Sopotnik Zoltán: Krokodil
Ez a versnyelv teljes természetességgel kapcsolódik a fontosabb kortársak törekvéseihez. Többek között a Kemény István-i (enigmatikus) mítoszteremtő potenciálhoz, Térey János hipertrófiás énnel való játékaihoz, Ady-reminiszcenciáihoz, travesztiáihoz, továbbá Erdős Virág pszeudoepikus áradó líraiságához, s Peer Krisztián egészen finom pszichológiai leltárkészítéseihez, transzparens nyelvi csavarjaihoz.

   
   "MOCSOKLÁTÓ", AVAGY A STÍLUS MAGÁNYA
   
   Sopotnik Zoltán: Krokodil
   
„…elképzelhetők olyan szerzők is, akik többre becsülik
   a mívesség biztonságát a stílus magányánál”
   Roland Barthes

   

   Sopotnik Zoltán első, Krokodil című verseskötete divergens poétikát tár elénk.
   A hét (!) ciklusba rendezett korpusz már önmagában a koherencia problematikáját állítja fókuszba, azonmód nehezítve (s ezáltal téve izgalmassá) az olvasást. „Irracionális” szövegszervező eljárásokkal (szürreális, távoli asszociációk, központozás nélkülözése, helyenként agrammatikus alakzatok) élő poétikát működtet. Mégis sikerül megteremtenie egyfajta (irracionális?) pontosságot: a totalitás igézetét.
   Mítoszteremtés történik itt, de nem mindenáron, hiszen ahol a kontextus úgy követeli, ott (mindenféle autoritást eliminálva) dekonstruálódik „a mítosz”, illetőleg bármiféle (esztétikai-irodalmi toposzok mentén szerveződő, szervezhető) mítosz(ok) lehetősége.
   
   Az explicit intertextualitás nem feltétlenül jelent kihívást a beszélő számára, sokkal inkább a saját, az idegen(ség) értékelődik fel ebben a szövegtérben. Az ebből szervesen következő definíciós kényszerben kiteljesedő (mindenféle hagyományt egyszerre figyelmen kívül hagyó és provokáló) ideáció viszont „kárpótol(hat)ja” még a legkonzervatívabb elvárási horizonttal operáló olvasót is.
   
   A beszélő ügyesen (félre)pozícionálja magát: hol az (ön)terapeutikus, flagelláns („Kicsinál a líra”; „A hovatartozás: tompa illúzió”), hol a filozofikus, rendszerteremtő („Kinek szebb az énje?”; „létrejött a Gyilkos-szótár”), néhol pedig a clown („én, a betanított-költő”; „kritikusoktól tudja meg kit és hogyan szabad értelmeznie”) hangján szólal meg. Ezek a hangok (ének) visszaverődnek, s a finom rezonanciákból lesz nóvum, valódi birtokbavétel, a nyelvi tér autentikus (és felzaklató) birtokbavétele.
tovább

   Kapcsolódó Pollágh:
   
   Sopotnik Zoltán Krokodil
   Radnóti Sándor Műhelymunka
   XXI. SZÁZAD rtl klub (tv-kritik’)
   WWW.SZIAMI.HU TÖRVÉNYEN KÍVÜLI KAMASZ
   WWW.ESZENYI.HU
   A titok jobban áll (Papp András: Suttogó)
   Történő kétely Az Ottlik-vedutáról
   Elvitte a cica (Jónás Tamás kötetéről)
   GANG (M1)
   Esti showder
   Magyar illedelmes (Allegro, Rakott)
   A gyomorszorító Nagy Alakítás
   PIT BULL DÉLVIDÉK – webkaland
   WWW TATABANYA.HU
   
       
2005-06-18 06:32:00