Dátum: 2019. október 15. kedd    Mai névnap(ok): Teréz


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Rejtély másodszor
A Rejtély a 10. Francia Filmnapok talán leginkább várt filmje, hiszen rendezője, Michael Haneke már korábban is számos sokkoló, provokatív, és nyomasztó ( Furcsa játék, A zongoratanárnő, Farkasok órája) alkotással hívta fel magára a figyelmet. Az osztrák rendező ezúttal sem tagadta meg önmagát, és sikerült egy rendkívül érdekes, ám pattanásig feszült, már-már félelmetes filmet készítenie.
Maga az alaptörténet egyszerűsége is igen ijesztő: egy ismeretlen személy kelt félelmet és bizonytalanságot egy gazdag polgári családban azzal, hogy több órás videofelvételeket készít házuk bejáratáról, amelyeket rendszeresen kazettán juttat el nekik, egy furcsa, vért okádó rajzfigurával együtt. A főszerepet alakító házaspár közösen próbál utánajárni, és magyarázatot találni erre a bizarr jelenségre. A kezdés erősen emlékeztet David Lynch tíz évvel ezelőtti, Útvesztőben című filmjére, amelyben szintén egy ismeretlen alak házukról készített felvételekkel terrorizálja a két főszereplőt. De a két filmnek ez az egyetlen közös pontja, ugyanis míg Lynch egy idő után háttérbe szorítja az alapszituációt, és szürreális irányba indul el, addig Haneke végig megmarad az eredeti szituációban. Már a film első, hosszú percekig elnyúló statikus beállítása is ezt mutatja. Haneke rögtön az elején tudatja a játékszabályokat, és olyan dolgokat helyez bele ebbe az egy snittbe, amelyek azonnal egyértelművé teszik a néző számára, milyen jellegű filmmel fog szembesülni. A feliratok feltűnésének lassú egymásutánisága a ritmust előlegezik meg, a jelenet végén pedig kiderül, hogy a szereplőkkel együtt mi is csak a videóra felvett filmet néztük, és nem magát a filmet. A rendező a továbbiakban is alkalmazza ezt a megoldást, egészen a film közepéig, utána, szerencsére, már nem. Haneke másik figyelemre méltó eljárása, a váratlan képi fordulatok használata. A már említett trükkön kívül, a hirtelen vágásokkal is gyakran operál, gondolok itt például a könyvkiadói rendezvényéről egy csirke feje levágásának azonnali bevágására.


 


Georges, a férj, egy idő után mellőzi feleségét, Anne-t, és átveszi a nyomozó szerepet. A felvételek már nem a házukat, hanem Georges régi otthonát, és egy lakás ajtaját vetítik. A lakásban egy bizonyos Majid lakik, aki valójában Georges algériai származású nevelt fivére, akinek szüleit a franciák meggyilkolták, és árvaházba került. Georges nem emlékszik vagy nem akar emlékezni rá, indulatában őt gyanúsítja a felvételek kézbesítésével. Csak mikor kiderül, hogy az egész beszélgetésüket videóra vették, és ezzel felesége is szembesül, akkor vallja be, hogy gyerekkorában ismerte Majidot, és mindenféle furcsa történeteket mesélt neki. Jogosan teszi fel a néző (ahogy Anne is) a kérdést, hogy miért kell ekkora felhajtást csinálni egy gyerekkori csínytevésért, ha egyáltalán történt ilyen? A helyzet az, hogy ezeket a felvételeket nem Majid készítette, és nem is a fia, hanem valaki más. De hogy ki, az nem derül ki, mint ahogy az sem, hogy Georges az egész film alatt miért viselkedik olyan titokzatosan. Folyamatosan hazudik feleségének, nem bízik benne, szeret a saját feje után menni. Tetteiben lassú és körülményes, inkább összekulcsolt kezekkel ül, és gondterhelten néz maga elé. Fia, Pierrot sem különbözik sokban tőle. Elbújik a szobájában, szüleivel nem kommunikál sokat, váratlan eltűnése után pedig azzal vádolja anyját, hogy megcsalja férjét.
Egyedül Anne az, aki megpróbál kitörni ebből a bénult környezetből, cselekvésre próbálja buzdítani férjét, de süket fülekre talál. Nem véletlenül, mert Georges-nak van egy titka, amelyet csak félszavakban hajlandó megosztani. Régen történt, alig emlékszik rá, elmondása szerint gyerekkorában nagyon féltékeny volt Majidra. Még azt sem bírta elviselni, hogy egy szobában aludjanak. Valószínűleg ez lehetett az oka annak, hogy elvitték Majidot mellőle, a videofelvételek, amelyekkel szembe kell néznie pedig mint Georges lelkiismerete jelennek meg.


 


Furcsa a szereplők viselkedése, a felvételek készítőjének kiléte is homályban marad, egyszóval mindent elfed a titok. Rengeteg kérdést vet fel a film, de éppen ezért jó, mert nagyon sok aktív részvételt követel a nézőtől. Különösen az utolsó, egy iskola bejárat előtt készült jelenet. Ki a felvétel készítője? Mit akarhat? Talán elrabolni Pierrot? És még sorolhatnánk a kérdéseket.
A Rejtély olyan film, amelyre sokáig emlékezni fogunk, hosszan elnyúló képei láttán ne lepődjünk meg, ha megtekintésének estéjén állóképeket fogunk álmodni.

 
Kapcsolódó linkek:
   • Szabó Nóra kritikája a Rejtélyről a teraszon
   • A film honlapja
[Zalán Márk]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu