Bartha Sándor: kiállítás és könyvbemutató
   Bartha Sándor képzőművész 1962-ben született Székelyudvarhelyen. 1986-ban végzett a bukaresti Képzőművészeti Akadémián.

   A Magyar Műhely Galéria meghívja
   
   Bartha Sándor
   
   Se szó, se beszéd
   
   című kiállításának megnyitójára,
   
   2004. október 6-án, szerdán 18 órára.
   
   
   A kiállítást megnyitja:
   
   Szombathy Bálint
   
   Ugyanekkor mutatjuk be Bartha Sándor a Magyar Műhely Kiadó Pixel-könyvek sorozatában megjelenő
   
   KIJÁRATOK
   
   című kötetét.
   
   MMG
   Magyar Műhely Galéria, 1072 Budapest, Akácfa utca 20., tel./fax: +36-1-321-4757
   http://www.magyarmuhely.hu
   
   Kuratórium:
   Merhán Orsolya, Pető Hunor, L. Simon László, Szombathy Bálint
   
   Támogatóink:
   Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alapprogram, RÁCIÓ KIADÓ
   
   
   Bartha Sándor képzőművész 1962-ben született Székelyudvarhelyen. 1986-ban végzett a bukaresti Képzőművészeti Akadémián. Poszt-konceptuális, olykor lírai műveket készít (rajzok, fotók, videók, installációk, projektek). Alkotói gondolkodása a 90-es évek elejétől kezdődően a projektművészet, az intézménykritika és a public art területein belül határozható meg. 2001-ben a 49. Velencei Biennálén a román pavilon Context Network című projektjének kiállító művésze. 1999 óta Budapesten él.
   „Bartha Sándor fotóinak egyik fontos ismérve, hogy nagy mértékben mellőzik az ember közvetlen jelenlétét, holott az emberi élettér képezi tartalmi forrásukat, látóterüket. Bár a fizikailag markánsan tömörített élettér, a mindennapi városi közeg az emberi ténykedésnek és életvitelnek képezi szoros foglalatát, ezúttal csupán nyomaiban utal a homo volans jelenlétére. Inkább tűnik sivárnak, el- és magárahagyatottnak, mintsem belakottnak, kultiváltnak, vitálisnak. A művek egy olyan, már-már monumentális, sőt metafizikai színtérnek ragadják meg egy vissza nem térő pillanatát, amelyben a hétköznapok poézise a részletek által bomlik ki és a hiány által utal a »teremtői« ottlétre. A tárgyak konstellációs függönye mögé már csak odaképzelhetjük az embert, aki a tárgyak, egyben pedig tettei, cselekedetei mögé rejtezett, a kulisszák zugaiban felejtette magát. Bartha a »következményeket« vizsgálja és a másodlagos nyelv szintjén ragadja meg az urbánus lét látens drámaiságát, amelyet már csak merevségében konstatálhat és a látvány szintjén érzékeltethet. Látleletként funkcionáló vizuális leképezései olyanok, mint egy magára maradt színpad, amely mellől mindenki eltávolodott, ám a rá vetülő fényeket elfelejtették leoltani.”
   
   (Részlet a Kijáratok című kötet utószavából)
   

   
 
2004-10-05 06:48:00