Dátum: 2019. október 21. hétfő    Mai névnap(ok): Orsolya


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Kvartett túl a százon
Spiró Kvartettje elnyerte az 1997/1998-as évad Legjobb új magyar drámája díjat, az előadás megkapta az 1997. évi Stúdió és Alternatív Színházi Fesztivál fődíját, 1998-ban az Országos Színházi Találkozón a Legjobb előadás díját. Túl a 100. előadáson a Pécsi Harmadik Színházban még mindig teltházzal mennek az előadások.
Illetve mentek. 2006. december 14-én fél kilenc tájban ért véget az utolsó pécsi előadás, januártól a Kvartett újra a Budapesti Kamaraszínházba költözik.

Spiró György a Kvartettet az 1956-os forradalom 40. évfordulójára írta, a Vincze János rendezte előadás premierje 1997. szeptember 22-én zajlott a színház színpadán (a nézőtér is a színpadon van, kezdetben egy panelházat megidéző szűk folyosón jutott el a néző a székéig, ma már ez a díszletelem nincs benne a produkcióban, nem is emlékszem, mikor tűnt el), s több, mint kilenc év múltán, a forradalom 50. évfordulóján még mindig játszható maradt. Sőt! A kezdetek óta változatlan szereposztás ellenére az előadás nemcsak együtt változott, a közönséggel és az előadást körülvevő világgal, hanem az elmúlt évtized legjobb pécsi, s megkockáztatom, egyik legjobb magyar előadásává nőtte ki magát. Mert rengeteg változott az előadás. Ilyen szintű színészi összjátékot ritkán látni magyar színpadon.

A darab szövege közvetlenül reagál a keletkezési időszakra, az akkor aktuális HUF/USD árfolyam szövegszerűen szerepel benne (röhög is a közönség), a hangkulissza fő eleme az Eurosport (ájrósport) reklámokkal megszakított monotóniája és még sorolhatnám.

Töreky Zsuzsa, Márton András, Vári Éva és Krum Ádám
 
Krum Ádám
 

A bemutató óta eltelt kilenc hosszú esztendőben valami miatt immár hetedszer láttam az előadást. Olyan levegők, lendületek és érzések kerülnek elő itt újra és újra, amellyel szívesen szembesültem időnként más-más közönség körében. Úgy tűnt számomra, a négy szereplő, a rendező és az eltelt idő közösen átformálta az előadást. A Feleség – Vári Éva esendőbb és emberibb lett, játékában az abszurditás egyszerű elemekből építkezik, motyog, totyog a paprikás csirke és az éthordó között, mákos tésztát melegít egy órán át, bólogat, terít és grimaszol, s szvettert köt. Krum Ádám Öregje egyre rémisztőbb és áttetszőbb is, pedig üvölt, bömböl, fenyeget. Mégis az otromba ÁVÓ-s, a becsületes, kommunista káder a reklám mentes mackófelsőjében boxerrel fenyegetőző paranojás munkásőr egyre sajnálni valóbban emberi. Töreky Zsuzsa Nő-je, azaz a jövőkép nélküli lestrapált, kikezelt, megnyomorított középgeneráció vált egyre fenyegetőbbé a Kvartett történetének kilenc éve alatt, holott talán az ő játéka változott a legkevesebbet. Illetve ezt nehéz megállapítani. Töreky 35 éves Nő-je kortalanul boldogtalan, mégis a mai közelmúlt korának szülötte. Még éppen hihető, hogy 35 éves, még hihető, hogy kikezelt, még hihetően egzaltált, ettől az éppenhogy hihetőtől vált izgalmassá a szerepe. És a Vendég! Márton András - azon túl, hogy kilenc év alatt őszebb lett - egyre groteszkebben fél, s ettől sokkal szánalmasabb, naivabb kisemberré válik, egy senkivé, egy akárkivé, s épp ezért a zárszó gyanánt előadott nagymonológja olyan méltóságot ad neki, amelyet még szent királyként sem érdemelne ki színpadon. Anno ’97-ben még nagyon keménynek hatott az, ami mára tárgyszerű leírássá vált.

Olyan furcsa, hogy egy előadás ennyire szól a mához, ennyi áthallás adódik a bemutató óta eltelt kilenc színházi évadból, s mégis valami melegség önt el, mert milyen nevetséges problémák lázítottak egy évtizede – a maihoz képest. költői kérdés marad, hogy mikor nevethetek már a mán?

Töreky Zsuzsa, Vári Éva
 
Vári Éva Krum Ádám
 

A századik előadáshoz közeledve két alkalommal is megnéztem a Kvartettet, egyszer egy zömmel nyugdíjasokból álló közönséggel, egyszer egy abszolút vegyes életkorú társasággal. Az előadás éppúgy katartikus pillanatokat eredményezett nyugdíjasok esetén (vagy sírtak, vagy könnyesre nevették magukat, közben tényleg csattogtak a protézisek…) mint a tizenéves korosztálynál (csak két jelenet közben értetlenkedtek, amelyekhez némi tapasztalati vagy tárgyszerű tudáselem lett volna szükséges). Az utolsó előadás közönsége rossz volt – nincs rá jobb szó. Magukban elnevetgéltek, de alig merték hangosan kimutatni az érzelmeiket. Páran, akik már sokadszorra láttuk az előadást, vihogtunk, visítoztunk, ki hogy bírta épp. A taps is furcsa volt, úgy belelendült a közönség, mintha abba sem akarná hagyni, felködlött bennem a német színházi taps, hogy most aztán itt 10 percig fognak tapsolni. Nem volt annyi taps. Olyan furcsa, hogy a szigorú, merev németek (ahogy közhely szinten elképzelik őket) mennyire tudnak örülni a színházban. Most lett volna miért nálunk is.

Vári Éva, Márton András, Töreky Zsuzsa és Krum Ádám
 
Márton András, Töreky Zsuzsa és Krum Ádám
 

A 99. előadás alkalmával Spiró egy másik darabjával együtt, a Szappanoperával egy este mutatták be a Kvartettet. A Szappanopera hasonló „Zeitstück”, mint a Kvartett, csak fölötte valahogy eljárt már az idő, meg nem is olyan erős darab. Viszont érdekes játékra adott alkalmat a két előadás közös szereplője, Krum Ádám. Olyan, mintha a Kvartett öreg kommunistája a nyugdíj mellett még közös képviselő is lenne a házban.

A Kvartett századik előadása azt jelenti, hogy 6000-en tekintették meg ezt az előadást (60-an férnek be a nézőtérre, és szinte biztos a teltház). El lehet gondolkodni azon, sok vagy kevés-e ez a nézőszám szobaszínházi léptékben. Az előadás minőségét és a kortárs művészet iránti érdeklődést tekintve óriási számnak tűnik. És ahogy a Kvartett a jelenidejűségből lassan átcsúszott a félmúltba, úgy tűnt halkabbnak az akkor élesnek tűnő társadalombírálat, s maradt meg legszebben a tökéletes, klasszikus drámaforma, amelyben létrejön a hely, az idő, a cselekmény és a szereplők egysége. S ez a négy színész oly mód tud együtt játszani, ahogy az csak keveseknek adódik meg. A Vári Éva, Márton András kettős áthatóan erős, csak nézésből, fintorból, levegővételből álló improvizáció-sorozatra volt képes még a százegynehányadik, utolsó pécsi előadáson, hogy meglepődtem. Ahogy többször is megijedtem Krum Ádám ajtóbecsapásaitól. Spiró drámaírói életművéből a Csirkefej mellé a Kvartett zárkózott fel az időt álló művek közé, már amennyire egy Szophoklész darab évezredeket megélt idejével az évtizedet megélt drámaszöveg egybevethető. A darab formai tökéletessége mellett mindesetre létrejött egy hasonlószintű előadás is.

Kapcsolódó linkek:
   • A Kvartett a Pécsi Harmadik Színház honlapján
[Balogh Robert]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu