Dátum: 2019. október 20. vasárnap    Mai névnap(ok): Vendel


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

SZASZSZ mindenkinek
A XIII. Szegedi Alternatív Színházi Szemle megküzdött minden baljóslattal. A kánikulával a Mars téri piac U pavilonjában [hullámlemztelenítő doboz], és a szegedi bölcsészkar belső udvarának gangján, hogy Peer Krisztiánt idézzem „ráncosra izzadt az ujjbegyünk” a rekkenő délutánokon, éjszakánként pedig a selymes futrinkák rajzottak, apró fekete kitinpáncéljaikkal befedték a várost.
Idén először az úgynevezett „KIEMELT MEGHÍVOTT”, vagyis Goda Gábor az ARTUS művészeti vezetője válogatta össze a szemle programját, mutatta be saját társulatát, munkásságát, és fémjelezte a Szemlét. A hét folyamán a szakmai beszélgetések egyre gördülékenyebbé váltak, és az előadásokon nőt a nézők állóképessége. A díjkiosztó gála már egyenesen baráti hangulatban telt, Kárpáti Péter (színműíró, dramaturg) felköszöntötte a másik két születésnapos zsűritagot Forgách András író, műfordítót, és Podmaniczky Szilárd írót, publicistát. És Peer Krisztiánt, aki aznap lépett krisztusi korba és a Szemlén egy performansz keretében keresztre is feszítették.

Peer Krisztián keresztje a Landscape – videóáldozat című performanszban
 

Végül minden megpróbáltatás ellenére, vagy épp emiatt az időszerű beszélgetések, a rezonanciák Szemléje lett ez az idei, épp ezért a díjkiosztó után a három zsűritaggal beszélgettem:

Forgách András,Kárpáti Péter, Podmaniczky Szilárd
 

Hogyan zajlott a zsűrizés? Hét díjat osztottak ki, a nyolcadik a kritikusok díja. Minden évben más a kategóriák elnevezése, beszédes, találó mondatokkal jutalmazzák a nyerteseket, mintegy pontosítva az odaítélés okát, miértjét.

Forgách András: Ez az én rögeszmém, hogy a díjba belefoglaltasson egy sajátos megnevezés, ne csak az általánosság. Tavaly fejlesztettük tökélyre ezt a rendszert Simon Balázzsal, de talán most jobbak a nevek. Ez nem kérés volt a fesztivál részéről, hanem saját kezdeményezés, – három íróember, ettől nem lett könnyebb, mindenesetre törtük a fejünket.

Kárpáti Péter: Azért itt speciális helyzetről van szó. Már az is extrém, hogy a fesztiválon nagyon kevés az előadás, összesen tíz lett meghívva - ennek anyagi okai voltak - de abból is csak kilenc volt itt, mert a Szentkirályi Színházi Műhely A Kilimandzsáró hava című előadása betegség miatt elmaradt. Goda Gábor többet szeretett volna meghívni. Sokkal szélesebb volt a merítés, például a Krétakör Jég című produkciója is eredetileg a program része volt, és ezen kívül még jó néhány előadás jelen lett volna, ha lehet egyeztetni, vagy megvannak hozzá az anyagi keretek. Más fesztiválon ahhoz szoktunk hozzá, hogy sok előadásból kevés a jó. Itt ez fordítva van. A kilenc előadásból hét egészen kiemelkedő, díjat érdemelt, és egy másik zsűrivel, egy másik konstellációban a hétből bármelyik megkaphatta volna a fődíjat. Egész különlegesen értékes volt a program.
A zsűrizésnek nem az a lényege, hogy az ember ad egy plecsnit, hanem a díjak által összegezve elemeznünk is kell a fesztivált, ami minden évben tökéletesen máshogy alakul ki. Most az a speciális helyzet volt, hogy olyan előadások kerültek ide, amelyek műfajilag nehezen meghatározhatóak, hogy ez most tánc vagy színház, performansz vagy micsoda. Fura egyvelegek, színtézisek érkeztek, ez volt az igazán izgalmas. Ezen belül természetesen voltak kiemelkedő egyéni teljesítmények, de most nem ez volt a jellegzetesség, ezért nem is egy-egy személynek, hanem alkotócsoportoknak adtuk a díjakat. Ahhoz pedig, hogy ennek valódi értéke legyen, pontosan meg kellett fogalmazni, hogy mi az, amiben kiemelkedőnek tartjuk a munkájukat. Ezért tartom jónak András ötletét, hogy ne csak „osztályozzunk”, hanem írjunk mellé valamit.

Három író van a zsűriben, abból ketten egyenesen drámaírók. A ˝prózai˝ előadásokat – amit egyedül talán csak Zsótér Sándor rendezése képviselt – nem hiányolták a válogatásból?

Podmaniczky Szilárd: Nem, ezt nagyon egyszerűen le lehet fordítani, ahogyan az irodalom is egy fajta nyelvet használ, úgy ezek az előadások is felépítenek egy nyelvezetet. A kortárs irodalom, kortárs táncművészet, vagy éppen a performansz, eléggé hasonló dolgokról beszél, még ha más nyelven is. Tulajdonképpen itt nyelvolvasási kérdésről, képességről van szó.

Forgách András: Minden művészeti ágon belül – és a színházat, most globálisan tekintsük egy művészeti ágnak – vannak bizonyos területek, amelyek érzékenyebbek a többinél, mintha ott történne valami. Azokban az előadásokban, amik itt voltak, mindben történt valami, aminek a színházban történnie kellene. Engem egyáltalán nem érdekel, hogy mit látok, pantomimtől kezdve az operáig, ha történik benne valami fontos, ami megváltoztatja, mondjuk egy műfaj arculatát. Amit én úgy nevezek, hogy a legérzékenyebb előadások, azok itt voltak idén. Nekünk az volt a dolgunk – ami nem könnyű –, hogy egy rövid időre szóló hierarchiát felállítsunk. Megpróbáljuk ezt az érzékenységet meghatározni a díjakkal. Ennek a ceremóniának nem az a lényege, hogy valaki egy oklevéllel és nagyon kevés pénzel gazdagabb lett, hanem az elmúlt hetet egy keretbe helyeztük, egy perspektívába. Nem hiányzott a prózai színház. Nagyon szép előadás a K. MAMA, – egyébként ez sem egy szokványos előadás – ha akarom, akkor egy zenés színház, ha akarom, akkor egy happening, mert egy olyan helyszínen játszódik, ami különben nem alkalmas a színházra. Nekünk arra kell figyelnünk, hogy történik e valami az előadásban. Mindegyikben, az Andaxínházban is, amelyet nem díjaztunk, ott is az alapgondolat nagyon erős volt és érzékeny, vonatkozik ez a Landscape című performanszra is, amiről egy kitűnő beszélgetés kerekedett a szakmai vitán.

A prózai színház nagyobb megjelenése nem esztétikai szempontból, hanem talán strukturálisan erősítette volna a szemlét. Gondolok arra, hogyha a népszerűségüket szélesebb körben megalapozott társulatok, előadások jelentkeznek, kitágítják, és pontosabbá, tudatosabbá teszik, hogy mit értünk az alternatív színház esztétikájának érzékenységén. Épp Forgách András beszélt úgy a szakmai beszélgetésen Zsótér Sándorról, mint a magyar színház klasszikusáról. Miközben ezzel egyetértek, mégis ellentmondásosan hangzik, hogy az alternativitás és a klasszikussá válás nem kizárólagos fogalmak.

Forgách András: Az alternatívot az alternatívok tagadják, énnekem mindegy, engem nem érdekel; egy félórás előadás, amiben egy lány táncol, ugyanolyan jelentőségű lehet, mint Shakespeare: Hamletje. Ugyanazt az intenzitásszintet, jelentésgazdagságot tudja elérni. Ilyen értelemben különbség nincsen. Zsótér Sándor az Operaházban a Nemzeti Színházban, a Vígszínházban rendezett, Kossuth díjas, a Főiskolán osztálya van, színész, az utolsó Filmszemlén a legjobb színész alakítás díját kapta. Minden lehetősége megvan rá, hogy a módszere minden dimenzióban éljen, nem lehet mondani, hogy az alternativitása nincs jelen. Én magam nem szeretném, hogyha most mindenki Zsótér előadásokat rendezzen. Szemünk előtt épült fel ez a rendkívül értékes életmű, és azt várnám egy másik rendezőtől, hogy egy másik típusú gondolkodást juttasson ilyen magaslatokra.

A közönség és Zsótér Sándor meg a mankó
 

Kárpáti Péter: Azt hiszem, hogy Zsótér Sándor sem szeretné élő klasszikusként képviselni ezt az életművet, hiszen egy kereső emberről van szó, aki folyamatos inspiráló válságban van, mint minden jelentős gondolkodó művész, és hogy milyen úton fog tovább haladni, az tökéletesen kiszámíthatatlan. Az „alternatív” és hasonló címkék nem igazán jók, nem használhatóak. Egy fogalmat tudnék találni, ami valamiképpen összebékítheti ezt a sok-sok meghatározást, szerintem ez a szabadság. A belső alkotói szabadságot természetesen aztán manuálisan is érvényesíteni kell, a dolgoknak a létrehozásában. De hogy ez hol történik, egy pincében vagy egy megyei színházban, ez nem meghatározó. Ilyen értelemben Mohácsi Jánosnak is természetes helye lenne egy ilyen fesztiválon, és mindazoknak a rendezőknek, akiken azt látjuk, hogyha van egy rögeszméjük, ha kő kövön nem marad, akkor is kiharcolják.

Az utolsó alternativitással kapcsolatos kérdésem Goda Gábor véleményéhez kapcsolódik, azt mondta az első szakmai beszélgetésen, hogy szerinte nem létezik olyan, hogy alternatív közösség, az alternatívok közössége. Osztják a véleményét?

Goda Gábor a szakmai beszélgetésen
 

Forgách András: Gyakorlatilag az alternatív definíciója azokra a társulatokra alakult ki, akik kevés pénzt kapnak, és emiatt nem biztos körülmények között dolgoznak, ezért a közönségük is elég speciális. Ez egyáltalán nem definiálja azt, hogy ők művészként milyen jelentőségű, milyen dimenziójú előadásokat hoznak létre. Ilyen értelemben Van Gogh alternatív festő volt, mert életében egyetlen festményt adott el, és a bátya pénzelte, szóval körülbelül ilyen az alternativitás ma. Ez nem minősíti magát a műalkotást, inkább egy életformáról beszél. Olyan ernyőszervezet tagjai vannak itt a Szemlén, ahol ilyen típusú társulatok tartoznak össze. Ide nem tartozik a Krétakör, nem tartozik a Zsótér, nem tartozik a Pintér, de őket is rendszeresen meghívják ide, – legfeljebb nem tudnak eljönni– mert az alternatívok gondolkodását – ahogy a Péter nagyon szépen mondta – ezt a szabadságot képviselik. Ha az ember szegényebb és nincsen egy erős nyomás rajta, hogy bizonyos közönségigényt ki kell elégíteni, nagyobb szabadságfokkal dolgozhat, minthogyha ki kellene szolgálnia egy magas jegyárat kifizetni tudó közönséget.

Podmaniczky Szilárd: Bár én nem vagyok színházi szakember, de úgy látom, hogy az alternativitás valamiféle hagyományhoz képesti alternatívát jelent. Az itt szereplő előadóknak vagy társulatoknak a módszerei, a dolgok megközelítése, azok mind eléggé egyedinek tűntek. Ugyanakkor mind olyanfajta gondolkodás, ami a ˝hagyományos színházi gondolkodástól˝ eltér. Akik nem szokták, vagy szokhatták ezeket az előadásokat, azok előfordulhat, hogy nem a megfelelő kulccsal ülnek be a darabokra, nem biztos, hogy tudnak velük mit kezdeni.

Tehát magát a közönséget is definiálja az alternatív színház.
Igen; ha nem is közössége, de világa van az alternativitásnak.

Kárpáti Péter: Közösség is van, egy ilyen fesztivál nagyon erős, összetartó közeg. Hiába mondja tehát Goda Gábor, hogy nincsen, ebben a pillanatban ő volt az a közösségteremtő akarat, amivel sikerült is létrehoznia egy olyan összhangzást, ami legalábbis egy hétre a közösség a látszatát kelti.

Balog József, a fesztiválok művészeti vezetője szokása ellenére az idei megnyitó ünnepségen nem jelentette be előre minek a mentén, minek a szellemében teljen el az idei szemle. Csak a találkozások, a rezonanciák szükségességét emelte ki. Hogyan rezonálnak a látottakra, mi volt a XIII. SZASZSZ jellegzetessége?

Forgách András: Goda világkép. A szemle első napján láttuk az ő színházát, a Sztélét, nagyon szépen végiggondolt előadás, amiben digitalizált képet használt, rávetült a háttérre ábrázolva a szellemes, jól artikulált jelenetekre osztott előadást. A beválogatott előadásokban is feltűnt a videotechnika, látszott, hogy ez vonzza a válogatót; táncszínházak domináltak, – kiszámoltam, hogy 6:3 a táncszínházak javára, de az a három produkció is, ami nem tánc benne van a Godai univerzumban. Ha például a Landscape című performanszt nézzük, emlékeztet az ő gondolkodásmódjára, nevezetesen, hogy van egy vetített képi világ hátul, és előtte van egy testi világ, ez vonatkozik a TÁP Színház előadására a Keresőkre is. Nyilvánvaló, hogy Goda Gábor, nagyon bátran, a saját gondolkodásához hasonló előadásokat válogatott össze. Ha valamit külön lehet venni, és ami az érzékenységét dicséri, az pont a K. MAMA, ami egy másik világ. De megérezte ő is azt, ami ennek az előadásnak a varázsát adja, és ez pedig a tér, az, hogy egy semleges helyszínen, egy bérház belső udvarán elő lehet adni egy bonyolult polgárháborús-világháborús történetet tiszta eszközökkel. Különben az összes előadásban megtaláltam a saját gondolkodásának domináns elemeit.

Kárpáti Péter: Ez volt a határátlépés fesztivál. Szinte minden előadásról elmondható, hogy jelentős alkotó vagy alkotócsoport hozta létre, olyan, amelynek a maga területén már komoly hitele van. De mindegyik beölel, magához vonz egy vagy kettő, három olyan más területet, amellyel eddig nem foglalkozott, vagy kevesebb tudása van róla. Például a TÁP Színház! Egyszer csak készít egy teljesen összefogott, pontos ritmussal megszerkesztett előadást, nem erről voltak híresek. Aztán a Woyzeck-koncert, nem arról volt híres a Fehér Feri (fotó), hogy jó zeneszerző és színész, hanem hogy fantasztikus szólótáncos. A Ladányiék - Ivo Dimcsevvel - valami egészen új úton a fizikális színház koncepciójával kísérleteznek. Árvai György munkájára ugyanez a határátlépés vonatkozik, ahogy majdnem az összes előadásra. Van közöttük egy, Réti Annáé, a fiatal táncos-koreográfus még csak most keresi önmagát, ő az elején van egy útnak - itt a határátlépés tulajdonképpen az, hogy hogyan lehet elindulni egy olyan úton, amelyen idáig még senki nem járt.

Emberi maradványok – Pre Actio
 

Podmaniczky Szilárd: Én minden előadásban megtaláltam egy kis költészetet, volt mindegyiknek egy kis poétikája, ami a legapróbb magja az előadásoknak. Valahol a legmélyén arról szólnak a darabok, hogy hogyan tudja a táncos, a színész meghatározni magát ebben a világban. Ez legkarakterisztikusabban a Pre Actioban jött ki, a robbantós jelenettel, de ugyanez jelentkezik Réti Annának a táncában is, lehet hogy azért, mert ő ennek az útnak az elején van, nyersebben tudta megmutatni a saját megjelenési formáját a világban, és ennek alapján sorolhatnánk a többi előadást is.

Kapcsolódó linkek:
   • A díjazottak névsora
   • Hontalan Iván Hőalter című írása a teraszon
   
[Fehér Anna]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu