műKE[D]Dvelő Szabó T. Annála, Várady Szabolccsal
2004. december 7. 18 órakor

   
   műKE[D]Dvelő
   
   - költői kérdések és válaszok –

   2004. december 7. 18 órakor
   
   vendég: Szabó T. Anna
   
   beszélgetőtárs: Várady Szabolcs
   
   Helyszín: MU Színház, 1117, Budapest, Kőrösy József utca 17.
   
   A MűKeddvelő idei sorozatának utolsó beszélgetésén Szabó T. Annával beszélget Várady Szabolcs. A program ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel vár a házigazda Lárai Eszter és vendégei.
   
   
   Szabó T. Anna pár sora magáról:
   1972-ben születtem Kolozsváron. 1987 decembere óta élek Magyarországon. Angol-magyar szakot végeztem az ELTÉ-n, most fejeztem be doktori disszertációmat. Eötvös Collegista voltam. Négy kötetem jelent meg, az első 1995-ben A madárlépte hó címmel a Belvárosi Könyvkiadónál, a második 1998-ban Nehézkedés címmel a Magvetőnél, a harmadik Fény címmel 2002-ben, a negyedik pedig Rögzített mozgás címmel 2004-ben, ugyancsak a Magvetőnél. Írással, fordítással, esetenként szerkesztéssel és tanítással foglalkozom, Budapesten élek férjemmel, Dragomán Györggyel és kisfiammal, Gábrissal.
   
   és egy verse ízelítőül:
   
   
   Elhagy
   
   Elárul és elhagy.
   Kilök magából és elhagy.
   Önmagát adja ennem és elhagy.
   Ringat és elhagy.
   Talpam simogatja, fenekem törüli,
   hajamat fésüli, elhagy.
   Orrom az illatát issza, ölel:
   „Soha nem hagylak el!” Elhagy.
   Áltat, mosolyog, súgja: „Ne félj!”
   Félek, és fázom, és elhagy.
   Este lefekszik az ágyra velem,
   azután kioson és elhagy.
   Nagy, meleg, eleven, fészekadó,
   csókol és dúdol és elhagy.
   Cukorral tölti a két tenyerem,
   tessék, ehetem: elhagy.
   Sírok és ordítok, úgy szorítom:
   foghatom, üthetem, elhagy.
   Csukja az ajtót és hátra se néz,
   nem vagyok senki, ha elhagy.
   Várom, ahogy remegő kutya vár:
   jön, ölel, símogat, elhagy.
   Ő kell, mert nélküle élni halál,
   felemel, melegít, elhagy.
   Ketrec a karja, de ház az öle,
   vágynék vissza, de elhagy.
   Egy csak a lecke: nem ő vagyok én,
   idegen, idegen, elhagy.
   
   Ott a világ, lesz más, aki vár!
   Lesz majd benne, kit elhagyj.
   Csukd be az ajtót, vissza se nézz:
   várni a könnyebb, menni nehéz,
   lesz, ki elárul, lesz, ki elárvul,
   mindig lesz, aki vár, aki fél,
   mindig lesz, aki vissza se tér,
   megszül, és meghal, és elhagy.

   
   

2004-12-04 22:28:00