| Születésnapi levél - Békés Pálnak |
 |
 |
Pali, egyszer egy párizsi könyvesboltban a színdarabok között bogarászva megütötte a szemem a neved és kezembe véve A női partőrség szeme láttára francia kiadását valami jól eső otthonosság fogott el. (Persze, azóta sem dedikáltad, mert mindig elfelejtettem elvinni neked.)(Fekete Valitól)
Ritkán nézem a naptárt. Mindegy hogy 22-dike vagy 23-dika van, hogy hétfő vagy csütörtök. Egyedül a vasárnap nem mindegy, mert azt nem szeretem. Meg a piros betűs ünnepeket, amikor a fene nagy emlékezésekben megállni látszik az idő és mindenki azzal foglalatoskodik, hogy lehetne-e szombaton ledolgozni a hétfőt és legalább egy 3-4 napos hosszú hétvégét nyerni, aminek a végére már jól elfáradhatunk a pihenésben vagy a családi életben. Egyszóval nem szeretem az üres és tartalmatlan ünnepeket, amikor már azt sem tudjuk mikor, mit és miért ünnepelünk és így lassan azt is elfelejthetjük, hogy mi is az ünnep. Az ünnepet számomra nem, vagy csak alig jelöli a naptár. De ünnep lehet egy-egy meghitt baráti beszélgetés, egy színházi bemutató, egy kiállítás vagy akárcsak egy jó könyv, amelynek elolvasása közben magamra/magunkra ismerhetek. Ünnep számomra a találkozás. De nem a félresikerült osztálytalálkozóké, amelyek során újabb deformáltságomra ismerhetek.
Mint ahogy főhősöd, Kedves Pali, legutóbbi regényedben, A bűntárs-ban. Vagy hőseid az elsőben, a Darvakban. Mennyire ismerősek a figurák, tapintható a valóságuk, neked épp úgy, mint nekem. Egy részük boldogtalanul, de ünnepel, másrészük nem ünnepel, de olykor mégis csak boldog, pedig épp hogy csak boldogul ebben az alaktalanul változó világban.
Vagy tizenöt éve ismerlek – látod azt sem ünnepeltük meg! – s bár volt, hogy évekig nem láttalak (te Amerikában voltál, én Párizsba szaladtam), mégis írásaidat olvasva veled társalogtam. És hiába szálltak el a Darvak mégis itt maradtak az évek, amikről mindig volt mit mesélnünk egymásnak, hol két év, hol fél év múltán.
|
|
|
Békés Pál
|
| |
|
Egyszer egy párizsi könyvesboltban a színdarabok között bogarászva megütötte a szemem a neved és kezembe véve A női partőrség szeme láttára francia kiadását valami jól eső otthonosság fogott el. (Persze, azóta sem dedikáltad, mert mindig elfelejtettem elvinni neked.)
Épp így éreztem, amikor a Beaubourg melletti antikváriumban Kardos G.-re bukkantam – és fura mód, te jutottál róla először eszembe. Talán ezért tudjuk mindig ott folytatni, ahol abba hagytuk, mindegy hogy mikor, pillanatok alatt felvéve egy korábbi beszélgetés fonalát.
|
Kedves Pali, sohasem szerettem az ünnepeket sem a naptárakat (mindig is utáltam nézni, ahogy betelnek és emlékeztetnek a múló időre…). De ma, talán életemben először mégis a naptárról jutottál eszembe. És rossz szokásomtól eltérően ezen a borongós, kora tavaszi hétfőn mégis megünnepelek, igaz nem tudja senki. Ünnepelem veled a születésnapod (meg a fiadét is, hiszen egy napon bukkantatok erre a világra), wishkyt is bontanék, de csak azt, amit annyira szeretsz és aminek nevét már régen elfelejtettem, csak azt tudom, hogy olyan füstös íze volt, meg hogy A bűntársba is beleírtad, de most lusta vagyok fellapozni a kötetet. Mindegy, a wishky eláll, mi meg előbb vagy utóbb majd csak koccintunk. Addig is magamban ünnepellek téged, az elmúlt ötven éved, meg azt amennyit ebből én ismerhetek. Remélem bűntársalgunk még sokszor, mi, a még mindig darvak, mert csak az idő száll el, mi maradunk!
|
Boldog születésnapot!
Fekete Vali
Kelt, 2006. március 27-én Párizs és Budapest között
|
|
|
|
Cikk nyomtatása
|
|
|
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól) |
| Archívum |
|
|
|
|
|
|
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
|
|
|
|
|
