Születésnapi levél - József Attilának (32)
Kedves Attila!

Talán nem tudják az emberek (elegen), hogy éppen a Költészet Napjára, április 11-ére esik a születésnapod - (Norman Károlytól)
érdekes véletlen. De hadd ragadjam meg az alkalmat, s gratuláljak - s kívánjak még sok szép 32. születésnapot.

Ilyenkor elősorolni szokás az ember cselekedeteit, érdemeit, dicséretét - ez persze nehéz dolog, és bizony sokat segítettél, amikor magad tetted meg, a fegyintézeti nyilvántartóba lefűzött vallomásod szerint (iktatószám: J. A. Összes Művei, Akadémiai Fegyintézet, Budapest, 1967, IV. nyilvántartás, 38. karton J. A. kézlenyomattal). Hadd idézzek belőle: "...1905. április 11-én este 9 órakor - lázadás, kémkedés, rám bízott titkok elárulása, szeméremsértés, közveszélyes munkakerülés, állandó botrányokozás, beteges hazudozás miatt örökös dologházi fenyítésre ítéltek, kilenc hónapi vizsgálati fogság után, elutasítva kegyelmi kérvényemet, átutaltak a javíthatatlan bűnözők világába. A nyomozás eredménytelenségét a hatósági közegek kínvallatási adataival palástolták s a kínvallatás, mondhatom, egy örökkévalóságig tartott..."
Egészen biztos, hogy amikor ismét találkozunk, rámkacsintasz majd, ahogy szoktál, s megbocsátod, hogy e minősítéseket itt nem szaporítottam a magam erőfeszítésével, kiolvasván az Általad említett kínvallatási jegyzőkönyvekből továbbiakat. Azért ne aggódj, sokan figyeljük ezeket a jegyzőkönyveket erősen, nehogy egyetlen bűnöd is elsikkadhasson.
Írod, hogy "ha már nem sikerült verseimmel olyan jelentékeny elismerésre szert tennem, amilyet tárgyilagos nézeteim szerint megérdemelnék [legutóbb az angol koronázás alkalmával is elfelejtkeztek a lapok arról, hogy megemlítsék a nevemet] - megpróbálok majd prózát írni." Bocsáss meg, most novellista, műfordító, esszéíró vagy költő vagy-e? Értem, mindegyik, és egyáltalában, unod, hogy beskatulyáznak. Amúgy ne aggódj, az UNESCO - amely szervezetnek a híre az angol udvarig is eljutott - jeles emberek születésnapját 1956 óta hivatalosan megünnepli, s bizonyos centenáriumra hivatkozva idén a Tiédet is listájába foglalta; mi a Terasznál büszkék vagyunk rá, hogy ilyen előkelő és magas tekintélyű intézménnyel ünnepelhetünk együtt.

Mostanában a bulváripar odáig jutott, hogy valamilyen ürüggyel a haláloddal foglalkozik - nos, régi igazság: akinek a halálhírét költik, sokáig él. Ilyen jelentéktelenségekkel törődik a bolond világ, holott volnának messze fontosabb információk is: például hadd értesítselek, hogy a hírek szerint a Fekete-tengerben egy dinnyehéjat észleltek (egyébként repülőgép-anyahajóról, gondolom, ilyesmiről még nem is hallottál).

Kedves Attila, megint: örül a szívünk, hogy köztünk jársz, s hidd el, nem csupán holmi születésnap ürügyén gondolunk Rád - amiként mi is bizonyosak vagyunk benne, hogy gondolsz ránk, amikor közös szavainkat forgatod, hiszen ez derül ki mendegyikből, amelyet csak kimondasz. Járj hát köztünk a föntebb már említett Örökkévalóságig - már amit az ember esetében ez jelenthet.
[ Norman Károly ] 2005-04-10 18:59:00