Születésnapi levél - Földes Annának
Szilárdan magyaráz az újságíró-iskola katedráján, egyik nebulója pedig ámulattal szemléli. Vajon belőlem is határozott újságírónő válik?
(Beszterczey Judittól)
Drága Tanárnő,

sohasem fáradt? Egyetlen percre sem unt az írásra, az oktatásra? Mitől ilyen erős asszony?
Előttem a kép: rendíthetetlenül magyaráz az újságíró-iskola katedráján, egyik nebulója pedig ámulattal szemléli. Vajon belőlem is határozott újságírónő válik? – tűnődtem. Kitartó, eltökélt, következetes, akárcsak ő – mormoltam a mágikus mellékneveket. Szigorú. Megalkuvást nem tűrő – tettem hozzá a padban.
Most bók következik. Ha szidott, szégyelltem magam. Ha dicsért, szívből örültem. Hiányozni? Innen? Minek?
Most vallomás következik. Kevés embert tisztelek annyira, mint Földes Annát. Kevesek véleménye számít annyira. Felnézek a remek újságíró-tanárra. Úgy tekintek rá, ahogy valamennyi pedagógusra kellene, s csak kevesekre lehet.
Két éve rekkenő nyár volt, amikor műfajelmélet tantárgyból négyest kaptam Tőle, ezt sosem feledem. Buktatott volna meg inkább! – gondoltam fülig vörösödve, és hetekig szégyelltem magam.
Tanárnő! Gondolta volna pályakezdő zsurnaliszta korában, hogy később lelkes utódait oktatja az újságírás alfa-ómegájára? Tudta akkoriban is, hogy hivatására lelt? Sosem érezte azt a hezitáló bizonytalanságot, amit mi most zöldfülű tollforgatóként átélünk?
Megannyi kérdés, melyek a szemérem okán sosem hangzanak el. Persze a mély érzelmek ritkán harsognak.

Földes Anna Beszterczey Judit
 
Boldog születésnapot kívánok ennek a gyönyörű életű asszonynak, Földes Annának, aki számos interjú, kritika, tanulmány és szakkönyv mellett életre hívta és igazgatta a Bálint György Újságíró Akadémiát, a tudások mozgalmas, egyben békebeli tárházát; a tudósok rajongással övezett agoráját.
Isten éltesse Tanárnő:

[ Beszterczey Judit ] 2002-08-14 07:50:00