Zita szerdája
3
2002. augusztus 21. szerda

Ha nem írnék naplót, nem tudnám, hivatalosan milyen nap van éppen. És épp most penget ide be Faludi naplóíró társam is, ciki, bíztam abban, hogy nem így történik. Nem is ciki. Ő Tatabányáról ír, én pedig nem Zetelakáról.
De mielőtt vallanék: Király Zoli mindenkit üdvözöl, habár most kissé gondterhelt, ugyanis a főszervező (Sántha, l. tegnapi naplóm második fotója, meglepi számomra is) jobbkeze létére délután ébredt föl.
Vajon miért.
Juj.
És ma gyönyörű levelet kaptam O. barátnőmtől, annyira más így minden. Talán jövő héten találkozom vele, végre, tenger idő után. G. barátnőm megérkezett ma ide, bingó.
És akkor most már nem halogathatom tovább:


Tisztelt bíróság!

1.
Az úgy történt, hogy éjjel fél kettőkor kedvesem bevonult a fürdőszobába, míg én bájcsevegtem házinénivel, aki hazavárt bennünket. Pillanatok múlva iszonyat csörömpölés és diszkrét czifra szavak hallatszottak a tolóajtó mögül. Csak a mosdókagyló szakadt le és tört apró darabokra. Hogy fél órán keresztül nem bírtam magamhoz térni a nevetéstől, azt senki nem bizonyíthatja rám. Tény viszont, hogy reggel a mosdó romjai tüntetően ott hevertek a konyha közepén, egy piros műanyag lavórban, és házinéni valahogy épp akkor vett méretet róluk, amikor kifordultam a fürdőből.
((az Ádám nem hagy, köszöni, hogy megírta a mát, szenved, mint én tegnap éjszaka itt a netcaféban, szórakoztat, azt mondja)) ((for the record, off the record))

2.
Az úgy történt, hogy ma délelőtt kedvesem el lett küldve, plakátokat szórni, Gyergyószentmiklósra és Remetére, merthogy pénteken az írótársaság egy része ottanok fog felolvasni. Persze vele mentem, tehát Fried István Márairól szóló előadásának utolsó részéről nem számolhatok be, ugyanígy kimaradt a zetalaki tábori délelőtt hátralevő része is, valamint az ebéd, és majdnem a vacsora is. Mert igaz az, Gyergyó innen számolva légvonalban 50 km, de ez olyan 50, amit min. másfél óra alatt lehet csak megtenni autóval. A táj szép, persze (kis részlete tegnapi naplóm fotómellékletében látható, az első képre gondolok), de az, hogy út, amin mentünk, súlyos eufemizmus.
Úgyhogy visszafele sem az autó, sem mi nem vállaltuk ezt még egyszer, Csíkszereda fele kerülve viszont még egy ötvenessel nagyobb a távolság. És hát hogy még ehhez képest is miért késtünk kb. 2 órát? Hja kérem. 3. Az úgy történt, hogy épp csak lemostuk az út porát magunkról, végre Zetelakán újra, és már indultunk is szilvapálinkát kóstolni. Aztán vacsora, jó kis házi disznóságok. Aztán anekdotázás, élő népzene, haverok, buli. Aztán Sántha visszaterelt bennünket a polgármesteri hivatal neonfényes dísztermébe, ahol épp H. olvasott föl, amikor diszkréten leléptem naplót írni.
Így történt.
2002-08-21 21:38:00