Dátum: 2019. október 22. kedd    Mai névnap(ok): Előd


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Ányától Ranyevszkájáig
Volt egyszer egy emlékezetes vizsgaelődás az Ódry Színpadon. A Cseresznyéskert, 1983-ban. Külön(ös) ízt és rangot adott a produkciónak, hogy Horvai István osztályfőnök-rendező Ranyevszkaja szerepére Béres Ilonát hívta meg a végzősök közé. Az ő lányát, Ányát Eszenyi Enikő (fotó) alakította, a Vígszínház március 17-i bemutatóján Alföldi Róbert rendezésében Ranyevszkaját kelti életre.
Azóta Eszenyi nem találkozott Csehov-szereppel. Pedig az elmúlt, közel negyedszázad során szinte mindent eljátszott. A naivától a szubrett-primadonnáig, a groteszktől az abszurdig, Shakespeare-hősnőket, tragikus sorsú asszonyokat a klasszikus és a 20. századi drámairodalomból. Most itt a pillanat. A Vígszínház március 17-ei bemutatóján Alföldi Róbert rendezésében Ranyevszkaját kelti életre.

- Igen. Másodszor is a Cseresznyéskert. Híd a múlt és a jelen között. A főiskolától búcsúztunk ezzel az előadással 1983-ban. Osztályfőnökünk, Horvai Pista bácsi rendezésében bedeszkázták a főiskolát, tehát oda már nem mehettünk vissza. Ányaként mondtam: „isten veled, te ház, isten veled, te régi élet”. És valóban új élet kezdődött. Azóta eltelt huszonnégy év, s abba a színházba lépek be, ami az én gyerekszobám. A falak, a vasajtók, a régi nagy kollégák, mind arra emlékeztetnek.

- A színház a te cseresznyéskerted?

- Igen. Illetve nem csak a színházra gondolok. Mindenki másra, aki versel, könyvet ír, zenét szerez vagy képzőművészeti alkotást hoz létre, bárkire, aki kísérletezik, aki teremt valamit. De ez ma valahogy nem olyan fontos. Az üzlet fontosabb.

- Nem gondolod, hogy a változásban lévő világhoz alkalmazkodni kell? S aki nem teszi, annak könnyen bedeszkázzák a házát.

- Lehetséges. De én nem tudok ezzel a világgal azonosulni. Én a saját dolgomat szeretném tenni ebben a világban.

- Ranyevszkaja családja miért nem adja el ezt a lepusztult kertet? Miért nem parcelláztatják üdülőtelepnek?

- Itt nem a kertről van szó, hanem azokról az értékekről, arról a tradícióról, amelyet a kert szimbolizál. Én se örülnék, ha most bejönne valaki, és azt mondja, el kell adni a Vígszínházat, én pedig mehetek, amerre a szemem lát.

- Szóval nem kell szembenézni a valósággal?

- Miféle szembenézésre gondolsz? És miféle valóságra? Eladni a színházat? Ez lenne a megoldás? Főleg, ha egy olyan ember veszi meg, aki Oféliát Opéliának mondja. Ez lenne a kor szava?

- Az „orosz vonal” azért nem szakadt meg teljesen. Emlékszel egy szerelmes, szeleburdi csitrire az orosz polgárháború viharában? Kriszjának hívták.

- Naná. A Ragyogj, ragyogj, csillagom. Első komoly szerepem a nagyszínpadon, ráadásul Kern András oldalán. Imádtam.

- Csehovnál „fecseg a felszín, hallgat a mély”. Nem az az érdekes, amit kimondanak a szereplők, hanem amit elhallgatnak. Ez jelenti a legnagyobb nehézséget?

- Nem. Annak idején nagyon sokat foglalkoztunk Csehovval, s nekem Pista bácsi elemzése máig érvényes. A legnagyobb küzdelem itt a nagyszínpad. A méretek. Újra olyan terheket kell cipelni, mint érthetőség, láthatóság, hallhatóság,

- Azt hinné az ember, ezek nem problémák, hanem alapvetések számodra. Amikor a Szent Johannát próbáltad, keményen ellenálltál Taub János rendezőnek. Teljesen másféle elképzelésed volt Jeanne d’Arc-ról. Aztán végül beadtad a derekad.

- Valóban ellenálltam. Mert nem értettem, hogy mit akar. Egyik próbán közöltem vele, hogy ez nem megy tovább, jussunk dűlőre. Mire ő azt felelte, akkor fejezzük be. Ott álltam és azt mondtam magamban, úristen, itt van egy nagy rendező, milyen jogon viselkedem így. És onnantól kezdve mindent elfogadtam tőle. Ha ő mondja, a kútba is beleugrok.

- Ha Alföldi Robi mondja, akkor is ugrasz?

- Rossz a kérdés. Ugyanis itt nincs olyan bonyolult dolog, amit vakon kellene követnem. Tudom, mit kell játszani, úgy ismerem ezt a darabot, mint a tenyeremet, másrészt közös tanáraink voltak. Robi színházi munkái nem állnak távol tőlem. Amiben nem értek egyet, úgyis megmondom neki, azt ő mérlegeli, vagyunk olyan kapcsolatban.

- Előfordulhat, hogy a Cseresznyéskertet megrendezed Prágában vagy Pozsonyban?

- Nem. Egyébként korábban is fordítva szokott történni. Odakint színpadra állítok valamit, aztán idekerül. Ahogy például prágai bemutatónak kitaláltam A kertész kutyáját, s csak azt követően vittem színre a Vígszínházban.

- Sokat komolyodtál. Előbújik még az a régi kobold?

- Két éve játszottuk Milánnal az Ég és nő között című darabot, amiben végig jelen volt. Ott van a Sylviában is. Ha adnak olyan szerepet, mindig előjön.

- Sokan munkamániásnak tartanak.

- Ezt én inkább hivatástudatnak nevezném. Tudnom kell a szöveget, hogy körülöttem is példát mutassak. Nem lenne jó, ha csak súgó után tudnám mondani. Onnantól kezdve mindenki megengedhetné magának.

- Rendezőként az előadás egészére figyelsz. Amikor nem rendezel, kikapcsolod ezt a reflexet?

- Nem lehet kikapcsolni, mert van szemem és látok, van fülem és hallok. A fiatal kollégák már tudják ezt rólam, a takarásban mindig átbeszéljük a jelenetet. Ám abban a pillanatban, ha valaki ez nem igényli, akkor visszavonulok.

- Erős hitű, szilárd egyéniség vagy. Vannak-e repedések egyáltalán ezen a pajzson?

- Amikor az apukám meghalt, ott álltam fölötte, és bár folytak a könnyeim, nem sírtam. Már csak azért sem, mert öt perc múlva vissza kellett mennem forgatni, ráadásul egy igen vidám jelenetet vettünk fel. Megcsináltam. Ez önfegyelem kérdése.

- Pályakezdő éveidben kaptál hideget, meleget. Kifogásolták a hangodat, megkérdőjelezték a pályaalkalmasságodat. Előfordult, hogy ott sírtál, ahol senki se lát?

- Ahol senki se lát? Ott zokogtam a színpadon, amikor Kapás Dezső azt kiabálta, hogy öntsetek rá sósavat…

- Ha ez egyben tanács lenne pályakezdő színésznőknek, mit ajánlanál, hogyan lehet ezt túlélni?

- Erre nem lehet igazán jó receptet adni, mindenkinek a belső hangja után kell menni. Más kód nyit mindenkit. Lehet mondani, szedjél C vitamint, de lehet, hogy az illető belehal.

- A szilveszteri sült húsos lencsefőzelékedbe viszont senki nem halt bele, sőt, elismerést keltett a vígszínházi pikniken.

- Tavaly sárgarépás bio-lencsét főztem. Az is jól sikerült, de tekintettel kellett lennem a kollégáimra. A hús nem szerepel az étrendemen. A főzésem másfajta minőségbe csapott át. Talán ennek következtében az íz-érzékelésem jobban kifinomult. Amit más normálisnak tart, én már azt nagyon sósnak, vagy nagyon édesnek érzem.

- Süteményekben is otthon vagy?

- Úgy érted, süssem a buktát?

- Inkább a cseresznyés pitét. A cseresznyéskert odalett, de valami édes dolog mégis megmaradt belőle…

- Jól hangzana. Csakhogy Csehovnál nem Ranyevszkaja készíti el a süteményt. Ő az, aki megeszi. Varja süti a pitét és Firsz hozza be hozzá a cseresznyét. Itt mindenkinek megvan a dolga. Az egyik magozza, a másik elkészíti, van, aki rátapos, van, aki megeszi, és olyan is akad, aki nem kér belőle.

- Te magad is a „cseresznyéskert” egyik fácskáját jelented sokak számára.

- Amit az elődeim itt megteremtettek, azt próbálom ugyanolyan alázattal, odaadással, rajongással és nagyon mély szeretettel szolgálni. A kert nem eladó!

[Kiss Péter]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Hofi Best Of

X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu