Arad (helyszíni tudósítás)
...érdekes jelenségre lett figyelmes: a novellahősök a 101 novellából 29-ben kávét főznek(!). Eltűnődött: az erdélyi magyarság központi problémája eszerint a kávéfőzés. (Zöldi László)

   

   
Arad margójára

   

   
széljegyzetek egy novellapályázathoz

   

   

   Jelige avagy névjegykártya?
   Összesen 126 pályamű – mintegy 800 oldalnyi írói kísérlet - érkezett Aradra 6 országból a szeptember 16-án lejárt határidejű novellapályázatra, amelyre nemre-, korra-, foglalkozásra - és állampolgárságra - való tekintet nélkül bárki pályázhatott. A szerzők száma valamivel kevesebb, mert néhány, de legalább két pályázó 2-, illetve több pályamunkával jelentkezett.
   „Egyikük, aki négy munkával szállt be, annak ellenére, hogy jeligés pályázatról van szó, a borítékra feltüntette a teljes nevét és címét, sőt: az írásművet és flopit tartalmazó borítékokban a szerző névjegykártyáját (!) is megtalálta a zsűri. A pályázati kiírás értelmében ezt a pályázót és más, teljes névvel, címmel jelentkezőket (többek között a naifu, tegami, panasz, csempe, kudaru, venus, preparátum jeligés munkák szerzőit) kizártuk a versenyből.
   

   Végül a 126 pályamunkából kereken húszat kellett ilyen okok miatt elutasítanunk, további öt (jelige: kampánycsend, randevú, rendőr, búzavirág, találkozó) pályamű lemeze hibásnak és kinyithatatlannak bizonyult (noha a kiírásban ennek ellenőrzésére külön felhívtuk a figyelmet!).”
   Beérkezésük sorrendjében a munkák – elektronikus úton – folyamatosan az ötagú zsűri elé kerültek, amelynek tagjai csak a végső döntéshozatalkor ültek össze. A díjkiosztáson elhangzott:
   
   Női irodalom?
   JÁMBOR GYULA
   - Nem mondhatja”, hogy könnyű volt a zsűri döntése. A résztvevő országok aránya: 20 pályamű Magyarországról, 2 Vajdaságról, 1 Szlovákiából, 1 Németországról, 1 Írországból, 101 Erdélyből. Nemek megoszlása: 53 nő, 70 férfi. Kora és foglalkozásra vonatkozóan nem készült statisztika (ezek megjelölését nem kérte a kiíró). Erdélyben a területi megosztás szerint Székelyföld vezet, a sorrend: Székelyudvarhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy. Budapestről 11 munka érkezett, a maradék 9 Debrecentől Győrig széles szórásban. A leadási határidő utolsó harmadáig alig 20 munka futott be. Nem aggódtak, ez az általános gyakorlat.
   
   70 x publikálható minőség
   BODOR PÁL
   Bevallja, a zsűrizést azzal a titkos reménnyel vállalta el, hogy legtöbb 26 írást kell majd értékelnie. „Rendkívüli csoda” a 126 pályamunka.
    Következtetései:
   - még ha a hiúságoknak nem fő pályája az irodalom, egyéni sorsok megtervezésében továbbra is szerepet játszik – nem igaz a feltételezés miszerint magunk megtalálása irodalom nélkül nem létezne,
   - modor és téma tekintetében jellemző a drámaiság; ebben korunk tragikus jeleit véli felfedezni Bodor, aki szerint még a munkákba foglalt lírai érték is drámai struktúrákat képvisel.
   - „szomorú, feszült, rossz előérzetű kibontakozások a legjobb írásokban”. „Drámaian” fogalmazva: drámai mélységek iránti érdeklődés, a balsejtelem a jellemző, a humor és irónia is ezek mentén bontakozik ki, az önirónia erősíti meg helyenként az életben maradni akarást, egyszóval nem lobog a munkákban boldog optimizmus. Bodor minden munkáról (a 101-ből) pár soros jellemzést is írt a zsűrizés során, melyet tervek szerint (nyilván jeligésen) le is közölne a közeljövőben, a pályaanyag legérdekesebb pszichológiai és szociológiai tanulságaival egyetemben. A zsűri belső megegyezés szerint 1-10-ig pontozta a novellákat. [A nyertes Para című és jeligéjű novelláról például Bodor véleménye (parafrázis): „érett. élet, halál, szerelem együttes szikrázása. több mint 10 pontot érdemel!"]
   - Bodor boldogan olvasta az írásokat (júliusban kezdte el a munkát a zsűri – október második felében fejezte be): „nagyon sok a díjra nem javasolható, de szerkesztő munkával közölhetővé tehető írás köztük”. Szám szerint: 24 közölhető de nem díjazható, 34 közölhetetlen, 8 határeset. Bodor szerint ez jó arány, jobb, mint hajdan, talán mert – mondta – régebb ez volt az egyetlen lehetőség a megmutatkozásra, s a pénzkeresetre: uis jelentős honoráriumokat osztottak, anno. [zárójel: 1966-ban 50 könyvet adott ki a magyar Irodalmi könyvkiadó, 1969-re az arány már 192-re javult]
   - 21-et javasolt szűkebb körbe.
   - legalább 70 írást átjavított korrektúraprogrammal (lesz, akinek elküldi a javított kéziratot – mondta).
   - becslése szerint - mindent egybevetve - 60-70 írás publikálható: ám nem mind novellák(!), van köztük riport, elbeszélés, publicisztika.
   
   Kávé és novell’
   ZÖLDI LÁSZLÓ
   - megosztja észrevételét, miszerint a díjkiosztást előző estén tapintható volt egyfajta nyugtalanság, „bizalmatlanság”, „egymás méregetése” a sorra érkező (és vacsorához ülő) díjazottak között – annak betudhatóan nyilván, hogy a nyolc díjazott közötti sorrendet csak másnap délelőtt [csak Zöldi mondókáját, plusz Elek és Mészáros felszólalásait követően] hozzák nyilvánosságra.
   - amikor megkapta az első pályaanyagokat, elhatározta, hogy naponta 10-et fog olvasni belőle. 2-3 nap múltán érdekes jelenségre lett figyelmes: a novellahősök a 101 novellából 29-ben kávét főznek(!). Eltűnődött: az erdélyi magyarság központi problémája eszerint a kávéfőzés. Szerinte ez egy pótcselekvés: a cselekménysor előtt, között beékelt mozzanatok. Változatos körülmények közt: külföldi rokon ajándékoz Jacobs-ot a hősnek, másutt szeretkezés közben és után főznek kávét, megint máshol veszekedés közben.
   - esztétikumot tekintve: jelenség illetve újdonságérték, hogy sok szerző próbált „kifelé fordulni”. Ő eddig úgy tudta, hogy az erdélyi irodalom a „befelé fordulás irodalma”. Most találkozott először ennek tömeges cáfolatával. A nőírók voltak a legjobbak ebben a kifelé fordulásban, talán ezért is voltak ők a zsűri kedvencei – jelentette ki.
   
   Jelen – a „pesti” irodalom decentralizálása
   MÉSZÁROS SÁNDOR
   - Két olyan munkát látott legjobbak között, melyek a zsűritagok pontszámai összesítésével végül nem kaptak díjat. [zárójel: A Terasz.hu értesülései szerint az öt zsűritagból négyen jelölték a Pará-t az első helyre.] Ezért arra figyelmeztet („nem vesztesekhez szánt retorikával” – bocsátja elé): a zsűri döntése egy „lehetséges olvasat”.
   - legjobbaknál is érezhető mesterségbeli fogyatékosság – „a legjobb munka sem makulátlan”
   - az autodidaktaság veszélyeire hívja fel a figyelmet.
   - örömét fejezi ki: a Jelen (Jelen Ház, Irodalmi Jelen folyóirat, Arad) új centruma lehet a jelenleg Budapestre „túlcentralizált” magyar irodalomnak.
   
   Az út veszélyei
   ELEK TIBOR
   (Amíg eddig egy óra alatt ért Aradra Gyuláról, most háromba tellett – határproblémák. Ezért késett is, így rövidre fogja)
   

   - Mészáros által mondottakat szinte szóról szóra ismételhetné.
   - Zöldihez hasonlóan ő is sorba (érkezési sorrendben) olvasott: vége felé „kimondottan élvezte, milyen jó anyagok” jönnek be az utolsó néhány méteren.
   - 15-20-at közel azonos színvonalúnak értékelt.
   
   Zaklatás?
   SÁNTHA ATTILA (a társ-kiíró E-MIL elnöke)
   - most tudta meg, ki van a zsűriben: az E-MIL választmánya egyik tagját bízta meg a Liga a zsűritagok toborzásával; rákérdez az asztalhoz, „zaklatták-é a szerzők a zsűritagokat” – a válasz: nem.
   - Sántha egyenesen Pozsonyból érkezett Aradra, ahol a szlovákiai magyar írószövetségi képviselettel egyeztetett. Örül hogy „a határon túliak” is bekapcsolódtak, a magyarországi pályázókat is ebbe a kategóriába sorolja (teszi hozzá félig viccesen).
   

Kapcsolódó linkek:
   Képriport Aradról (E-MIL, Irodalmi Jelen) (11. 07.)
   Irodalmi Jelen DÍJÁTADÁS - ARAD (11. 07.)
2004-11-09 08:43:00