Adjuk vissza a társadalomnak őket!
Itt az ideje, hogy demisztifikáljuk a skizofréniát, és a benne szenvedő betegeket felszabadítsuk rab-létükből, melyre kényelmi és anyagi okok miatt kárhoztattuk - hisz, ők is ugyanolyan emberek, mint mi, csak talán több szenvedést mért rájuk a sors. Ezért nem büntetni szokás...
A skizofrénia előfordulása a magyar népesség körében, ahogy világszerte mindenütt, 1 százalék körüli. Ez azt jelenti, hogy hazánkban mintegy 100 000 skizofrén el. Ebből mintegy 25 százalék (ez hozzávetőlegesen 30 000 fő) krónikus skizofréniás. A családtagokkal együtt (3-4 hozzátartozóval számolva) tehát közel félmillió lakost érint ez a súlyos mentális betegség.

A tünetek általában fiatalkorban jelentkeznek, férfiaknál körülbelül 15 és 25, nők esetében viszont később, 25-35 éves kor között. A betegség nemenkénti megoszlása azonban körülbelül azonos. Általában hosszú hónapok, esetleg évek alatt fejlődik ki, és a szimptómák is ezzel párhuzamosan sokasodnak, és erősödnek fel. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a tünetegyüttes hirtelen, minden előjel nélkül jelentkezik. A kiváltó ok viszont szinte minden esetben más. Azok veszélyeztetettebbek, akiknek a családjában mar előfordult szkizofrénia. A betegség kialakulásának oka feltehetően több szkizofréniára hajlamosító gén véletlenszerű együttes előfordulásában keresendő. A szakemberek tehát egyfajta genetikai tényezőkkel kiegészülő biológiai hajlamot feltételeznek a skizofrenia hátterében.

A terhesség előtti magasabb anyai testsúllyal is kapcsolatba hozták a betegséget, mivel ennek megléte kétszeresére-háromszorosára növeli a kockázatot. A szüléskor fellépő oxigénhiányra, vagy koponyasérülésre ugyanez igaz. A legfrissebb kutatások pedig arra engednek következtetni, hogy a terhesség huszonharmadik hetében, az embrió idegrendszerének kifejlődésekor fellépő influenzavírus szintén hajlamosító tényező lehet. Egy vírusfertőzés valószínűleg szintén károsító hatású. Mindezek hozzájárulhatnak a hajlam kialakulásához, a betegség azonban egyéb, csak egy későbbi életszakaszban fellépő bizonyos kiváltó okok következtében bontakozik ki.

A hajlamnak lehetnek apró jelei. Az első két életévben ez lehet a mozgás- és szellemi fejlődésben való visszamaradás. Az iskoláskorban a szociális kapcsolattartásban mutatkozhatnak eltérések: a skizofréniára hajlamos gyerek és kamaszok visszahúzódóbbak, teljesítményük gyengébb az átlagnál, érzelmileg pedig gátoltabbak lehetnek. Ezek a jelek azonban nem kizárólag szkizofréniára utalnak!

Skizofreniát megelőző szűrési program azonban a világon sehol sincs, legfeljebb kutatási szinten. A magyarországi stratégia, mely a fejlődésben visszamaradt, problémás gyerekeket egy korai fejlesztő programba igyekszik bevonni, azonban jónak tűnik. Ezt volna érdemes a család támogató funkcióját erősítő pszichoszociális családgondozással kiegészíteni. Ez a kettő együtt hathatós megelőzési mód lehetne.

Megfigyelték, hogy a betegség kialakulásában a dopamin nevű hormon mennyisége fontos szerepet játszik. Közvetlenül a tünetek kialakulása előtt ez a hormonszint alacsony, egy stresszállapot azonban, a korai idegfejlődés károsodása miatt visszafordíthatatlanul, megemeli a dopaminszintet. Ennek hatására megbomlik a hormon-egyensúlyt, és a szervezet kibillen homeosztatikus, egyensúlyi állapotából. A betegség közvetlen kiváltója tehát az úgynevezett hiperdopaminerg állapot, amelyet a serdülő- illetve fiatalfelnőtt korban megtapasztalt súlyos stressz okoz, és ami aztán csak gyógyszeres kezeléssel javítható illetve tartható karban. Ezért lehetne a stresszhelyzetek feldolgozásában és kezelésében segítő lelki gondozása egyfajta védőháló a kamasz- és fiatalkorúak számára.

A skizofrénia általános tünetei a következők: - a korábban örömöt okozó cselekvések, érdektelenné válása;
- kezdeményezőkészség, kitartás, életvidámság, spontaneitás elvesztése;
- az érzelmek kifejezésének nehézsége;
- furcsa arc- és testmozgások illetve ezekben való megmerevedés;
- téveszmék, amikor a beteg valóságosnak képzel kitalált dolgokat (pl.: mások uralják gondolatait);
- érzékcsalódások, hallucinációk: nem létező hangok hallása, szagok érzése, dolgok látása;
- összefüggéstelen vagy furcsa, logikátlannak tűnő mégis következetes vagy döcögő gondolkodás és időnkénti teljes leblokkolás;
- különös beszéd: versbeszéd, új szavak létrehozása, halandzsázás;
- rezzenéstelen, kifejezés nélküli arc;
- szemkontaktus kerülése, gesztikuláció hiánya vagy feltűnő csökkenése;
- a beszélgetések alatti reakcióidő lelassulása, koncentrációs problémák.
A tünetek, azok összetétele és megjelenésük gyakorisága azonban egyénenként változik.

A skizofrén betegek közül sokan súlyos depresszióba esnek a tünetek megjelenése közti viszonylag stabil, kitisztult állapottal és tudatos gondolkodással járó szünetekben, és hogy megszabaduljanak szenvedéseiktől, öngyilkosságot kísérelnek meg. Ez főleg a fiatalokra jellemző. A depresszió elől sokan menekülnek az alkoholhoz és a droghoz. A statisztikák arról árulkodnak, hogy a skizofréniával küzdő betegek több mint 30 százaléka küzd túlzott alkoholfogyasztással, 15-20 százalékuk használ gyengébb kábítószereket, és körülbelül 5 százalékuk kokainfüggő.

A betegség a glutamát- és a szerotoninrendszert befolyásoló anti-dopaminerg szerekkel, úgynevezett antipszichotikumokkal tartható karban, amelyek csökkentik, illetve hosszabb-rövidebb időszakokra teljesen megszüntetik a kellemetlen tüneteket. Minél előbb kezdik el a kezelést, annál jobbak az esélyek a javulásra.

Kutatásokból kiderült, hogy a gyógyszeres kezelés szükségességét a betegek többsége elismeri, de a gyógyszerektől sokan - érthető módon - azt várják a tünetek megszüntetésén kívül, hogy elősegítsék a világos gondolkodást, megelőzzék a visszaesést, és ne legyenek kellemetlen mellékhatásaik. A mellékhatások közül legkellemetlenebbnek a súlygyarapodást tartják és a tompa, kábult állapotot. Mindezek ellenére a rehabilitáció mellett a gyógyszeres kezelést tekintik a legfontosabb és leghatékonyabb kezelési formának. Magyarországon a pszichiátriai betegségek kezelésére szolgáló gyógyszerek többsége ugyan a kilencven százalékos támogatottságúak közé tartozik, de egy részük ma már korszerűtlen. A gazdasági kényszerből használt, sok esetben elavult, rengeteg káros mellékhatással járó gyógyszerek alkalmazása pedig sokat ront a betegek közérzetén, és nem utolsó sorban a fiatalabbak gyógyulási esélyein.

A szakemberek szerint az itthoni gyógykezelésben gyakran használt szerek mellékhatásai kétségessé teszik a rehabilitáció és a reszocializáció esélyeit is. Az új készítmények alkalmazásával viszont csökkenne a kórházi ápolásra szoruló betegek aránya.

A korszerűtlen gyógyszerek mellett halaszthatatlan volna olyan nem kórház-centrikus ellátási formák előtérbe helyezése, amelyek megfelelnek a közösségi ellátás elveinek. 20 000 lakos feletti településeken törvény teszi kötelezővé nappali otthon működtetését. Ennek ellenére sok önkormányzat a mai napig mulasztásos törvénysértést követ el, hiszen nem hoztak létre ilyen intézményt - noha lecsökkenne ezzel a kórházi kezelés időtartama. A beteg az első kórházba kerülés után még könnyen visszailleszkedik a társadalomba, de a hazánkban elterjedt úgynevezett forgóajtós kórházi kezelés miatt, amely az ilyen alkalmak sokasodását jelenti, egyre csökkennek a rehabilitáció esélyei. A sokszori bent-fekvéses kezelés megnehezíti a beteg kórházi környezetből való visszailleszkedését, és a családtagok, valamint a munkatársak és a munkáltató számára is egyre kevésbé hihetővé teszi a gyógyulást. Ez szintén hátráltatja, végül teljesen ellehetetleníti a reszocializációt. Pedig a betegek mintegy ötven százaléka még ma is "csupán" szociális problémái miatt kerül be valamely pszichiátriai intézménybe. Gyakori ok a családtagokra nehezedő nyomás.

Míg a világ demokratikus országaiban a pszichiátriai betegek, más fogyatékos csoportokhoz hasonlóan, részt vesznek a velük kapcsolatos döntések meghozatalában, Magyarország le van maradva az esélyegyenlőségi törvény tekintetében. A rendszerváltás után megalkotott törvényből ugyanis, figyelmen kívül hagyva a nemzetközi fogyatékosság-definíciót, kihagyták a pszichiátriai betegségben szenvedőket. Emiatt hátrányba kerültek a pszichiátriai zavarokban szenvedők szervezetei.

Pedig a betegek társadalomba való visszailleszkedésének első lépcsőfokai a nappali – nem bent-fekvéses - kórházak, klubok lennének. A rehabilitációs intézményrendszer azonban még mindig nem alakult ki teljesen: a lakóhely-közeli nem-kórházi ellátási formákat kellene erősíteni. A köztes intézmények létrehozása az egészségügyi struktúraváltás része lenne.

A szakemberek szerint felülvizsgálatra szorul a rokkantnyugdíjazási rendszer is, Magyarországon ugyanis huszonöt százalékra becsülhető a mentális zavarok miatt rokkanttá váltak száma - 4–500 000 rokkantnyugdíjast tartanak nyilván. A nyugdíjazás minősítési struktúráját át kellene dolgozni, és többek közt szigorítani. Ez a betegek javát szolgálná, mivel így csupán a ténylegesen rászorulók kapnák a támogatást. Megmaradt munkaképességük alapján viszont segíteni kellene a többi beteg munkavállalását. Nehézségeik miatt ezeknek az embereknek azonban védett szállásokra és védett munkahelyekre is szükségük volna. A komplex rehabilitációs program része a védett munkahelyek teremtése.

A törvény előírja új intézmények létrehozását és működtetését, a szükséges anyagi feltételekhez a költségvetés azonban nem biztosít forrásokat az önkormányzatok számára. Mindezek kivitelezéséhez erős civil szervezetekre volna szükség, amelyek lehetővé tennék az összefogást, az érdekek védelmét és a pályázatok útján való pénzszerzést a szükséges intézmények megteremtésére és fenntartására. Az erős civilszféra kialakítása azért is volna fontos, mert így a kormányok változása mellett is lehetséges a betegek érdekeinek védelme.

Ezen kívül elengedhetetlen a szemlélet megváltoztatása. A magyar lakosság nagy része abban a tévhitben él, hogy a mentális betegségek gyógyíthatatlanok és kezelhetetlenek. Pedig mára már ez nem igaz. Ezt azonban a társadalommal is tudatni kellene, és elfogadtatni. A politikát is kedvezően befolyásolná egy ilyen változás. A gyógyszerek ugyan kiszabadították a skizofréneket a kényszerzubbonyból, de még hátra van egy nehéz lépés: visszaadni őket a társadalomnak.

(A Magyarországon e területen működő legfontosabb civil szervezetek a többi között: a KESZ-Kálvária 5 Egyesület, a szegedi Nappali Kórház, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum (PÉF) és a Sotéria Alapítvány.)

[ Persányi Norina ] 2002-08-22 14:12:00