Grecsó Krisztián: Isten hozott
Grecsó még nincs harminc éves. Két verseskötetet után (Vízjelek a honvágyról, 1996; Angyalkacsinálás 1999), amelyek egyik nyilatkozata szerint példányszám és terjesztés vonatkozásában nem tekinthetők megjelent, azaz létező kötetnek, már a Pletykaanyuban ráakadt a műfajra, a formára. Beszéd, dialógok, monológok, narráció egyes szám első, második, harmadik személyben, mint Haąeknél, azzal a különbséggel, hogy ©vejk megy, mint a besörözött férfi a piacon, és hülyeségeket beszél arról, amit lát, Gallér Gergely megáll három napra Sáraság közepén, hogy megértse az elmúlt huszonhárom évet, a titkokat, „árnyékokat”, megfejtse a Klein-naplót, vele a falu összetett, hektikus múltját.

   Sodrásban - Sáraságon
   
   
   Nem értek mindent. Jegyezzük meg minden előtt. Ennél nagyobb bajom nincs is Grecsó Krisztián új könyvével, első regényével, az Isten hozottal, amelyet leánykori nevén - Klein naplóként – egy éven át olvashattunk az Élet és Irodalom prózarovatában. A „nem értek mindent” az alapjaiban megváltozott, felgyorsult befogadói mechanizmusnak köszönhető. Ha valami nem tiszta, majd kitisztul, haladjunk. Könnyen lehet, nem értenénk a mottóba emelt Móricz és Krúdy regényeinek valamennyi sorát, ha a szimbólumrendszer nem volna világos és pontos irányba utaló, ha nem a két világháború közti írók nyelvezetét szoktuk, tanultuk volna évekig. Ezzel szemben Grecsó szimbólumrendszere (falu és hagyományok), most alakul, keresi a helyét az olvasó világában. És persze emelje fel a kezét, aki akár Márquez, akár Solem Alechem ritkábban használt nyelvi jelképeit maradéktalanul – és konstruktívan – érti a regényeikből. A Grecsó-szöveg pontos mögöttes hálórendszere majd szépen kibomlik a szakértők keze nyomán, ahogyan az előző kötettel, a Pletykaanyuval történt. És talán az is megeshet, hogy az író – éppen az előző kötet példáján okulva – élő alakjait a felismerhetetlenségig maszkírozta, megelőzendő az esetleges bírósági az procedúrákat. tovább
   
   
2005-09-29 06:56:00