Az utolsó boldog író - Mikszáth Kálmán
   Mikszáthot tartják az első posztmodern írónak Európában. Ezt sejtettem, mint azt is, hogy Daniel Defoe volt a dadaisták előfutára, Aiszkhülosz szimbolista volt és hogy Rabelais nélkül elképzelhetetlen a naturalizmus.

   
   
   Az utolsó boldog magyar író
   
   

   Talán s egyedülállóan azért boldog, mert nincsenek kiadatlan kéziratai. Még regénytöredékei, jegyzetei, s félbehagyott levelei is napvilágot láttak.
   Mikszáth életműve el sem férne a lakásomban. Pénz sincs annyi, a nyolcvanhat kötetre. Ha pedig elolvasni akarnám közkönyvtárakban, napestig tölthetném a könyvtári jelzetcédulákat, s bogarászhatnám a levelezését, parlamenti cikkeit. Visszatérve az árakra, a nyolcvanhat kötetet szorozzuk be annyi ezer forinttal, amennyiért gondoljuk, hogy egy kötet megvehető s fogódzkodjunk meg, hogy körülbelül ennyiért kapható az Arcadat Kiadónál az eddigi teljes Mikszáth életmű kritikai kiadása.
   Páratlan munka.
   Ám lelkileg hozzá kell szoknunk, hogy a mind teljesebb szövegkiadásokért nem könyvtárakba és könyvesboltokba, hanem számítástechnikai szaküzletekbe kell mennünk, mert az Arcadat Kiadó mindezt CD ROM-on tette közzé. Természetesen a nyájas olvasó ki is nyomtathatja mind a nyolcvanhat kötetet. A CD-hez járó kereső szoftver segítségével pedig nemcsak a teljes Mikszáth bibliográfiában böngészhetünk (ha jól emlékszem 3500 rekord), de a keresőfunkciók segítségével megnézhetjük, hogy egy-egy szó és fogalom hányszor és milyen jelentéskörnyezetben szerepel az életműben.
   
   Amikor az irodalomtörténet deklarálja, hogy a Fekete város megírása környékén Mikszáth szemlélete „elborul”, akkor például vizsgálhatjuk, hogy egy-egy vármegyei, közéleti fogalomhoz korábban és később Mikszáth milyen jelzőket rendelt és az irodalomtörténet állítását igazolhatjuk, vagy nem.
   
   Hasonlóképp egy-egy politikus vagy netán író neve kapcsán vizsgálhatjuk, hogy Mikszáth milyen véleménnyel volt korábban és később az illetőről, összeállíthatjuk a nagy palóc rokonszenvindexét.
   
   Semmi nem teljes azonban, a nyolcvanhat kötetben nem szerepel a fiatal újságíró, Ady Endre neve, noha tudjuk, hogy Noszty Feri történetéhez az illető hírlapíró kétsoros cikke, tudósítása szolgáltatta az alapot.
   Számomra külön érdekessége volt a „kötetnek”, hogy az egyes regényeket, novellákat, elbeszéléseket a kortársakkal való polémiában is megismerhettem, így pl. azt a levélváltást, melyben Mikszáth válaszol a Beszterce ostroma kapcsán őt ért kritikára (egyébként általában az a CD-ROM előnye, hogy az egyes művek azonnal kontextusba kerülnek a kortársak megítélése kapcsán), egy-egy elbeszéléshez nem kell „hozzáolvasni”, azonnal a grammatikai-politikai jelentés-mezőben értékelhetjük.
   
   Az alábbi Mikszáth levélrészlethez ki tudja mennyit kellett volna könyvtárakat járnom:
   „Egyetlen eleven emberrel találkoztam, akiről regényt is írtak.
   A „Kaméliás hölgy” Armandjával, egy öreg kalandorral, aki Gleichenberg melletti Bertholdstein nevű tündérvárában lakott mesés kincsei között. E meggörnyedt hátú, villogó, fekete szemű öreg urat Seffert pasának hítták. Származására lengyel gróf volt , sokat tartózkodott itt Pesten is régibb időkben, fiatal korát azonban Párizsban töltötte s Gautier Margittal való viszonyát (a lányt persze nem így hítták) maga beszélte el ifjú Dumasnak.
   Egy ízben kérdezősködtem tőle a világhírű regény fundamentuma felől.
   Kedvetlenül rágicsálta nagy, tömött, fehér bajuszát.
   -Ah, hagyja kérem. Dumas egészen tönkretette a témát. Sosem bocsátom meg neki.”

   (Nyílt levél Nagy Miklóshoz, a vasárnapi Újság szerkesztőjéhez, 1896.)
   Szentséges Korpusz! Magasságos Kánon!
   
   Most olvasom, hogy egyesek Mikszáthot tartják az első posztmodern írónak Európában. Ezt sejtettem, mint azt is, hogy Daniel Defoe volt a dadaisták előfutára, Aiszkhülosz szimbolista volt és hogy Rabelais nélkül elképzelhetetlen a naturalizmus.
   Most itt a pompás alkalom, hogy Mikszáth posztmodernizmusát patikamérlegre tegyék azok, kik szerint a nyelv megelőzi a művészi alkotást. Nyelvi erőtérben.
   De lehet, hogy azért is boldog volt, mert az ő idejében a „kis” melléknevünket még egy „s”- sel írták.
Kerekes Tamás

   
   Arcanum Adatbázis Kft.
   
   Kapcsolódó:
   Szilágyi Zsófia:A Jó palócok erotikájáról    
    Titkos Mikszáth-napló 1882-ből (O. Z.)
   
2005-03-23 06:00:00