Taxidermia, Johanna, Fehér tenyér…
Színészünnep, filmzsemle
Gazdag felhozatal, átlagosnál színvonalasabb mezőny, ötvenezer néző, meg a nyitányra időzített brutális politikai cirkusz jellemezte a 37. Filmszemlét. Utóbbit, ahogy kell, háttérbe szorították a művek – Grunwalsky Ferenc nem véletlenül beszélt a szakma önvédelméről, s minden alkotó védelméről megnyitójában –, huszonnégy versenyfilm s pár kívül rekedt, de szerencsére látható játékfilm, a kísérleti és kisjátékfilmek s a dokumentumfilmek végtelen áradata.
Pálfi György Hajdu Szabolcs
 

Harmincas filmcsinálók uralták a mezőnyt, egy ideje ők diktálják a tempót, a nevezetes Simó-osztály és környéke. Hál’ istennek, jelen volt több nemzedék, s néhány sokat próbált mester; van mit tanulni tőlük. Mire Pálfi György, a fődíjas Taxidermia és Hajdu Szabolcs, a rendezői díjas Fehér tenyér rendezője összeölelkezhetett a díjkiosztón, már nyoma sem maradt politikai peepshownak, hitvány ügynöközésnek; maradtak a filmek, a filmesek, s a színészek, akik ünneppé avatták a zsúfolt napokat. Láthatólag meglódult a mezőny, a művészfilmek s az ún. populáris filmek készítői is felfedezni látszanak az aranybányát, melyet a kortárs színészet legjava nyújt, lábujjhegyen, aranytálcán, a magyar filmnek, s amelyből – ifjú rendezők rajával szövetségben – kinőhet egy filmes újhullám és masszív filmipar, amely újra világsikerre viheti a magyar filmművészetet. Ennyi lubickoló örömet és szakmai professzionalizmust mindenesetre rég nem láttam, mint most, új magyar filmeken.

Johanna - Tóth Orsi
 

Mundruczó Johannája

Néhány, már plázatermeket és ragos fesztiválokat is megjárt, csillogó díjakat besöpört film húzta magával a mezőnyt, mindenekelőtt Mundruczó Kornél Johannája, ez a szabálytalan remekmű, amely Térey János és Harcos Bálint librettója alapján készült mozgóképes operafilmnek, Tallér Zsófia originális zenéjével, Nagy András operatőri remeklésével, s a Mundruczó-ikon Tóth Orsival, aki egyedül képes elvinni törékeny vállain egy egész világot.S bár rég megvolt a bemutató, úgy hiszem, sokat filóznak még erről a pazar moziról, amely egyszerre mese és opera, filozofikus összművészeti holokausztfilm; a szépségnek, a pusztulásnak, a gyöngéd testi odaadásnak, a szeretetnek olyan magas rendű himnusza, amilyet csak ritkán látni mozgóképeken. A balesetben múltját vesztett vadóc leányzó, napjaink modern Jeanne d’Arcja (Tóth Orsi) egy világvégi, lepusztult kórházban talál menedéket (dehát minden magyar kórház alvilági inferno, alagsori labirintussal, élettel-halállal játszadozó fehér köpenyes sintérekkel és macákkal). Aztán ápoló lesz és odaadja magát a betegeknek, testével táplálja a reményteleneket. Testté lőn az ige: viruló lánytest fogad magába aszott férfiakat, a tűrhetetlen (szex)áldozat lázadást szül, fölvonulnak az alvilági hatalmak, megütköznek sötétlő tárnákban jók és gonoszok, mint bibliai seregek a harcmezőn; a háború kimenetele nem lehet kétséges, a lány bimbózó, szemétre hányt korpuszát nejlonzsákba gyömöszölik, s tűzbe vetik, hadd lángoljon a többi rongytetemmel. A kárpátaljai Trill Zsolt, megannyi pompás színielőadás játékosa fegyelmezett, okos partnere Tóth Orsolyának, kettősük maradandó páros a szépséges operafilmben. Amelyben, mint más, jeles opuszok (példának okáért a Taxidermia, a Rokonok, s Török Ferenc Garaczi-szövegek nyomán készült Csodálatos vadállatokja) esetében is, magas rendű irodalmi alapanyag párosul a forgatókönyv és a dialógírók professzionalizmusával. Ez egyben a 2006-os filmszemle egyik üzenete, s tapasztalata: a producerek és rendezők kezdik végre fölfelezni, hogy profi forgatókönyv és jól mondható, szellemes dialógusok nélkül nincs filmes megújulás és közönségsiker. Az irodalmi mű mint alapanyag a meghatározó

Szabó István Rokonokja

Kállai Ferenc, Csányi Sándor és Tóth Ildikó a Rokonokban
 
esetében is. A pazarlóan gazdag móriczi epika élteti Szabó klasszicizáló adaptációját, melyben jobbnál jobb színészi alakításban gyönyörködhetünk. Kezdve Oleg Tabakovval – ő a nagyhatalmú zsarátnoki polgármester (Szilágyi Tibor hangjával): megyei párttitkárba oltott dzsentroid machinátor, aki kezében tartja, csűri, csavarja a hatalmi háló szálait. Aztán Jirí Menzellel, aki a szakmához hűséges, alázatos színészként finom kis bankszolgát ad, simulékonyan és tenyérbe mászón (magyar hangja Szabó István). Meg a perfekt Kállai Ferenccel, Tóth Ildikóval, Eperjes Károllyal, Molnár Piroskával, Csányi Sándorral, Marozsán Erikával, Pindroch Csabával, Gazsó Györggyel, Kovács Lajossal, László Zsolttal: a magyar színészet élvonala tölti meg élettel s viszi sikerre a nagyvonalú operatőri eleganciával mozgóképre álmodott lélektani drámát. (Szabó munkatársa, mint régóta: Koltai Lajos.)
A fajsúlyos Rokonokban nehéz terhet magára vállaló, kulcsszerepet cipelő Csányi megkapta a nemzetközi zsűritől a legjobb férfi alakítás díját a

Csak szex és más semmi

CSAK SZEX ÉS MÁS SEMMI Schell Judit és Dobó Kata
 

című habkönnyű bohóságban nyújtott formátumos alakításáért, amely az egyik legprofibb film volt a szemlén, pörgős jelenetekkel, pompásan megírt dialógokkal, sok humorral, verbális és képi poénokkal, és megint csak remekbe szabott színészi produkciókkal.

Az első nagyjátékfilmjét jegyző Goda Krisztina máris professzionális rendezőnek bizonyult: kiválóan tud ritmust tartani, színészt vezetni, miliőt teremteni és alkotótársaival poénra hegyezett párbeszédeket írni. (Ezek után kíváncsian várhatjuk az Andy Wajna produceri közreműködésével készülő 56-os filmjét, amely, mint beharangozták, a melbourne-i olimpián oroszokat verő magyar vízilabdacsapat véres győzelméről mesél.) Schell Judit, a filmbeli spermavadász szinglicsajszi megformálója meg tud fanyar és érzelmes lenni, könnyedén elhúzni és lelkizni, viháncolva bulizni és magába zuhanni, keserves női pályákat laza ecsetvonásokkal felrajzolni. E filmnek is „hozadéka” a mellékszereplők pazar galériája: Gesztesi Károly sűrű, mackósan barom rendezője, Seress Zoltán örök vesztes, szerencsétlenkedő udvarlója, Jordán Adél rafináltan nyomuló, éditündi-asszisztense, Czapkó Antal rendre hoppon maradó, hastáncoló török büfése. Gesztesi számos filmben időről-időre visszatér kitűnő epizodistaként: Szabó Rokonokjában példának okáért csak pár villanásra látjuk simaképű arisztokrataként, de szépen megmunkált figurája megmarad az emlékezetben. Akárcsak Molnár Piroskáé, aki nemcsak a Rokonok tüsténkedő Kati nénijeként, hanem a Taxidermia vehemens matrónájaként is hozza megszokott, magas szintű jellemábrázoló művészetét.
Ha epizodistákról esik szó, meg kell említeni Jordán Tamás remekbe szabott színházi portását a sajna, csak kevesek által látott, péterfillérekből összehozott, dramaturgiailag nem hibátlan, ám színjátszói erényeiben annál izgalmasabb Dömötör Tamás-filmben, a

Premier

című színházi atelier-tragikomédiában, amelyben Jordán a soroksári úti birodalmi Nemzeti portását játssza riadtan és alázatosan, odaadóan és bennfentes paternalizmussal. (Mucsi Zoltán, honi színjátszásunk káromkodásvirtuózzá avanzsált kitűnő karakterspecialistája meg piros sisakos, szoborarcú Lágymányosi híd-szigetelőt, merthogy a Duna fölötti zajfolyó beömlik a nyomorult színházba.) Mikor kiderül, hogy egyik színészüket a premier estéjén éppen elviszi a yard, Jordán megbocsátó mindenese tétován hablatyol, hebegve dadog; ijedt tekintete egy lélektani dráma pszichés zsákutcában tévelygő zavarodott hősét idézi. A filmben a Simó-istállóhoz hasonlóan elhíresülő csapat, a Máté-színészosztály jelességei, Pető Kata és Szantner Anna viszik a prímet, Pető öntudatosan hepciázó virgonc színésznője rendre leiskolázza a mulya külhoni vendégrendezőt, Szantner a bizalmas barátnő szerepében ironikus rezonőrként maliciózusan követi a drámai fejleményeket. Két érzékeny, kortárs lányarc, két vibráló, sziporkázó nőalak: párosuk könnyedén átlendíti a filmet a dramaturgiai buktatókon. Játékostársuk, Péter Kata fád büféslánya kimért távolságtartással szemléli és kommentálja hancúrjaikat.
A szemle két fődíjasa, a

Taxidermia

Taxidermia
 

s a Fehér tenyér nem elsősorban színészi bravúrjaival ejt rabul (bár mindkettő hibátlan színészvezetésű rendezői film) hanem originális képalkotó fantáziájával, s a világról való gondolkodás eredetiségével. Pálfi, aki a kontinenseket körbejárt és a nemzetközi céhek által is igen magasan jegyzett, időtlenül eredeti Hukkle után öt évvel jutott hozzá, hogy elkészítse második játékfilmjét, ezúttal is az első filmjében kikísérletezett utat követi: a test, az anyag, a biológia gazdag mozgóképi poézisét viszi színre, némi történetfilozófiai és ontológiai fílinggel. Rácsodálkozik, hogy épül föl az anyagcentrikus világegyetem. A dolgok működése, szerkezete, mozgatórugói izgatják, ám az anyagi világ röntgenszerű átvilágításán túl ezúttal spirituális összecsengések, harmóniák és diszharmóniák leképezése teszi egészen különlegessé zseniális mozgóképes vízióját. (Az operatőr-alkotótárs: Pohárnok Gergely, a forgatókönyvet Pálfi Ruttkay Zsófiával jegyzi.) Három nemzedék életstratégiáit összegző, pszeudonaturalizmust képi szürreáliákba oltó filmje sokkol és elborzaszt, lenyűgöz és magával ragad. A dolgok megragadásán és „kivesézésén” (vagy inkább kibelezésén) túl ezúttal többek között a jelenségek ok-okozati összefüggéseinek körbejárása teszi izgalmassá ezt a radikálisan experimentális, a filmnyelv szélső határait próbálgató bravúros alkotást.
A szemle közönségdíját a rendezői díjas Hajdu Szabolcs érdemelte ki, a hamarosan mozikba kerülő

Fehér tenyér

című, sporttematikájú munkájával. A film megtörtént sztorit mesél el, egy kisiskolás gyerek brutális dresszúráján át mutatva meg a versenyszellem embertelenségét, riválisok szolidaritását, s a teljesítmény, a pontokra, érmekre, anyagiakra átváltható siker mérhetetlen erejét, tömegvonzását. Hajdu profi alkotócsapata nemcsak a szellemi munícióra ügyel, hanem arra is, hogy mozija pörgős, ritmusos, látványos és a legszélesebb közönség számára is befogadható legyen. Hősével azonosulni lehet, szívdobogva követni az atlétafiú küzdelmeit, a korbácsos tréner (az ő figurája is színészi mestermunka) brutalitását. Közönségbarát, első rangú művészfilmet, jó értelemben vett hollywoodi mozit készített Hajdu a Macerás ügyek, a Tamara után, amely, úgy gondolom, sok hazai nézőnek okoz majd örömet, s bejárhatja a világ filmmustráit.

Madárszabadító, felhő, szél
 

Amiről nem esett eddig szó, arról is hosszasan kellene értekezni. Számos, sok szempontból jeles alkotás – Szaladják „Taikyo” István spirituális fogantatású, Madárszabadító, felhő, szél című művének képi poéziséről – (operatőr: Gózon Francisco), Gárdos Péter Az igazi Mikulásának érzelmesen fanyar, emberséges humoráról, az elsőfilmes Kocsis Ágnes hamar népszerűvé lett Friss levegőjétől, Pálos György Ali Sztornójának virgonc időszerűségéig. Aztán a filmlátványok professzionalizálódásán túl trükkök, kellékek, zenék elementáris megújításán túl a hangmérnöki teljesítményekig s képzőművészeti alkotásokká emelt egynémely honlapok versenyéig.
Az új magyar film vad versenyhelyzetben lép a honi publikum elé s a nagyvilág mozgóképes színpadára. Mindennek ára van, de a tehetség utat törni látszik.

[ Kovács Dezső ] 2006-02-22 11:27:00