Dátum: 2019. október 14. hétfő    Mai névnap(ok): Helén


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

BUDAPESTI MAHLER ÜNNEP
2006. szeptember 8-án 19.30 órakor, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben vendégszerepel az amszterdami Királyi Concertgebouw Zenekar (Royal Concertgebouw Orchestra). A program: Beethoven: Egmont-nyitány op. 84, Henze: Sebastian im Traum – magyarországi bemutató, Mahler: I. (D-dúr, „A titán”) szimfónia. Vezényel: Mariss Jansons.
A világ egyik leghíresebb, legjobb szimfonikus zenekara egy magánkezdeményezés nyomán jött létre 1882-ben. Az átlagosnál kissé tehetősebb művészetkedvelő polgárok egyesületbe tömörültek, hogy a zenekari muzsikusok munkáját támogassák. A híres amszterdami koncertpalotát, a Concertgebouw épületét 1888 tavaszán nyitották meg, a lipcsei Gewandhaus mellett ez lett Európa legjobb akusztikájú hangverseny helyszíne. A Concertgebouw Zenekar fél évvel később adta itt első koncertjét. A nyitóesten csak szerény publikum jelent meg, noha Beethoven IX. szimfóniája volt műsoron. Új feladat állt a társaság előtt: fölnevelni a Concertgebouw közönségét.
Mint oly sokszor, a pénz volt a kulcsa a dolognak. Szigorú feltételeket szabtak a társasági tagságnak, 15 gulden belépési díjat, 30 gulden évi tagsági díjat kellett fizetnie annak, aki a társadalmi megbecsültséget is tükröző Concertgebouw egyesület tagja kívánt lenni. Igaz, ezért meghallgathatott - ezt el is várták tőle - 100 jó színvonalú hangversenyt. A következő megoldandó kérdés az volt, hogy kimagasló képességű, zenekar nevelő-fejlesztő karmestert találjanak az együttes élére.

 
A zenekar nem sokkal alapítása után Willem Kes keze alatt a kontinens egyik legjobb együttesévé fejlődött, Richard Strauss egy évtized elteltével így jellemezte őket: „Igazán nagyszerűek, telve fiatalos energiával és lelkesedéssel”. Abban, hogy a töretlenül magas színvonalon dolgoztak, sokak szerint fő szerepe volt annak, hogy a vezető karmesterek ritkán cserélődtek ezen a poszton.
Willem Mengelbergben találták meg azt a mestert, aki csaknem fél évszázadig „uralta” RCO-t (1895 – 1945). Csakhogy egy idő után a mind magasabb követelményeknek megfelelő fizetést követeltek a muzsikusok is. A konfliktusokat csak akkor tudták valamelyest orvosolni, amikor Amszterdam városa, majd a holland állam és az észak-holland tartomány is fölismerte: ahhoz, hogy „cégük reklámja” fennen ragyogjon, tetemes támogatásban kell részesíteniük az együttest. A zenekar anyagi helyzete 1920-ra szilárdult meg, az állami támogatás a tízszeresére nőtt. Ebben a korszakban nem kisebb nagyságok vezényelték a zenekart, mint Richard Strauss, Mahler, Debussy és Stravinsky. Szólistakén olyan hírességek léptek pódiumra velük, mint Bartók, Rahmanyinov, Prokofjev. A klasszikus és romantikus repertoár mellett elkötelezték magukat a kortárs-alkotók mellett is: Maderna, Berio, Henze, Nono és Adams műveit is szívesen szólaltatták meg.
Mengelberg a belső ellentétek mellett is elérte, hogy az együttes hangzása összetéveszthetetlen legyen, hogy a klasszikus program mellett a legjobb Mahler-előadóként ismerjék őket, és hogy az egészen új kompozíciókat is kitűnően játsszák. A zenekar egyre több Amszterdamon kívüli fölkérést teljesített, így vendégeket, első dirigenseket szerződtettek, mégpedig remek muzsikusokat: Karl Muckot, Pierre Monteux-t, Bruno Waltert, Eduard Beinumot – így az együttes fejlődése töretlen lehetett.
A Royal Concertgebouw Orchestra fennállásának fél évszázados évfordulóját 1938-ban már nagy, nemzetközi érdeklődés közepette ünnepelték. Az esemény egyik csúcspontja Bartók Béla hegedűversenyének bemutatója volt, a darabot Székely Zoltán játszotta, akinek a mű ajánlása szólt.
A náci megszállás a zenekart is súlyosan érintette. 1946-ban újult erővel folytatták a zenekar- és repertoárépítést, visszatért az együtteshez Bruno Walter, de elveszítették Mengelberget, aki erősen kompromittálta magát a nagynémet birodalom eszméjének híveként. A vezető karmesteri posztra egy korábbi vendég, Eduard von Beinum (1945 – 1959) került. Bernard Haitink (1959 – 1988), Riccardo Chailly (1988 – 2004) neve jelzi a legújabb kort, a jelenlegi vezető pedig – 2004-től - a zenekarral Budapestre érkező Mariss Jansons (fotó).

Az est karmestere, a rigai születésű, világszerte koncertező Mariss Jansons a leningrádi Konzervatóriumban tanult, majd Ausztriában, Hans Swarowskynál és Herbert von Karajannál folytatta tanulmányait, s 1971-ben megnyerte a Karajan-karmesterversenyt. 1979-től 2000-ig az Oslói Filharmonikusok élén állt, 2003 óta a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarának vezető karmestere, és 2004-től ugyanezt a posztot tölti be Amszterdamban is.

[K.L.]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu