Börcsök Enikő első rendezése
Árny-és virágjáték a MU Színházban
F. W. Bain: A hajnal leánya, című darabjának október 5-én volt a bemutatója a MU Színházban. A produkció rendhagyó (alternatív?) voltát jelzi, hogy nem hivatásos színészek léptek színre. Találunk a szereplők között (két) pszichológust, tanulókat, díszletkészítőt és internetes számítógépes szakembert. De profi csak egy van a csapatban: a rendező, Börcsök Enikő(fotó).
- Kísérletező kedvből vágott bele, vagy úgy vélte, eljött az ideje, hogy bejelentkezzen rendezőként, s ehhez keresett darabot?

- Egyik változat sem fedi a valóságot. Annyi az előzmény, hogy még korábban, egy filmszerep kedvéért lejártam egy tánccsoportba hastáncot tanulni. Aztán ott maradtam köztük, mert megszerettem. S valójában ők ajánlották a darabot, hogy rendezzem meg velük. A hajnal leánya hindu szerelmi történet egy szanszkrit elbeszélés nyomán.
A történet röviden:
Van egy királyfi, aki elmegy a csatába, s amire visszajön, megcsalja a felesége. Ezért elhatározza, nővel többet nem kezd, inkább a remete-életet választja egy szent lótusz tó partján. A szomszédos ország királya, akivel régóta harcban áll, hozzá akarja adnia lányát feleségül, hogy béke legyen köztük. A lánya beleegyezik, de csak akkor, ha megszereti őt a fiú. Kiadja magát a saját szolgálójának, úgy érkezik hozzá minden hajnalban, a keleti nap első sugaraival. Mindig virágot visz neki, mindig másfélét. Elmond a királyfinak egy mesét, majd elmegy. A fiú egyre jobban várja, egyre jobban megszereti, s a végén egymáséi lesznek.
Tizenhárom tanmeséből áll a darab, az ő szerelmük tizenhárom fejezete elevenedik meg az ismerkedéstől a beteljesülésig.

- Hogy tapasztalja, melyik a nagyobb felelősség: a színészé, vagy a rendezőé?

- Ha játszom, elsősorban magam belső rendjére figyelek. Rendezőként viszont nekem kell rendet teremteni a fejekben.

- A rendező is színre lép?

- Nem. Én vagyok ugyan a Mesélő, de nem jelenek meg, csak a hangomat hallani. Hátul van egy nagy vászon, ahol a királylány meséit táncolják el, árnyjáték formájában, élő zenekari (főszerepben a dobok!) kísérettel Mind a tizenhárom fejezetnek egy virágnév a címe. Ezért árny- és virágjátéknak neveztem el a darabot.
A királyfit Herner Dániel játssza, aki saolin kung-fuzik is, Szili Katalin a királylány, ő a prózán kívül táncol is.

- Ha az indiai konyha fűszeres ízeihez hasonlítaná a művet?

- Ez nem olyan. Inkább megtelik vele az ember szíve. A harmónia kereséséről szól. Az élet alapdolgairól: bátorságról, hűségről, a halál elfogadásáról, a saját magunkkal való megbékélésről. Idézek egy mesét.
„Van egy halász, aki mindennap kimegy a tengerre, kivetni a hálóját. S az egyik nap egy gyönyörű aranyhalat fog, de a hal kisiklik a kezei közül. Újra meríti a hálóját, megint elillan a hal. A halász sír, tépelődik bánatában, majd harmadszorra is kiveti a hálót. S egy teljesen közönséges hal akad a horgára. Elkapja, hazaviszi és tökéletesen boldog lesz.”

- Mi ebből a tanulság?

- Hogy ne kívánd a lehetetlent, mert az nem a tiéd. Elégedj meg azzal, ami te magad vagy, és akkor boldog leszel.

- Elmondana még egy mesét?

- Szívesen. „Utazik egy kalmár a tengeren, amikor gyönyörű korallfa emelkedik ki a vízből, rajta ül a tenger lánya. Integet, hogy a kalmár vesse magát a habokba érte, övé lesz minden arany, boldogság, dicsőség. De a kalmár nem mer ugrani, s egyszer csak a korallfa elsüllyed. Majd vihar tör ki a tengeren, a csónak felborul, s a gyáva kalmár a vízbe fullad”.

- Úgy értsem, a kínálkozó lehetőséget meg kell ragadni?

- Igen. Meg jó, ha bátor az ember. Bármit kaphat érte. S nem tudhatja, hogy bármelyik pillanatban jöhet a vihar…

Remélem, nem süllyedünk el a habokban… Partot érünk.

[ Kiss Péter ] 2004-10-11 07:02:00