Szilveszter Pattayán
Másnak e thai-ék mit jelent?
Az első felismerés a kultúra világméretű száguldásáról a bangkoki repülőtér pénzváltójánál kólint fejbe, amikor bedugom az ablakon a százdollárosomat. Az ifjú hivatalnok a legújabb Harry Potter-könyvbe mélyed, miközben kiszámolja a 3875 baht-ot. Aztán már a szállodai transzfer-busz száguld velem a thaiföldi nyaralóhely, Pattaya felé.
Irtózatos a forgalom. Luxuskocsik, viharvert teherautók - utasokkal a platón -, lerobbant tragacsok, és „felturbózott”, oldalkocsis motorkerékpárok zúdulnak rá a hatsávos sztrádára. Éppen egy (szelíd) motoros család előz bennünket. Férjuram nyomja a gázt, asszonya félkarral öleli urát, hóna alatt csecsemő lobog a szélben.

 
Jomtien Thani hotel, ahová igyekszem, repesve készül a szilveszteri partyra. Erről árulkodik a gazdagon feldíszített kert, a boyok széles mosolya és Von asszony, a programfelelős monológja. Törékeny termete, pici, csilingelő hangja néha felismerhetetlen thai-szólásba burkolja az angolt. Cirka nyolcszáz vendéget várnak estére, mondja. Legtöbben oroszok, de jönnek franciák, magyarok, finnek, belgák, hollandok, dél-afrikaiak, japánok, és természetesen hazai vendégek is. A szálloda amúgy októberben ünnepelte harmadik születésnapját, s azóta minden évben nagyszabású garden partyval köszöntik az újesztendőt. Megünneplik a kínai újévet is, amely az első kínai Hold év napja, rendszerint februárban. Ez akár négy napig is eltart, ilyenkor mindenki a kínai buddhista templomokba megy, az utcákon oroszlán-maszkos tánc és felvonulás zajlik, tűzijátékkal övezve. No meg persze ne feledkezzünk el a thai újévről sem, amely április13-15 közé esik. A háromnapos ünnepen ők is felkeresik Buddha templomát. A szertartás része, hogy a Buddha-képekre vizet spriccelnek, hogy az eljövendő száraz időszakban is legyen elegendő vizük. Ezért imádkoznak. Ezért dobálnak vizet szilveszter éjszakáján egymásra. Én nem dobálok semmiféle löttyöt senkire, annál is inkább, mert a welcome-drinkért hosszú sor kígyózik, a párás meleg döglesztő, lustává tesz, inkább átvéve a szilveszteri bohócsipkát, álarcot, anyósnyelvet, amit csinos kis csomagban a kezembe nyomnak a bejáratnál, elsétálok a 43-as számú asztalhoz, ahova a kártyám szól.

 
Hét óra van, Pesten most hattal kevesebb, mikor küldjek SMS-t haza, tűnődöm el, helyi, vagy otthoni idő szerint? Körülnézek. Gigantikus látványt nyújt a kert, annyi szent. A díszlet afféle thai udvarházat mintáz, örökzöld bokrokkal, kókuszpálmával, fenyőfával, millió színes izzóval felékszerezve. Happy New Year 2004! - hirdeti fölöttük a felirat. Itt bújik el a zenekar. Az alsó színpad, amely egyben a táncparkett, egyelőre még üres. A vendégek az európai, thai, kínai és indonéz konyha ínyencségeit támadják hosszú, tömött sorokban. Eszik mindenki.

Megjelennek a műsorvezetők. A thai hölgy angolul, a férfiú oroszul beszél. Folyékonyan, lendületesen. Tán mert ő maga is orosz. Asztaltársaságom viszont belga. Öttagú család. A nagymama hűvös nyugalommal figyeli pápaszemén keresztül a felhajtást, a családfő kissé ernyedtnek tűnik, mint aki megtette a magáét azzal, hogy idehozta az övéit, rá a továbbiakban ne számítsanak, az anyuka ellenben csillogó tekintettel falja a látványt és a bolognai spagettit. Két apró lányuk közben visítozva petárdát robbantgat az asztal alatt.
Elvagyunk.
A zenekar európai szalonzenét játszik. Néha leállnak. Ilyenkor a műsorvezető (álom)páros libben a színre. Jó vacsihoz szól a tombola. Mindenfélét lehet nyerni. Üveg bort, pólóinget, egy-két éjszakás itt tartózkodást a Thani hotelben, a fődíj pedig egy egyhetes, kétszemélyes álomutazás Phuket szigetére, valamelyik négycsillagos szállodába. A 22. számú asztaltól már harmad ízben rohan fel a színpadra átvenni nyereményét egy szőke orosz szépség. Mi a (számok) környékén sem vagyunk. Bunda! - üvöltöm bele a fülledt thai éjszakába. Rám se hederítenek Natasáék.

 
A tűzijáték a vacsora alatt szakadatlanul folyik. A robbanások akkorák, hogy a falat majd kihullik a számból. Ez sem zavarja azonban azt a tizenkét táncoshölgyet, akik a thai folklór jegyében kisebbfajta gimnasztikai bemutatót tartanak a színpadon. Aztán érkezik a pattayai sláger-express. Ó, Caroll, Diana meg a többiek. A lányok addigra átöltöztek népviseletből disco-jelmezbe: fénylő kék és zöld tunika, fehér kivágott top feszül rajtuk. Húsz baht-ért (1 baht 5,50 - 6 Ft-ot ér) fel lehet kérni őket táncolni. Megteszem. Az angyalok bevonulása cimű örökzöldre, amelyet utoljára vagy húsz évvel ezelőtt hallottam a Benkó Dixieland Band előadásában.
És újra tombola. Ezzel nem viccelnek. Egy ősz hajú francia hölgyet két ifjú thai pincér noszogat széles mosollyal a színpad irányába, mert az illető annyira belefeledkezett a rákpucolásba, hogy nem hallotta, kihúzták a számát. A műsorvezető thai díva időközben egy lírai dal eléneklésével hívja fel magára a figyelmet. Ám ezzel sem tudja megakadályozni a jóllakottság és a kultúrprogram okozta enyhe unalmat, amely szétárad a kert fölött. Szerencsére újra indul az örökzöld slágerexpress. Bill Haley, Chuck Barry, Tom Jones, majd Cliff Richardtól a Young Ones. Nyomul a nép a táncparkettre. Egy mindenre elszánt társaság lokomotiont jár, asztal mellől rángatják fel a bámészkodókat. S ha egyszer egy üzlet megindul... Bűvészprodukció következik. A hölgy bájos, enyhén bandzsit, kellékeit többször elejti, de nem számit, a gyerekek megrohamozzák. Én meg a kijáratot.

Elég volt. A La paloma édes dallamára elhajózom a kertből. Még van fél órám éjfélig. Irány a belváros. Be az extatikusan hömpölygő tömegbe. Össztánc dúl az utcán, a korzón, a nyitott bárok kirakataiban. Mini hőlégballonokat eregetnek emberek a tengerparton, s e gömbölyű testek, mint piros éjjeli lámpák terítik be belváros légterét, valami végtelen nyugalmat sugallva. Elvergődöm a Royal Garden Shopping House-hoz. Megéheztem. Főtt kukoricát kérek az utcai árustól. Ötszázassal fizetnék, de nem tud visszaadni. Ugrott a kukorica. Karcsú thai szépség áll mögöttem a fiújával. Rendel, fizet, távozik. Az árus int, vegyem el a kukoricát. Hogyhogy, kérdezem. A hölgy kifizette, mutogatja. Thank you, motyogom. A thai lány visszafordul. Happy New Year! – olvasom le mosolygó szájáról. Órámra nézek. Éjfél van.

Bp. 2004. 01. 09.

Fotó: a szerző

[ Kiss Péter ] 2004-01-20 10:02:00