Dátum: 2019. október 18. péntek    Mai névnap(ok): Lukács


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Papírszárnyak
Világbajnokság papírrepülőgépeknek? Milyen újabb őrültség ez? - kérdezgette tőlem úton-útfélen mindenki, akinek elmondtam, miért is utazom Salzburgba. Hát igen, elsőre talán elég abszurd az ötlet, de a helyszínen kiderült: nem most találták fel ezt a sportot, és a rekordokat sem ezen a versenyen sikerült megdönteni.
Salzburg, Hangar-7, egy májusi péntek. A kettévágott repülőgépszárnyra emlékezető hipermodern fémvázas üveghangárban százával repkednek a papírrepülők. Az első nap az edzésnap. Egy híján ötven országból érkeztek versenyzők, hogy a helyszínen „megépített” papírgépeikkel minél jobb eredményt érjenek el. A szervezők azt mondják, az országos és regionális versenyeken majd tízezren vettek részt, hogy végül országonként a legjobb három kvalifikálja magát a világbajnokságra. Három kategóriában indulhattak ugyanis a vállalkozó szellemű fiatalok: a leghosszabbra szálló gép, a legtovább levegőben maradó gép és az akrobatikus műrepülés közül választhattak. Az edzésnek (és másnap a versenynek) otthont adó Hangar-7 egyébként kiállítótérként funkcionál: a tulajdonos Red Bull színeiben korábban indult Forma-1-es autók, repülőgépek, motorkerékpárok, sőt még Felix Baumgartner szárnyai is megtekinthetők, amelyekkel szabadrepülésben szelte át a La Manche csatornát. A hangár másik felében pedig a szárnyakat adó ital színeiben pompázó magánrepülőgépek pihennek, köztük Josip Broz Tito egykori jugoszláv elnök magángépe is.
A versenyzők ezeket is megtekinthetik, de azért a legtöbben a saját repülőjükkel vannak elfoglalva. A magyar csapat vidám és bizakodó. Az első edzésen jókat dobnak, ha a versenyen is így sikerül, az első tízbe is beférhetnek. Vannak, akik látszólag hihetetlenül komolyan veszik a dolgot, eldobják, méricskélnek, újra dobnak, megint méricskélnek. Nekem már fáj a karom ettől, nem akarom, hogy holnapra teljesen bedurranjon a könyököm, mondja Robi, aki az akrobatikus repülésben indul és inkább velünk tart egy hűsítő sörre. A csarnokban ugyanis nem működik a légkondi, szigorúan zárják az ajtókat, nehogy a huzat vagy bármilyen légmozgás befolyásolni tudja a dobásokat. És Salzburgban, a korábban már itt jártaktól hallottakkal ellentétben, ragyogó napsütés van, 25 fok, a hangárban meg negyven. Így hát, jár az a hűsítő.

A versenyzők csoportképe
 
Közben azért olvasgatjuk a szervezők által biztosított szakirodalmat. A papírrepülőgépek első versenyét ezek szerint 1967-ben rendezték meg, hol másutt, mint az Amerikai Egyesült Államokban. Akkor a műrepülő kategória első helyét az amerikai Haditengerészet tisztje, R. S. Barnaby kapitány, a repülés egyik úttörője nyerte el, akit a “Repülés nagy öregjeként” is emlegetnek. A leghosszabb levegőben töltött idő 39 éve még 10,2 másodperc volt. Ez is jól illusztrálja egyébként, hogy milyen öles léptekkel fejlődik a papírrepülő-tervezés: 32 évvel később Ken Blackburn repülője a gravitációra fittyet hányva majdnem háromszor ilyen hosszan siklott.
De a papírrepülő nem amerikai találmány, elsőként a kínaiak hajítottak ilyeneket, jó ezer évvel ezelőtt. Ők éles fémheggyel ellátva fegyverként használták ezeket. Sokkal később Leonardo da Vinci kísérletezett pergamenből készített repülőkkel, így ő lett a papírrepülősök „védőszentje” – jóllehet a helikopter feltalálója, mint ismeretes, sokkal jobb volt elméletben, mint a gyakorlatban.
A rendkívül hosszú repüléshez nem csupán a gép formája, de az erőteljes dobás is hozzájárul. A távolsági csúcsot tartó amerikai Tony Fletch “Nemesis” nevet viselő nyílszerű papírrepülőjével érte el 1985-ben az 58,82 méteres távolsági rekordot.
Ennyire azért nem kell komolyan venni ezt a versenyt, itt azt hiszem, senki sem tudja, miért repül pontosan annyi ideig, vagy olyan távolra a gépe, kommentálja az adathalmazt Zsolt, pedig neki gyerekkora óta mániája a repülés. A hangár melletti reptérre leszálló gépeket már a távoli hegyek felett felismeri, és neki érdemes lenne nyerni, hiszen az első helyezett sugárhajtású gépen szállhat Salzburg fölé.

Alfredo Ramirez
 
Másnap egy kicsit komolyabb a hangulat. Mindenkiben van egy kis félsz vagy lámpaláz, de mostanra már összeismerkedtek a versenyzők, mindenki lelkesen szurkol a másiknak. Az esti szuperdöntőbe a legjobb öt kerül a negyvenkilencből, mindenkinek két dobása van. Délben startol a mezőny, az újságírók lelkes csapata csak jó háromnegyed órás késéssel érkezik meg, sofőrünk ugyanis rossz helyen kanyarodik el és előbb a Salzburgot övező falvakban teszünk villámlátogatást. Addigra el is röppent az első kör, Józsi, a mi versenyzők gépe csupán 3,2 másodpercet maradt a levegőben. De a következőben sem tud javítani, sőt ezúttal 2,3 másodperc alatt landol a gép, ami nem igazán elegendő szuperdöntőre.

Teimel Róbert
 
Ahogy múlik az idő, ebéd után már egyre több néző is figyeli a papírgépeket, elsősorban persze a gyerekeket hozták el a szülők, akiknek ez hihetetlenül érdekes. Igen, én is az oviban hajtogattam az első gépemet, akkor még nem mértünk se időt, se távolságot és azt se tudtam, hogy akkor most pörgőcsavarral sikerült eldobnom… Az akrobatikus repülésben a csavar ezúttal Robinak sem sikerül, a zsűrinek nem tetszik a pécsi fiú produkciója. A távolságiban van az utolsó reményünk. A dobpálya mellett kifeszítjük a magyar zászlót, úgy a negyven méteres távolság környékén. „Eddig dobjad, Zsolti!” szurkol a magyar csapat, de az első dobás pályán kívül landol. Érvénytelen, de még mindig van esély. Közben a dél-afrikai fiú majd’ negyvennyolcat dob. A mi másodikunk meg csak 29 méter, amivel szintúgy elmarad az esti szuperfinálé. Úgyis csak egy poén ez az egész, vonják meg vállukat a fiúk. De erre a poénra hihetetlen felhajtás épül, óriáskivetítők, élő közvetítés, minden dobás után lassítás, nagyítás, mosolygó stewardess-ek, feszülős egyenruhás hostessek - lehet, hogy mégiscsak komolyabban kellett volna vennem ezt már az oviban…
Este a záróbulin a horvátok, a brazilok és az izraeliek ünnepelhetnek a leghangosabban, az Arany Papírszárnyak díjak ezúttal oda kerültek. A rekordok viszont nem forogtak veszélyben, de a zömében egyetemistákból álló nemzetközi társaság jól szórakozott. „Igyunk még egy sört és tépjük szét ezeket a papírrepülőket” – szólal meg mellettem egy bosnyák srác, majd hozzáteszi: „ Unom már, hogy még az esti buliban is ez a dekoráció. Most egy jó ideig elegem van a papírhajtogatásból…”

Győrffy Zoltán és a kék tehén részlete
 
Kapcsolódó linkek:
   • Az esemény honlapja
[Győrffy Zoltán]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu