Lear király meg a bolondja
2006. január 20-án mutatta be a Debreceni Csokonai Színház Kóti Árpád (fotó) címszereplésével Shakespeare tragédiáját. A színház diszkréten kezelte az ügyet. Végre észbe kaptam, de hónapnyi játékszünet következett. Február 21-én, vasárnap este tudtam csak megnézni a fél héttől háromnegyed tízig tartó előadást.
Kóti Árpád
 
Lefedett a zenekari árok. Leeresztett függöny előtt roppant, fehér súgólyuk, előtte fehér trónszék (lyukas a háta, mintha budi nyílás volna). Fehér zászlórúddal kezében jön a Bolond, akinek szöveg szerint csak később kellene érkeznie. Igaz, tovább is marad, mivel vele zárul az előadás. Ő mondja az epilógust. A III. felvonás 4. színének végén, a fenyéren elmondja záróbeszédét. Mészöly Dezső fordítása szerint: „S ki megmarad, nem nyargal ám, - /Csak az apostolok lován!” (Meglepő, de Vörösmarty itt modernebb és világosabb Mészölynél: „És oly idő jön, aki még megéri, / Hogy fő divat lesz lábbal mendegélni.”) A Bolond elmondja darabbeli helyén, megismétli az előadás végén kínjában mosolyogva, kétségbeesett reménységgel. A trónteremben Kuna Károly napszemüveggel, Túri Erzsébet tarka jelmezében, csörgőtetejű tübitejkával fején dóznit kotor elő, megnyalja a cigarettát, rágyújt, leül a trónra. Jön Lear. Elhessenti a Bolondot. Kétfelől, a kibontott proszcénium páholyból jön a királyi udvar. A rivaldához állított két mikrofonba teszik meg Lear lányai szeretet-vallomásukat.

Garay N. T., - Lapis E., - Kóti Á., - Majzik E.., - Vranyecz A.
 
A király nem Mikulásszakállú agg. Világosszürke császárkabátos polgár. Talán bankár. Vonásait tekintve lehetne nyugdíjkorhatárú megyei titkár is. Később, sötétebb császárkabátjában Balzac Gobseckjére hasonlít. Keresztbeveti lábát. Nem gesztikulál. Nem királykodik: király. Póztalan középhangja zeng, betölti az épületet. Kóti Árpádnak úgy zenél a hangja, mint utoljára Bessenyeinek. Képes erőt sugározni. Gyengéd szeretetet. Tud halk lenni, és annyi erő van agg uralkodójában, hogy nemcsak az ország terhét, de még a hegyeket is el tudná hordani. Bölcsen – és nem szeszélyből – átengedi az uralkodást. És hiszi, jól elrendezte a dolgát.
Bucsán született. 1934. november 15-én. Vagyis 72 éves. 48 éve színész. Jó színész. Nagyon jó színész. A kutya se ismeri Budapesten. 48 éve végezte a főiskolát, azóta vidéki színész. Nagy vidéki színész, de reflektorfényes pályáját árnyékban élte le.
1958/1960: Békéscsaba. 1960/1961: Eger. 1961/1962: Veszprém. 1962/1963: Szolnok. 1963-ban Debrecenbe szerződött. Ennek 43 éve. Majd fél évszázada a Csokonai Színház tagja. Bővérű, nagyhangú, széles orgánumú férfiszínésznő (v.ö.: Hevesi Sándor szerint van a női színésznő és a férfiszínésznő), mégsem Bánk bán, hanem Simon bán. Nem Hamlet, hanem Polonius, vagy I. sírásó. Vagyis a pálya nehezebb, de szebb felét kapta: a rövid távon emlékezetes alakítást, a sűrű színészi novellákat termő színészetet, nem pedig a hosszú szövegű, elől középen álló főszerepeket. Erős karakterű, jellegzetes színész volt fiatalon, középkorúan, idős férfiként is. Elvétve, ha filmezett. Talán Jancsó Allegro barbarójában látszott ki leginkább a népség-katonaságból.
Van Csokonai-díja, Jászai-díja, lett Érdemes művész. Kapott Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét és Kortárs Művészeti-díjat, csak igazi, szakmai elismerést nem kapott.

Lapis E. - Kecskés T. - Majzik E.
 
Miske László száműzetésben álruhásan csatlakozik Lear kíséretéhez. Innentől negyed tízig reszelős torokhangon beszél, hogy rá ne ismerjenek Kentre. A színpad törvényei beérnék azzal, hogy nem ismerik föl, így azonban mindvégig azt sugallja Miske, hogy A kincses sziget féllábú, rumvedelő kalózkapitányát játssza.
Sárközy Zoltán tartózkodó, finoman előkelő Gloucester gróf. Különösen jó kettőse az öt különböző hangon hitelesen beszélő száműzött fiával, az Edgart/Szegény Tamást játszó Tokaji Csabával. A gróf cselszövő fattya Cservenák Vilmos szenvedélyes alakítása. Simor Ottó Aggastyánja bemutató a régi iskola színjátszásából. Jámbor József (Orvos) mielőtt színre lépne, fél kézzel besegít egy dallammal a zongoristának.
Majzik Edit nazális hangon karakteres Gonerill, Lapis Erika Reganja szívélyesen álnok. Kecskés Tímea Cordeliája színtelen. Garay Nagy Tamás nem beszél történelmi múltba tett, jelmezezett hanggal. Nem is intrikust játszik, hanem embert, aki rosszat cselekszik tiszta szívvel, de nem elvetemültségből. Továbbá Benedek Gyula, Révész Béla, Dózsa Gergely, Nagy László, Vranyecz Artúr, Diószeghy Iván, Hajdú Péter.

Kóti Árpád - Kuna Károly
 
Árkosi Árpád becsvágyó, alapos rendezéséhez meghívta a tervező-bonviván Antal Csabát, aki téglafalig kinyitotta a színpadot. Hátul, a szín fenekén látni lehet a díszletraktár kapuját is. Alumínium szerkezetre feszített két fehér fal derékszögben a forgóra állítva. Ha élével fordul a szerkezet: falra hághatnak rajta sportszerűen. Időnként úgy tetszik, mintha felestek volna a magasba a szereplők. (M. Kecskés András mozgástervei szerint.) A tér mélyén fehér zongoránál ül fésületlen kenderkóc boglya-parókában Kubik József és végigkíséri melodrámaként az előadást Horváth Károly – időnként Beethovennek hangzó - szerzeményével. Tolják-vonják zongorával együtt. Lear hordozható turistaszékét a hangszer tetejére rakják. Azon ül Kóti Árpád és megküzd – nem a viharral -, hanem a zenekísérettel. Mellette a Bolond hajózik a zongora tetején. Üres zászlórudat hord mindvégig magánál (értelmezhetetlenül). Szivárványszín sáljából lobogót készít (értelmezhetően, de értelmetlenül).
A második részben fejtetőre áll a díszlet (kizökkent a világ…) Csendes harc folyik a színpadkeret és a színészek közt. A rendezői elképzelés és a színészek érvényesítette tragédia között. Hol a rendezői akarat érvényesül, többnyire a díszletet világítják meg a színész helyett, de több menetet a színészi tehetség és erő győzi az akadályként viselkedő ötletekkel szemben.

Tokaji Cs., Kóti Á., Miske L., Vranyecz A.
 
Kóti csípőnél magasabbra nem emeli kezét. Nem emeli fel hangját klasszikussá, történelmi mesedörgedelemmé. Learje szinte moccanatlanul ül. Tekintetében zajlik le a dráma. Odabenn dúl a kétségek és összeomlások vihara. Kóti figyeli a világot. Teljes erővel megérteni kísérli az emberi természetet. Elkésve tanulja meg, mit fedtek el előle igazi természetüket birodalma elvesztése után azok, akiket ismerni vélt. Kóti előtt fokozatosan nyílik meg a világ. Megtanulja elválasztani az igazat a hamistól, a jót a cselvetéstől, a hízelkedő szeretetet a mohóságtól.
Egy nagy színész összefogott, tömör eszközökkel előéli Lear tragikumát. Bensőséges eszközökkel játszik egy csupa külsőséggel operáló előadásban. Hozzáforrott érzelmi visszhangja, kritikai ellenpontja Kuna derű, keserű vidámság mögé rejtett a világot reménytelennek látó Bolondja. Zsebéből kézi-mikrofont húz elő. Abba énekli rigmusait. Legvégül a forgón elesettek, legyilkoltak, megmérgezettek, leszúrtak halomban fekszenek.

A megbolondult világban egyetlen józanként világít Kuna Károly Bolondjának embersége.

A plakát
 
William Shakespeare

LEAR KIRÁLY
(tragédia)

Fordította: Mészöly Dezső

LEAR – Kóti Árpád
FRAKFÖLD KIRÁLYA – Dózsa Gergely
BURGUND HERCEGE – Nagy László
CORNWALL HERCEGE – Garay Nagy Tamás
ALBEN HERCEGE – Vranyecz Artúr
KENT GRÓFJA – Miske László
GLOUCESTER GRÓFJA - Sárközy Zoltán
EDGAR – Tokaji Csaba
EDMUND – Cservenák Vilmos
CURAN – Diószeghy Iván
OSWALD – Hajdú Péter
AGGASTYÁN – Simor Ottó
ORVOS – Jámbor József
BOLOND – Kuna Károly
NEMES, Lear kíséretében – Benedek Gyula
NEMES, Cordélia kíséretében – Révész Béla
GONERIL – Majzik Edit
REGAN – Lapis Erika
CORDÉLIA – Kecskés Tímea

Továbbá: Marton Sándor, Simon Attila, Kelló Márió, Somogyi Tibor
Pálóczi Zoltán, Geiger Krisztián, Szurdoki Péter, Szőke Sándor, Nagy Dávid

Díszlet: Antal Csaba – Jelmez: Túri Erzsébet
Irodalmi munkatárs: Töreki Attila – Zeneszerző: Horváth Károly
Mozgás: M. Kecskés András – Zongoraművész: Kubik József
Súgó: Nánási Andrea – Ügyelő: Karl József
Rendezőasszisztens: Sóvágó Csaba

Rendező:
ÁRKOSI ÁRPÁD

Bemutató, 2006. január 20-án

Fotó: Máthé András

[ M.G.P. ] 2006-12-22 18:54:00