, ahol az anya sem ez előtt, sem ez után érdemleges szerephez nem jut.

 

És itt vannak a farkasok, a fák homályában megbúvó árnyak, piros szemeik árgus, szerelemtől izzó tekintete, mint megannyi féklámpa világít a sötétben. De hamar kiderül róluk, ártalmatlan kivert kutyák, szegénylegények, táncosok, akrobaták, zsonglőrök, amolyan csepűrágó népség. A szabadság vándorai, vadlovat terelő juhászok. Heten vannak, de nem, mint a gonoszok, hanem – mint a közönség soraiból valaki szóvá tette – a törpék. (A Grimm mesék másik erotikus férfi társasága.) Egy jókora fehér plüss lóval vágtáznak le-fel a színpadon, megtestesült szimbólumuk ez a kedves patás. Szász Dániel és Gergely Attila színes bogyókat varázsolnak elő a ló hátsójából, másik két ügyes kezű koma pedig, ezzel a 10-15 labdával zsonglőrködik. Mikor azonban feltűnik az arra járó leány, megkergül a vidám kis társaság, buzgó udvarlásba fognak, virágcsokrok, korcsolya a tavon, szalonzene, átható ölelések, pajkos kézrepacsik, Barbie combba mélyedő kéjsóvár harapások. A magányos vágy legszebb képe, a színpadon valaha látott legszebb önkielégítés, mikor két táncos egy nyakba akasztott táblán, melyen kicsiny fehér abrosz és fém lábos található, szépen bekanalazzák egyik kezükkel a másikat. Eközben ringó táncot lejtenek a földön, szomorú kubikusok, egy valamirevaló nőnek kedve támad megvigasztalni őket. Piroska sincs ezzel másképp, végül beadja a derekát, de ha szépszóval nem adná, elvennék erővel, mert az éhség mindent legyőz: -Éhesek vagyunk, enni akarunk – kis piros lábasaikat verik a földhöz a farkasok, körbeveszik a lányt, és neki-neki ugorva két vállra fektetik. Hogy mi történt, az csak nézőpont kérdése. Elemésztette, vagy kivirágoztatta Piroskát a szenvedély? Talán mindkettő egyszerre. Mindenkinek jut belőle egy falatka, de végül az őt beborító lábasok sziromként nyílnak ki arca körül. A farkasok szoknyája szegéjére kötik edényeiket, a lány pedig, csak pörög-pörög, vörös ruháját kifeszíti a súlyuk. Anyja tekintetére hirtelen megfékezi a táncot, a zörgő fémek hangosan testéhez csapódnak, és ahogy kikullog a színpadról repedten kongva harsogják szégyenét.

 

A szexualitás ábrázolása csak árnyalatnyival volt felfokozottabb a felnőtt előadásban. A nagymamán éppúgy látszik mindkét változatban, hogy egykor szívét neki is farkasfogak faragták keményre. A félmeztelen, vagy villanásnyira teljesen csupasz testek már-már diszkrétnek mondhatók a kortárs színpadokhoz képest. A képletesen és finoman ábrázolt vágyak energiái a gyerek darabban is bennmaradtak, a gyerekek számára is világos módon. Megértik, hogy miről van szó a saját életkorának megfelelően. A mellettem ülő kislány berzenkedett, hogy miért kell ölelkezni, miféle nyálas történetet ez, mikor ő tudja, hogy úgysem fog soha csókolózni, mert az undorító dolog. Pedig egy csók sem csattant, csak néhány kísérleti ölelést láthattunk, mely eldönti, ki legyen az igazi. Az előadások ebben is követték a konvenciókat, hogy végül csak egy maradhat.

 

De ki dönt? Talán Piroska? Szegény, hiába ő a körülrajongott ivarérett serdülő, erről szó sincsen, fogadja a bókokat, amíg bírja, de a legerősebb farkasé lesz a teste, aki kapja marja.
Alázattal babonázom,
Keblem mélyig bezabálom,
Szőrme ágyon mély az álom,
Dúcba ázzon, meg ne fázzon.
Ki dönti el, ki legyen a farkas és ki az áldozat? Maga az előadás szólítja meg a közönségét. Álljunk meg, mi folyik itt? – kérdezi egy szakasztott Woody Allen formájú ember berohanva a színpadra. Nyakában beléptető kártya: ő a Meseellenőr bácsi. Ez így leírva is rosszul hangzik, de köszönhetően Méhes Csaba lélekjelenlétének a kétszáz gyerekkel farkasszemet nézve leküzdötte a nehézségeket és sikeresen kommunikált velük. Előcsalva a mesélés valódi sajátosságait: a frappáns gyerekmondásokat, amik színesítik, teljessé teszik a történetet. Rákérdezve az előadás egyes elemeire láthatjuk, hogy a gyerekek tudják, hogy a gólyalábasok a fák; a fehér ló úgy kerül a mesébe, hogy pont ilyen lova volt Sziszi királyfinak is (?); és hogy a zsonglőr bácsi azért tud olyan ügyesen labdázni, mert gyerekkorában bohóc volt. Miután mindez tisztázódott megszavazták a hét farkas közül, ki legyen az igazi. Mihelyt megtudtuk az eredményt a vadász puff, lelőtte az illetőt. A gyerekek nevettek, de mikor a következő szavazásra került a sor, többen is feltételhez kötötték közreműködésüket: csak akkor, ha a vadász nem lövi le a farkast. Mert mit is játszunk, akire szavazunk, az meghal? Ilyen ez a játék: a farkasokat lelövik. A vadász célba lő, mint a vurstliban, azok meg egyesével beledőlnek a gödörbe, a fehér lovat is komótosan agyonlövi – mert a lovakat lelövik, ugye. A gyerekelőadásban még Pegazussá válik, helyet cserél a földre szállt vadásszal, és megörökli szárnyait. De a felnőtteknél már nincs mesebeli feltámadás, amit lelőttek, az halott. Akár a Woody Allen szerű stand up komikus, aki balszerencsés módon a felnőtt előadásban is felbukkan, túlmagyarázott, erőltetett végül kínos percek után, mindenki számára megváltás, az egyetlen értelmes halál a játék során, mikor a vadász lepuffantja. Nem úgy szegény farkasok végórája, kiknek hűlt helyén márványlapok sorakoznak. Piroska most már útra készen áll a sírok mellett, kezében a kosárka: bor és kalács. A felnőtt előadás végén a sírgödörből elő-elő szökell a kiválasztott farkas, megfeszített csupasz férfitestét a stroboszkóp villanásai szögezik a levegőbe. Farkasáldozat a bárányokért.

[Fehér Anna]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu