Juhász Gyula: Madách
MADÁCH IMRE: Alsó-Sztregova, 1823. január 21. - Alsó-Sztregova, 1864. október 5.
   
   
   Juhász Gyula:
   
   MADÁCH

   



   Ódon kastély mély magánya rejti
   Világ elől méla bánatát,
   Komor ősök árnyéka belengi,
   Innen csak az őszi parkba lát.
   
   Kísértetek járnak a szívében,
   Őszi éjben a nagy égre néz,
   S a magányban és a csöndességben,
   Mint a tömjén, ég a szenvedés.
   
   A világa régen összeomlott,
   A szerelme följáró halott,
   A művészet lombikjába hordott
   Minden üdvöt, minden bánatot.
   
   Örök formát ölt itt a mulandó,
   Muzsika lesz minden fájdalom,
   Mély magányban, ami maradandó,
   Föltámad a harmadik napon.
   
   Elpusztulhat gyönyörű világa,
   Úr lehet az őszi hervadás,
   Gondolatok örök lombikjában
   Örök embert alkotott Madách.

   
   MADÁCH IMRE: Alsó-Sztregova, 1823. január 21. - Alsó-Sztregova, 1864. október 5.
   
   Kapcsolódó:
   Győrffy Miklós: Madách és Madáchné
    Hír 316. Egy megrendítő Fráter-levél (09. 12.)
    Madách élete távirati stílusban
    A Tragédia, mint magyar őselem
   
   
   
   
2005-01-23 12:33:00