Dátum: 2019. október 17. csütörtök    Mai névnap(ok): Hedvig


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Betiltott filmek
Kár lenne azon vitatkozni, hogy vajon ez a szó manapság jelentheti-e azt, amit húsz évvel ezelőtt jelentett… Természetesen nem. Annak idején egy ilyen „pecséttel” ellátott film dobozba került.... Manapság mást jelent.
Kár lenne azon vitatkozni, hogy vajon ez a szó manapság jelentheti-e azt, amit húsz évvel ezelőtt jelentett… Természetesen nem. Annak idején egy ilyen „pecséttel” ellátott film igaz, hogy dobozba került, de azért valahol, valamikor egy titkos pincében, egy muszterkópián, azért csak sikerült megnéznie a kíváncsi kis-, vagy nagyérdeműnek. Manapság mást jelent. Szárazabb és valóságosabb kifejezés ez. Ha nem is betiltott filmek lettek, de száműzöttek és bűnük, amiért nem láthatjuk őket, hogy nincs bennük biznisz. Az amerikai függetlenektől, a dél-amerikai remekektől kezdve, a japán, koreai, indiai filmeken keresztül hosszan lehetne sorolni azon országok filmjeit, amelyek hiányoznak a vásznakról.

Beskempir, a fogadott fiú
 
.

Az üzbég film is ilyen, pedig nem szegényebb más országok művészeténél. Persze a munkából hazatért, jól megérdemelt pihenését töltő átlagpolgár kikéri magának az üzbég filmet. Neki elég napi három perc olvasás is és a 400 perc „xy” show. A nagyklasszikusokon (így mondják) edződött sznob vagy más néven kritikusnak álcázott fürkésző szemet is csak a posztmodern európai művészfilm hozza lázba: „unalmas, de legalább jó”, állapítják meg, különben is az archaikus, néprajzi stílus mára kifújt. Szóval nem megy jól az üzbég filmnek (se). Pedig nem követett el semmit, éppen csak olyan, mint a többiek: érzéki, lírai, szép. Képeiben, alakjaiban erősebb, mint nyugati társai, de mindenekelőtt őszintébb, és ez már tényleg nem a legtrendibb erény.

Tétova szerelem
 

Nem volt az akkor sem, amikor Shukrat Abbasov úgy gondolta, ideje az üzbégeknek is reflektálni a nagy francia újhullámra. 1963-ban a Nem vagy árva! című filmjével végleg kiradírozta szótárából a sztálini művészdoktrínákat (sic!) és kezébe vette a kamerát. Úgy filmezett Taskent utcáin, mint azelőtt még senki. Bátran mozgatta kameráját, hirtelen váltogatta képkivágatait. Drámája és alakjai életre keltek és semmivé foszlott a színpompás sematikus, hazug mesevilág, helyette az őszinte realizmus vette át a helyét. Filmjének nagy erénye az a merészség, amivel kitör a távolságtartásból és megmutatja szereplőit.

A pásztor
 

A mai napig az üzbég filmmel maradt ez az erő. Motívumai közül az egyik legjelentősebb a nő szerepe. Míg a nyugati kultúrákban a nő fokozatosan a vágy tárgyává vált, addig keleten - főleg belső-ázsiában - megmaradt a szakrális és profán világot összekötő, titokzatos lénynek. Erre a legjobb példa erre Juszup Razikov az idei Titanic Filmfesztiválon bemutatott A pásztor (2005) című munkája. Razikov kiemeli az élvezetet kergető közösségből az „anya” és a „fia” viszonyát. A felnőtté válás filmje ez, ahol a beavatás nemcsak fizikai felelősség, hanem a metafizikai megértése is.

A pásztor
 

Bosszantó, hogy pont ezeket a filmeket éppen az erényei miatt kritizálják a legtöbben: „Esetlegesek, hosszúak, unalmasak”,- olvashatóak a külföldi és a hazai sajtóban egyaránt. De vajon milyen esztétika vezethetett odáig, hogy egy filmben csak a formai erényeket lássuk meg? A film hosszú útján eljutott Antonionitól, von Trierig és (már régóta) képtelen továbblépni. Míg Európában nem találunk jó filmeket, csak egyes filmekből kiemelhető jó részleteket, addig keleten sorra készülnek a mélyebb, kiforrott művészi alkotások.

Ám máshogy is lehet (lehetett volna). A kirgiz film a modernitásból jutott el a szakrálisig. A fejlődés nemcsak a filmeken, hanem az ihletadó Csingiz Ajtmatov novelláin is felfedezhető, amelyeket eleinte eredeti sztyeppei helyszíneken, (nemzetileg) nem túl eredeti orosz rendezők adaptáltak. Larisza Sepityko Forrósága (1963), Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij: Az első tanítójá-nak (1965) hősei még az ideológia síkján küzdöttek. A természetet (Istent) akarták legyőzni, hiszen fentről ezt parancsolták nekik (a másik Isten). Szergej Uruszevszkij: A versenyló halála (1969) és Irina Popavaszkalja: Dzsamila szerelme (1969) már egy átmenetet képeznek az ideológiából vissza az archaikus világba. Bolotbek Samsijev: A fehér hajó című Ajtmatov-filmje pedig már a mese világába tér vissza, egy elfelejtett időbe és térbe. A kirgiz film képes volt a modernitás jellemzőivel visszatérni egy olyan gondolkodáshoz, amely képes a világot (láthatót és láthatatlant) egységbe látni. A kortárs kirgiz rendező Aktan Abdikalikov is folytatja ezt a hagyományt. A Beskempir, a fogadott fiúban (1998) mintha egy ősi regős éneke égetődött volna celluloidra.

Szívdobogás
 

Eközben a nyugati film (és ember) látványosan nyalogatja sebeit, nem tudván mit kezdeni saját egzisztenciájával, önmaga mókuskerekét hajtva, a pornóban, a test és lélek radikális bemutatásában találva meg (giccs) művészetét. Ne hagyjuk magunkat becsapni. Az utóbb felsorolt filmek mindegyike szerepelt az elmúlt egy évben a hazai közszolgálati televízió műsorán. S ha megtalálja akár magyar és külföldi adó, vagy moziműsor között Aktan Abdikalikov, Eljor Ismuhamedov, Bolotbek Samsijev, Suhrat Abbasov, Csingiz Ajtmatov, Ali Hamrajev, Juszup Razykov, Djamsed Usmohov, Jurij Ilijenko, Andrej Tarkovszkij, Szergej Paradzsanov nevével fémjelzett filmeket, olyan világot lelhet, amelyek még nem semmisítették meg saját magukat. Ha valaki érdemesnek tartja az élményt és beszerzi, rögzíti vagy megnézi ezeket a filmeket, az valamit tett egy értékesebb filmművészetért, azért, hogy a Pénz és nagyképűség uralma ne tudja elsüllyeszteni, >betiltani< ezeket az értékes alkotásokat.

Killer
 
[Ritter György]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu