Születésnapi levél - Kemény Henriknek (80)
A legnagyobb szeretettel kívánok Neked egészségben, örömökben gazdag boldog születésnapot! Élj sokáig mindannyiunk és a műfaj örömére! Gyurkó Henrik, vagy ahogy a Mama mondat: Gyura(Gyurkó Henriktől)
Kedves Barátom!

Levelet írok neked, mert a visszaemlékezés e nap alkalmából sok gondolatot felszínre hoz. 1960-ban, mikor közelebbről megismerkedtünk Te 35 éves voltál, én 25. Ma 80 vagy, én mindjárt 70. Hány év is telt el azóta? 45! Ezt el sem hiszem! Pedig igaz.
Elszállt ez az örömökben, bánatokban, sikerekben gazdag 45 év.

Hogy is volt? Már korábbról ismertelek, hiszen Balogh Mari – a miskolci bábos, a népművészet mesteres – csodákat mesélt Rólad és művészetedről. Engem Ő tanított meg „Vitéz Lászlót” játszani még az 50-es években. Alig vártam, hogy láthassam játékodat, csodálhassam páratlan tehetséged. Majd egyszer a Népművelési Intézetben egy bábos találkozón léptél fel, ahol én is jelen voltam. Elbűvölted a szakmabelieket és természetesen engem is. Akkor éreztem meg igazán a bábjáték csodálatos erejét és azt, hogy összeköt minket ez a műfaj.
Bevallom elsőszámú példaképemnek tekintettelek. Ettől kezdve nemcsak a betanultak alapján játszottam Vitéz Lászlót, hanem úgy éreztem a Te kezed van az én bábomban, Te szólalsz meg általam „Laciban”.
Aztán megadatott, hogy egy színpadra kerültünk az Állami Bábszínházban. Úgy gondolom, akkortól számíthatom megtisztelő barátságod kezdetét. Elsők között voltál, aki – mint kezdő színésznövendéket – beavattál a bábjátszás rejtelmeibe. Azt sem felejtem el, hogy már 1960 márciusában meghívtál a népligeti otthonotokba és bemutattál a Mamának, Matyinak, Csibi húgodnak, no meg a Bábszínházadnak.
Hálát adok a sorsnak, hogy jónéhány éven át együtt játszottunk a színházban. (Szőke ciklon, Jancsi és Juliska, Vásári Bábkomédiák stb.) Érzékelhettem játék-szeretetedet, színpadi fegyelmedet, átéléseidet és mindazt, ami a színházi csoda létrejöttéhez kell. Minden előadáson új és első volt, amit csináltál. Elbűvölve néztük mi kollégák is bent a színpadon. Csodálatos évek voltak!

Sajnos térben később távolabb kerültünk egymástól. Úgy döntöttél, elhagyod a színházat. Nem bírtad a szervezeti kötöttséget.

Tudomásul vettük.

Neked nagyobb, nemesebb küldetésed volt, amit csak Te vihettél sikerre, ezt ma már mindannyian elismerjük. Sajnos ebben a munkában nem tudtam segíteni, mégis úgy gondolom – s bízom benne Te is – hogy barátságunk mind a mai napig töretlen maradt.
Ha netán mégis akadna valami, amivel az évek során megbántottalak - ami nem lehetett tudatos -, bocsásd meg nekem.

A legnagyobb szeretettel kívánok Neked egészségben, örömökben gazdag boldog születésnapot!

Élj sokáig mindannyiunk és a műfaj örömére!

Budapest, 2005. január

Gyurkó Henrik
vagy ahogy a Mama mondat:

Gyura

2005-01-23 20:02:00