A Magyar Dráma Napja 2005.
A szeptember 21-ék nekem elsősorban Sinkovits Imre születésnapját jelentik. Amióta van Magyar Dráma Napja, ezen nap reggelén felhívtam telefonon és minden jót kívántam a magyar drámának. Ilyenkor felsóhajtott: „bárcsak lennének magyar drámák”.
Madách Imre
 
Ha most is beszélhetnénk, örömmel mondhatnám: képzeld Imre, a most induló kőszínházi-évadban – csak vidéken – tizennégy magyar ősbemutatóra kerül sor. Abban a városban, Nyíregyházán, ahol 25 évvel ezelőtt lett állandó társulat, ott mindjárt négyet is tartanak.
Azon érdemes lenne elgondolkodni, hogy kevés kivétellel, ezen darabok mind kamara, ill. szobaszínházi produkciók lesznek. Persze ennek nemcsak a kezdő drámaírónak kijáró óvatosság az oka. Tudod Imre, abban az időben, amikor szorgalmaztad Sütő András műveinek a bemutatását, akkor a politika szabott korlátokat. Most a politika által elvont, visszatartott pénz parancsolja a kis befogadóképességű helyekre a születőben lévő magyar drámákat.
Bár a kulturális politika igyekszik: a Katona József dráma-pályázat serkenti az írói kedvet. Ebben az évben öt új magyar dráma született. Ez a serkentés arra elég, hogy néhányan, akik drámaírásra adják a fejüket, ki tudjanak fizetni némely közüzemi számlát. De ha azt szeretné a szerző, hogy nagyszínpadra kerüljön a műve, ahhoz valaminő jeles évforduló, vagy egy jelentős szponzor – Imre, te ismerted ezt a kifejezést? – szükségeltetik. A szerzői honorárium igen mérsékelt, és ha bemutatják a darabot, a jogdíj a nézőszámnak is függvénye… tehát marad még bőven kifizetetlen számla.

Az ősbemutató plakátja 1883. szeptember 21.
 
A magyar nyelvű színjátszás 215. és a magyar színész-oktatás 140. évében, az aktuális kultuszminiszter biztosan szép szavakkal ecseteli majd a magyar dráma fontosságát, hogy az Európai Unió tagjaként mennyire fontos a nemzeti kultúra. Ám nagy valószínűséggel kevés szót ejt arról, hogy a kultúra munkásainak ismét összébb kell húzniuk a nadrágszíjat.
Az aktuális miniszter persze nem mondhat mást, hiszen ha csak arra gondolunk, hogy az elmúlt öt évben évente más miniszter mondta a bíztató szavakat... Jelzés értékű, hogy a magyar kultúra mennyire fontos a politika számára. Öt év, öt miniszter. Arról, hogy az Európai Unió többi országában hozzánk viszonyítva mennyit pénzt költenek a kulturális területre, már nem szólnak az ünnepinek szánt szavak. Pedig sokszor halljuk, hogy „Magyarország, nem lévén természeti kincseink, csak a nagyon értékes kultúráját viheti az Unióba.” A politika ennyire értékel minket. Ez akkor is így van, amikor egy-egy méltán sikeres külföldi „Magyar Kulturális Napok”-at követően nagymértékben megnő a külföldiek érdeklődése hazánk iránt. Ilyenkor az aktuális miniszter büszkén mondja: ez a magyar kultúrának köszönhető. Tehát érezhető gazdasági hasznot „termel az ágazat, de ebből a termelőknek csak mindegyre megújuló elvonások, „maradványképzések” jutnak.

A centenáriumi plakát - 1983 szeptember 21.
 
A rendszerváltás tizenötödik évében a politikusok elgondolkozhatnának azon, hogy ne csak a választási kampányokban – a plakátokon – legyenek fontosak a kultúra jelesei, hanem a mindennapokban is. És ahelyett, hogy az EU-ban magyar a magyart mószerolná be, tanulnának pl. politikai kultúrát - az egyre szaporodó magyar drámákból.

A Magyar Dráma Napján Sinkovits Imre 77 éves lenne.

[ Kadelka László ] 2005-09-20 20:08:00