Nemzetiségi hét a Bástya utcai Óvodában
Az Európai Unió má az Óvodában van
Nemzetiségi hetet rendeztek a belvárosi, Bástya utcai Óvodában. Március 7-én kezdődött és a Nemzeti Ünnepet megelőző pénteken ért véget. Minden szülő számára kellemes meglepetést okozott a kis kiállítás, amely bemutatta az oda járó – nem magyar gyerekek – hazáját. Pálfy Györgyné, Évanéni (fotó), az Óvoda vezetője válaszolt a Terasz.hu kérdéseire.
 
- Honnan jött az ötlet a rendezvényhez?

- Mi sok külföldi tanulmányúton vehettünk részt az Önkormányzat jóvoltából. Jártunk Luxemburgban, Kínában és ott fogalmazódott meg az a gondolat, hogy ha külföldi gyerekek bekerülnek hozzánk, akkor megpróbáljuk a magyar kultúrába bevonni őket. De igazából nem ismerjük az ő kultúrájukat, nemzeti életüket, identitásukat, amelyet magukkal hoztak. Ezt hasznos lenne közzétenni, megismerni, hogy könnyebben tudjunk a gyerekekkel foglalkozni.

- Ebbe az óvodába már olyan sok nem magyar ajkú gyerek jár?

- Inkább azt mondanám, hogy vegyes házasságban született félvér gyerekek. Mi is megdöbbentünk a számon, ami igen magas. A száznegyven gyerek közül körülbelül húsz kisgyereket érint jelenleg az óvodánkban. Ez azt jelenti, hogy vannak olyan nemzetek, ahonnan több család érkezett. Most nagyon kedvelt az óvodánk a franciák körében. Van két francia kisgyerekünk, ahol az egyik családnál a mama francia, a másik családban az édesapa. Van Angliából idetelepült apuka, aki az ELTE-n tanít, a felesége magyar.
De olyan gyerekünk is van, akinek mindkét szülője külföldi. Például Kongóból települtek Magyarországra, és a kislány már magyar állampolgárként született.
Mi egy nagyon kis dologra készültünk, de így utólag visszapillantva – a mi viszonyaink között -, hatalmas ügy kerekedett belőle. Mert úgy gondoltuk, hogy végül is egy olyan rendezvényt hozunk létre, amit hasznos lenne másnak is megmutatni. Tehát a meghívottak köre is szélesítette a rendezvény nagyságát. Próbáltuk a szülőket is bevonni, és ők nagyon lelkesek voltak, úgy hogy ez minket is tovább lelkesített.

Nagyon aktívan hozták az ötleteket. Mindenki igyekezett nemzeti népviseleti ruhát hozni a hazájából, fotókat, plakátokat, posztereket, tájékoztató brosúrákat. Nagyon sok élelmiszer volt, pl.: olasz bort mutattak be, meg olasz édességet. Keleti édességet. Kolumbiából származó anyuka a sós banán chips-et, ami nagyon tetszett a gyerekeknek és élvezték.
Francia szülők francia sajtot hoztak, francia édességeket készítettek, amit lehetett kóstolni. Székelyföldről érkezett nagymama puliszkát készített azon a napon, hogy azzal kínálja a vendégeket és az érdeklődőket. Rendkívül gazdag lett a kiállítás. Nagyon örültünk neki és büszkék voltunk a szülőkre.

 
 
- Az óvodás gyerekek ebből mennyit tudtak megérteni?

- Nagyon sok mindent, például az egyik kisfiú Mohamed, aki eddig nem nagyon volt hajlandó az apa nyelvet használni (arab az édesapja) sikerült rábeszélnünk, hogy Ő köszöntse a Polgármester Urat nagyon szépen arabul, amikor hozzánk érkezik. Azóta kinyílt a gyerek. Én azt mondom így utólag, hogy tán azt hitte, hogy azt szégyellni kell, hogy Ő tud arabul. De most már büszke rá, hogy Ő két nyelven beszél.
A francia gyerekek azok perfekt beszélik a magyart és a franciát. Gyönyörűen énekeltek a megnyitó rendezvényen. A kongói kislány nagyon szépen, választékosan tud már magyarul beszélni, és Ő tanította a szüleit a magyar szóra.

 
 
Azt hiszem, hogy a gyerekek szemszögéből is nagyon érdekes volt az érintettek körében. Illetve a többi kisgyereknek is nagyon nagy élmény volt, amikor bementek a szülők a csoportba és megpróbáltak francia vagy olasz mondókát, vagy jamaicai népi hangszereket mutattak a gyerekeknek. Rettentően élvezték és másnap mondogatták. Kérték a szülőket, hogy újra mondják Tehát ismerkedtek az idegen nyelvvel.

 
 
 
A mi hazai gyerekeink sem maradtak feladat nélkül. A közelgő Nemzeti Ünnep volt az Ő témájuk. A lépcsőházunkat Március 15-i dekorációval díszítettük, ahol felhasználtuk az általuk készített rajzokat is, így emlékezve az 1948-49-es Szabadságharcra.
A rendezvényt egy „tácházzal” zártuk, amelyen a talp alá valót Skót népzenészek játszották.

Azt hiszem, a gyerekek felfedezték azt, hogy sokfélék vagyunk.

Köszönjük a képeket az Óvodának.

[ Kadelka László ] 2005-03-18 10:02:00