Képzőművészet és irodalom
Az Új magyar irodalomtörténet kutatási program konferenciáira 2005. június 21-én és 22-én (kedden és szerdán) kerül sor.

KÉPZŐMŰVÉSZET ÉS IRODALOM KAPCSOLATA A 19-20. SZÁZADBAN

   


   Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszékének épülete (Bp, VI., Kmety György utca 27.)
   
   Program:
   10.00-18.00 Előadások
   19.00 Intermédia könyvkiállítás megnyitó
   10.00 – 12.30: Előadások
   
   Hornyik Sándor: Három kvarkot Marke királynak
   Erdély Miklós 1968. november 29-én három akciót mutatott be az Iparterv budapesti székházában: (1) Dirac a mozipénztár előtt (2) Sejtések (3) Klipsz. A háromból kettő (a Dirac és a Sejtések) szövegekre épült, amelyek később (1974-ben) megjelentek Erdély Kollapszus orv. című kötetében. Előadásomban e szövegek értelmezésére teszek kísérletet egyrészt a bennük megjelenő modern természettudományos világkép fragmentumai, másrészt Erdély montázs-elmélete, illetve az avantgárd szövegszervező eljárások felől. Harmadrészt pedig a szövegek “előadásmódját” elemezve próbálom meg “rekonstruálni” Erdély akcióinak jelentésrétegeit.
   
   Dánél Mónika: Szöveg és kép viszonyának alakulása az Új Symposionban
   Ha a folyóirat számait kép és szöveg viszonyának szempontjából vizsgáljuk, láthatóvá válik, hogy a képi anyag nem illusztrációként szerepel a szövegek mellett, hanem önálló médiumként jelenik meg és nyer magának teret a folyóirat lapjain. Az illusztráció háttérképként érthető helyzetéből kilépve a képregény, a karikatúra, a plakátművészet és a fénymásolás művészetén át a kép médiuma a szövegekkel egyenértékűen alakítja a folyóirat arculatát, és ezáltal a korban kibontakozó új művészeti irányultságoknak is mozgásteret biztosít. A kép médiuma különféle alakzatokat hoz létre a folyóirat lapjain, ami nem hagyja érintetlenül a szöveg médiumát sem. Előadásomban kép és szöveg változó viszonyainak alapjaira kérdezek rá.
   
   Dékei Kriszta: Az irodalom szerepe Hajas Tibor munkásságában
   Előadásom középpontjában Hajas Tibor 1982-ben, két különböző szamizdat kiadásban is megjelent műve, a SIDPA BARDO című “pornográf” napló áll. A művet Hajas egy esetleges francia kiadás számára állította össze, eredeti címe Szövegkáprázat volt. Az irodalmi értékű mű az 1978–1979-ben készült, különböző mediális formát választó műveivel szoros kapcsolatot tart. A Ganz Mávag Művelődési Házban tartott filmbevezető esszék, a Virrasztás és az Engesztelés című performanszok, az 1979. február 4-én elhangzott, Érintés című rádió-performansz, a Képkorbácsolás című fotósorozat illetve a kéziratban maradt töredékes vázlatok összehasonlító vizsgálatával és elemzésével a gondolati komplexitás elemeit kívánom bemutatni Hajas érett művészetében.
   
   12.30 – 14.00: Ebédszünet
   
   14.00 – 15.30: Előadások
   Peternák Miklós: Médiatörténeti és művészeti motívumok a magyar irodalomban. Az irodalom mint a médiaarcheológia forrása
   Ki gondolta volna, hogy a tudománytörténet perifériájára szorult, illetve a népi majd városi szórakoztatás, a vándormutatványosok, vásáros világ, kávéházak szegleteiben meghúzódó látványosságok, esetleg a gyerekszoba játékvilágának felnőtt perspektívából ritkán figyelembe vett eszközcsoportja a 20. század végére a történeti és művészeti érdeklődés centrumába kerül – gondolva itt most már nem csak a médiaarcheológia, de a képiség és a médiaérzékeny irodalom kutatóira is. Nyilvánvaló, ennek a fordulatnak az okai az audiovizuális médiumok, a digitális infotechnika domináns szerepéből, egy minden korábbinál, de a hétköznapok ritmusánál mindenképp gyorsabb kommunikációs forradalom tapasztalati tényeiből adódnak: a megértés, a tudomásulvétel nélkülözhetetlen feltétele, hogy megvizsgáljuk, hogyan is jutottunk idág.
   
   Varga Tünde: A történelem (meg)jelenítése: tömegmédia és reprezentáció
   A panoráma festmény a 19. század első tömegmédiuma. Ezek a festmények a tájkép, illetve a történelmi festmények szempontjából nem csak újfajta technikát, de új nézőpozíciót is jelentenek. Míg a festmény szabadalmaztatója a panoráma képben a festészet forradalmasítását látta, az akadémia és a kulturális elit tagjai ezt a festészeti módot a művészi többlet felszámolásaként értették. Előadásomban a művészi reprezentáció elméletének és ideológiájának kérdéskörét vizsgálom a magyar körkép kapcsán. A festmény érdekessége egyfelől, hogy lehetőséget nyújt a szóbeli és a vizuális művészetek értékrendjének és viszonyának összevetésére, másfelől pedig alkalmat ad a mítoszteremtés verbális és szóbeli eszközökkel történő előállításának vizsgálatára. A panoráma kép az ilyen eljárások illuzórikusságát különösen hangsúlyosan mutatja, mivel a festmény célja a megtévesztés, azaz a jelenlét és a közvetlen tapasztalat illúziójára épül.
   
   Zsadányi Edit: Tárgyakba vetített szubjektivitás Lesznai Anna, Kaffka Margit és Ritoók Emma műveiben
   Előadásomban Lesznai Anna költő, író és képzőművész hímzésterveit és meseillusztrációt vetem össze a tízes években írott verseivel. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy a téma, a motívum és a kompozíció látszólagos változatlansága és folyamatos ismétlődése a női identitás milyen alakzatait rajzolja meg. Tárgyak, motívumok és a női önmeghatározás hasonló összefüggéseire hívom fel a figyelmet Kaffka Margit és Ritoók Emma prózájában.
   
   Kávészünet
   16-17.30: Előadások
   Sz. Molnár Szilvia: Képvers versus szabadvers. Kassák Lajos: A ló meghal és a madarak kiröpülnek
Kassák Lajos nevezetes verse több kiadásban is napvilágot látott, melyek olvashatóságát nagyban meghatározza a szöveg aktuális vizuális rendezettsége. Bár a versről számos elemzés született, a vizuális komponensek olvasatalakító hatásának beható vizsgálatára a mai napig nem került sor. Erre teszek most kísérletet előadásom keretében.
   
    Száva Gyula: Gerő Györgyről
   Az első magyar avantgarde filmkísérletek alkotója; az IS című folyóirat egyik alapító szerkesztője volt. (Az IS szerkesztősége egyben a bécsi MA budapesti szerkesztőségeként és illegális magyarországi főbizományosaként működött.) Gerő György pályája 1928-ban szakadt meg, amikor politikai ügyben letartóztatták, majd az eljárást rövid úton befejezve elmegyógyintézetbe zárták. Tevékenységének tudományos feldolgozása és művészi továbbgondolása fontosnak tűnik számomra. Verseit, novelláit, tanulmányait, újságcikkeit, „filmes” anyagait és életének egyéb dokumentumait a hetvenes évek óta gyűjtögetem. A konferencián elmondom, hogy eddig mire jutottam, és merrefelé kellene még vizsgálódni.
   
    Kékesi Zoltán: Kép versus ritmus? Film és költészet 1927 körül
   Kállai Ernő 1929-ben, Filmrhytmus, Filmgestaltung című cikkében a ritmust határozta meg a film legfontosabb elemeként. A cikk annak a vitának a folytatásaként olvasható, amely két évvel korábban bontakozott ki Kállai és Moholy-Nagy László között fotográfia és festészet viszonya kapcsán. Kállai későbbi cikkében a ritmus annak az érzéki anyagszerűségnek a pótlékaként jelenik meg, amely korábbi írása szerint a technikai képből elveszett. Nem sokkal korábban, a Dokumentum című folyóirat körében Németh Andor a ritmust nevezte meg a költészet egyedüli lehetőségeként, s elutasította a költészet „képszerűségét“ (Kommentár); Gró Lajos pedig film és sport, „tömegművészet“ és „tömegmozgalom“ „sturkturális azonosságaként“ tekintett a ritmusra, amely hiányzik a könyvből, e „hasznavehetetlen“ eszközből, amely „ritmus, mozgás helyett szavakat ad“ (A film és a testkultúra). Az előadás azt a „paragonét“ fejti föl, amely 1927-29 körül, az avantgarde utolsó éveiben a költészet és a film között kibontakozott.
   
   19.00: Kiállításmegnyitó
   Az Intermédia Tanszék rajzkurzusa keretében 2000-2005 között a hallgatók által készített könyvek bemutatója. Bevezetőt mond Bakos Gábor.
   
       
2005-06-20 07:18:00