Dátum: 2019. október 18. péntek    Mai névnap(ok): Lukács


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

A szandálos város
Vajon igaza van néhány filmpublicistának abban, hogy az ókori filmek divatját az egyre erősödő amerikai nacionalizmus gerjeszti (akárcsak az ötvenes években, lásd McCarthy-korszak)?
Tény, hogy manapság több szandálos filmmel is találkozhatunk, még akkor is, ha a mozikban bukásra vannak ítélve (a nemsokára bemutatásra kerülő The Last Legion, Memories of Hadrian, 300 is ókori témájú mozi lesz). A borotvált és borotválatlan gladiátorok és héroszok párharcának sorozata 1999-ben Ridley Scott Gladiátor ával kezdődött (újra). A Spartacus (1960) és Római Birodalom bukása (1965) című peplumok (így nevezik a szakértők a műfajt) remake je egy egész ókori sorozatot indított útjára. A Herkules című tévés baromságnak eleinte még volt egy kevés köze a görög mitológiához, a Xéna című sorozat viszont már inkább félfantasy, feminista bohóckodás volt, hatalmas női mellekkel és még nagyobb kamupofonokkal. Megjegyzem, igencsak mulatságos a mostani kalandfilmekben, hogy a nemritkán anorexiás főhősnők, egy-két legyintéssel elintézik a náluk tízszer nagyobb és erősebb viking harcosok támadását (lásd Keira Knightley az Arthur király ban). 2004-ben aztán a Trója című film a mozivásznon próbálta újjáéleszteni a műfajt, ám a film néhány impozáns csetepaté és Brad Pitt alfele kivételével kevés egyedit tudott reprezentálni. Ugyanígy járt Oliver Stone: Nagy Sándor, a hódító (2004) című meleg férfismacija, amely szintén elsüllyedt az olcsó, másodosztályú DVD halmok között.

 

Ennek ellenére az HBO és BBC úgy gondolta, hogy nem lenne rossz dolog, (mondjuk) jó pár millió zöldhasút beleölni egy tizenhárom részes szandálos sorozatba. A téma legyen a már több százszor feldolgozott Julius Caesar pályafutása (de tényleg, csak az utóbbi években ötször filmesítették meg a római hadvezér életét) és a helyszín a több filmes művészt (pl. Fellinit) is megihlető ókori örök város.

 

Az eredmény egyébként lenyűgöző. Az alkotók szándéka látszólag az volt, hogy bemutassa a római társadalmat. Ez részben sikerült is, bár sokszor az egzotikumnak számító vallási elemek, intrikák és szexjelenetek dominálnak. A filmsorozatban kevés olyan nő tűnik fel, akit ne látnánk meztelenül valamelyik részben…

 

A sorozat 579 perce alatt sok nézőtípust megérinthet. A Szex és New York „feministái” örülhetnek az ágyékukat intrikusan használó női karaktereken és a sokszor sebezhető lelkületű germán típusú harcos legionáriusokon. Az Elit alakulat akciókat kedvelő nézői is morzsázhatnak a filmből, bár a peplumra jellemző látványos csatajeleneteket ezúttal elmaradnak, de kárpótolhatja őket valahol a tizedik rész környékén a műfaj legvéresebb arénajelenete. Akik viszont Az elnök emberei című propagandaszériára vannak ráizgulva, azoknak is izgalmat nyújthatnak a sorozat politikai részei. A történet cselekménye komplikált és sok benne a fölösleges üresjárat, a szándékos elnyújtás. Kevés az igazi tömegjelenet, viszont a díszletek, a város jellege hitelesnek tűnik, annak ellenére, hogy az agyonszűrőzött képi világ kissé giccsessé teszi azt. Ennek ellenére Róma környezete a filmek szempontjából talán itt a leghitelesebb.

 

Az alkotók célja látszólag a történelmi alakok demitizálása volt. A film középpontjában Caesar és tanácsosai, a Iulius család sorsa, Titus Pullo legionárius és Pompeus Vorenus százados története áll, akiknek sorsuk hol összefonódik, hol szétválik a galliai hadjáratoktól Caesar meggyilkolásáig tartó történelmi korszakban. Caesar a megfontolt és meglehetősen ronda hadvezér kivételével látszólag mindenkit az ágyéka vezet. A második rész elején a hadjáratok végeztével Pullo a kupiba, Vorenus feleséghez, a pökhendi Marcus Antonius az arisztokrata családok hölgytagjaihoz megy hálni. Tekintélyes játékidő jut annak az egyébként teljesen fölösleges momentumnak a bemutatására, ahogy Octavianus elveszíti szüzességét. A játékidő bosszantóan egy szappanopera stílusában hömpölyög, amely egyrészt azért is idegesítő, mert a mostanság futó igényes televíziós sorozatokat (Elit alakulat, 24, Angyalok Amerikában) remekül megírt dramaturgia és fordulatok jellemzik. A legnagyobb baklövés azonban nem az, hogy a sorozat üres, mint egy üveggömb, hanem, hogy a műfaj korlátait csak részben képes átlépni (általában azt is negatív irányban). A történelmi filmek hátránya, hogy a maximális háromórás vetítési idő hosszúsága lehetetlenné teszi egy történelmi folyamat hiteles bemutatását. Itt az alkotóknak (talán először) alkalmuk lett volna ezt áthágni, mégis inkább a sablonos fordulatok követik egymást az üresjáratok között. A történet sokszor a látványnak rendelődik alá, a rengeteg üresjárat többnyire azért létezik a filmben, hogy bemutasson egy-két érdekességet Róma mindennapi életéből. Műfajok keverednek: láthatunk erotikát, háborús epizódot, gengszterfilmet, és politikai melodrámát, de még társadalmi drámát is.

 

A nyolcadik rész felé már meg sem lepődünk az enyhén drogos, nimfómán, magát a legionáriusokkal szexuálisan edzésben tartó mellesleg Caesarral hetyegő Kleopátra ostoba alakján, amikor hirtelen megtörik a sorozat jellege és történetvezetése. A nyolcadik és kilencedik rész közötti térbeli és időbeli váltás zavaros. Indokolatlanul az egyik pillanatról a másikra elveszítjük a kontinuitást: eltűnnek szereplők és történelmi alakok, motivációk is, ráadásul a tempó is tömény unalomba csap át egészen az aréna jelenetig, amely valószínűleg a sorozat egyik legnaturálisabb és leglátványosabb csúcspontja. Az aréna jelenet után kissé helyrerázódik a dramaturgia is. Majd hirtelen a film utolsó részének, legvégső negyedórájában oldódik meg 560 percnyi bonyodalom és a sorozat egy csapásra véget ér. Caesar és szimbolikus alteregója Vorenus egyszerre buknak el.

 

A Róma című sorozat demitologizálja hőseit, hogy aztán újra isteneket alkosson belőlük, ebből a szempontból hasonlít több kortárs munkához (Antoine Fuqua: Arthur király; Wolfgang Petersen: Trója, Oliver Stone: Nagy Sándor, a hódító) is. A héroszok élete csak látszólag állapodik meg a köztársaság bukásával, hogy sorsuk folytatódhasson az eposz (már megrendelt) második évadjában.

 
Roma; amerikai-olasz-angol; 2005; Össz.: 579 perc; Rendezők: Michel Apted, Allen Coulter, Julian Farino, Jeremy Podewska, Alan Poul, Mikael Salomon, Steve Shill, Alan Taylor, Timothy van Patten; Forgatókönyv: John Millius, William J. Macdonald, Bruno Heller. Fősz: Kevin McKidd, Ray Stevenson, Ciarán Hinds, Kenneth Cranham, Polly Walker, James Purefoy, Tobias Menzies, Lindsay Duncan.
[Ritter György]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu