Dátum: 2019. december 8. vasárnap    Mai névnap(ok): Mária


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon
Két nagy név, két jelentős személyiség megidézése az idei szemlén, amely Magyarországra irányítja a figyelmet: Giorgio Pressburger és Gaál István.
Velencét sem kímélte az augusztus végi, szeptember eleji kánikula, ami főként a vörös szőnyegen zajló sztárfelvonulásokat tette még forróbbá. A légkondícionált vetítőtermekben azonban fut tovább a megmérettetés, a világ filmesei egymás sarkát tapossák régi és új témákkal, politikai, társadalmi és erkölcsi mesékkel.

Itt van mindjárt Polanski, aki akkor is botrányt kavar, amikor esze ágában sincs ezt tenni, és nem is a Dreyfus ügyet feldolgozó filmje, hanem pusztán a rendező személye váltotta ki a szokásos vitákat. Costa Gavras viszont az Adults in the Room című filmjével az európai trojka gazdasági és politikai szuperhatalmasságait támadja. Pablo Larrain egy házaspár történetén keresztül a chilei életről mesél Ema című filmjében. Egyelőre azonban még nem bukkant fel az az alkotás, amely esélyes lenne az Arany Oroszlánra.

Ema
 
A restaurált klasszikusok szekcióban versengő művek között ott találjuk Gaál István Sodrásban című filmjét, amely egy gondtalannak ígérkező tragikus tiszai vakáció ürügyén a felnőtté válásról, az egymás iránti felelősségről, a hatvanas évek hangulatáról ad fekete-fehér képekben színes tablót. Gaál István első nagyjátékfilmje annak idején revelációként hatott és a magyar új hullám emblematikus alkotása lett. Sára Sándor kamerája pedig egy teljesen új vizuális világot teremtett. Karlovy Vary-ban 1965-ben fődíjjal jutalmazták a rendezőt. Önmagáról így vallott:
“Úgy készítem a filmjeimet, ahogy a sienai mesterek a képeiket. Egyszerre voltak művészek és kézművesek a szó nemes értelmében. Maguk keresték meg a foszfátokat a színek kikeveréséhez, vágták saját kezükkel a fát, amellyel bekeretezték halhatatlanná téve képeiket. Én magam írom a forgatókönyveimet, rendezem, vágom a filmjeimet. Más szóval saját három szűrőmön rostálom át a nyersanyagot. Ugyanakkor nem tartom magam sem forgatókönyvírónak, sem rendezőnek, vágónak vagy operatőrnek. Egyszerűen képírónak nevezem a mesterségemet. “

Sodrásban
 
Az én Pressburgerem Pressburger nélkül – ezt a címet adta filmjének Mauro Caputo. “Egy téli napon doktor Fleischmann rádöbbent, hogy nem emlékszik legjobb barátja nevére.” A képek mögött Omero Antonutti hangját halljuk, de Fulvio Falzanaro színészt látjuk. Pressburger saját novellájából készített filmjében, a Fehér közök törvényében volt munkatársa a szerzőnek Mario Caputo. “Aztán egyre több a hiány, az üresség, a félelem, mely mind agresszívebb, miközben lassan-lassan minden eltűnik az elméből. Minden benne van az egymást követő levelek fehér közeiben. A többi nem számít.”

Caputo jelen munkája teljessé teszi azt a trilógiát, amelyet a trieszti rendező a két évvel ezelőtt, október 5-én, 80 évesen eltávozott Giorgio Pressburgernek szentelt. Író volt, Közép-Európa zsidó hangja, színházi és filmrendező, olykor színész is, legalábbis Caputo filmjeiben Pressburger önmagát alakította és maga volt a narrátor is.

Giorgio Pressburge
 
A két rendező között 2013-ban kezdődött az együttműködés sok-sok találkozással és beszélgetéssel, amelyeknek a magyar származású szerző trieszti otthona volt helyszíne. Caputo kamerája előtt Pressburger hosszú interjúk során mesélte el életét, és a dokumentumfilm az Üzenet az évszázadnak címet kapta. Mesélt gyerekkoráról, Budapestről, ahol született 1937-ben, a háborúról, a Shoahról, arról, miként hagyta el Magyarországot 1956-ban, majd jött Olaszország, Róma, Trieszt. Beszélt arról, miként fogant meg az ötlet, hogy saját műveit megfilmesítse. Így jött létre a 2014-ben a Római Filmfesztiválon bemutatott Monacói óra, a szerző azonos című elbeszélő kötetéből származó novellából, amely szellemi és valódi őseit örökíti meg (néhány név az egyszerű és illusztris személyek közül: Heinrich Heine, Karl Marx, Felix Mendelssohn, Edmund Husserl, Emeric Pressburger), emlékek és emberi történetek, amelyek révén felfedezzük “mit is jelent valójában élő és holt emberek közösségéhez tartozni.”

Fehér közök törvénye
 
2016-ban készült az ugyancsak Pressburger által játszott és elbeszélt A mesék idejének illata, amelyet szintén saját 2004-es, A hitről című könyvéből forgatott. Az író előre látta, hogy filmje vitát gerjeszt majd arrról, mit is jelent a hit és “hová vezethet egy olyan történelmi pillanatban, amelyben élünk.” Az olasz Treccani Enciklopédia még az év októberében konferenciát szervezett a témáról Rómában.

Mauro Caputo további terve egy olyan film elkészítése, amely a balkáni migráns inváziót dolgozza fel a migránsok nyomait követő dokumentumok alapján. “Giorgio nem kis büszkeséggel emlegette, hogy ő is menekültként érkezett Olaszországba, és a jelen aktuális történeteiről azt vallotta, feltétlenül el kell mesélni ezeket is.” – nyilatkozta a rendező, Caputo.

Vincenzo Basile Polgár tudósítása Velencéből
Fordította: Máté Judit


Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe: